Na, másfél kör és a maradék fél sétálva (no, a séta talán már számít olyankor, amikor a levegővétel is erőfeszítés). Ne feledjük, ez a Feneketlen-tó a maga mittomén, 3-400 méteres kerületével, de innen szép a győzelem. Egyszer majd nem a légszomjjal fogok kzdeni előbb, hanem tényleg elfáradok. Különben a Bartók borzasztóan szmogos, ijesztően rossz a levegő. A tó mellett pont annyival jobb, hogy nem tűnik már fel - de asszem ez így nem igazán egészséges. Igazi városi önmérgezős sport.
(és még mindig érzem. vagy csak a fejfájás maradt itt, nem a reggeli torokfájós légszomj)

Tegnap befejeztem nagyjából a táborplakátot, ma reggel már látok rajta változtatnivalót, de... de.

Játszom szorgalmasan Jensennel tovább, lopózom és altatok, de sajnos a pacifista achievment nem fog összeönni, mert a gonosz turretek kinyírtak párakat már. (Muhaha). Komolyan, lelkiismeretfurdalásom támadt a hullákat átkutatva.

Szóval a tegnap estémet hatékonynak nyilvánítottam. Öröm.