na, ha délelőtt írok blogot, akkor talán még jobb kedvű - például jött ma fizetésem, és, bár nyilván elfelejtettem a netbankos jelszavamat, és nem emlékszem arra, h mennyiről indultam előző hónap, csak az egy hetes állapotom van meg, az meg valószínűleg már pár rezsi és porszívó utalása utána helyzet. De hátha sikerül valamennyit félreraknom, mindig ebben bízom. Hátha.

Mostanában elkezdtem féltéglát cipelni magammal a BKV-ra olvasni, Robin Hobb még mindig magával ragadó történetet ír, annak ellenére, hogy az előző regény befejezése már átcsúszott egy határon.
Ihlet a királylányos fantasyhez, mostmár lassan mesélői és írói szinten is, csak legyen időm és energiám megírni, jajajajj. Mert nyilván ez az a történet lenne, amit olvasni szeretnék. Asszem.

Most délelőtt egy csomó melóm volt a szokásoshoz képest, bár nyilván luxus, hogy jut ilyesmire, mint blogírás időm - ha nem jutna, akkor azért elviselhetetlen lenne az adminisztráció. Amúgyis az. Kezdem pillanatokra gyűlölni, még akkor is, amikor teljesen értelmes és érthető és látom, miért van rá szükség. Ez azért még mindig nem élet.

A világ kiábrándító, és valószerűtlenül az, néha azt hiszem afelfestett égboltról, hogy mindig ugyanolyan, mert festett, aztén kiderül, hogy nem, az sem festett, az is igazi, s mint ilyen megfoghatatlanul változékony. A létező dolgokat nem lehet megismerni, csak azt, amit elképzelünk róluk.