Booom

míg nem sikerül megírnom a részletes beszámolót, addig gyorsan felvésem, hogy kibaszott jó volt az Industrial Boom fesztivál, megérte az összes zenekarért, nem csak azokért, amiket eleve ismertem.
A három nap kimerítő volt, büszkén kijelenthetem, hogy végig bírtam energiával,  most alig bírok járni, mert ternészetesen végig kellett ugrálni/táncolni. A második nap volt eszem, Julcsi kölcsönbakancsában már óvatosabban osztottam be az erőmet, egész sokat ültem bágyadtan mosolyogva, és, ugyan nem szándékosan, de elfelejtettem a legutolsó együttest meghallgatni, úgy hogy akkor hajnali fél3kor már ágyba kerültem.

Pénteken még alig volt kedvem menni, de ez szokásos, meló utáni fáradtság, meg az, hogy egyedül elinduléni elég nehéz. Mindenesetre gyorsan beöltöztem/sminkeltem gótba, aztán lesétáltam a klubbig, és pont az első koncert kezdésére értem be. Ismerős arc volt a mikrofon mögött, muszáj volt beállni a nézőtér közepére vigyorogni - aztán az egész három nap alatt nem voltam képes abbahagyni. Bár a végére asszem kissé megfáradt mosoly maradt.

Találkoztam régen és kevésbé látott ismerősökkel a "scene"-ről megállapítottam, hogy Case-nek nagyjából complementer a zenei ízlése, Marvinnal ebszélgettünk a királylányos fantasyről, egy srác megpróbált állandóan felszedni, aztán egy idő után arra jutottunk, hogy kapásból azzal szólok hozzá, hogy "van pasim", mert minden egyes alkalommal emglepődött rajta. Beszélgettem bécsi arccal, ott volt ShirKhan is, zenei ízlésem korai formálója a rengeteg cd-jével ami körbejárt párunk között (bár második és harmadik nap már nem láttam), meg... mittomén.  Jó érzés volt találkozni emberekkel.

Az első nap a Haujobb, a Neon Judgement meg a Projekt Pitchfork volt a legütősebb számomra, második nap az Absolute Body Control meg a Front 242 - ez lett számomra az egész csúcspontja, pedig tőlük ha 4 számot ismerek, akkor az már szép arány. Harmadik nap a Sonar.... os, eksztatikus élmény volt, de asszem ez ennek a fajta zajzenének funkciója is. A Dance or Die hatalmas megelepetés volt, "ez se szép ember" hatalmas bőrkabátban és trúautentikus vámpírgrimaszokkal boldogított minket, erre nem számítottam a zenéjük alapján. Score.

az utolsó három koncert pedig gót lelkem mélyét érintette meg, igen, azt, az ISC énekesének élőben is gyönyörű mély hangja van, alacsonyabb, mint számítottam rá, és nagyon aranyos manófeje lett a füles sapkában, ami rajta volt. A Clan of Xymox kb azt hozta, amire számítottam. Meg a Diary of Dreams is. Most elírhatnám, h mennyire karizmatikus és energikus jelenség Adrian Hates, bár most hajnalban már kissé zombifeje volt, de sebaj, asszem a nézők se voltak frissebbek.

Koncertekre kell járni.

Labirintus

Ennyi erővel becsukhattam volna a mai munkanapot is, de van valami halavány felelősségtudat bennem, hogy mégis, csináljak már valamit. Ez a hét ijesztően eseménytelen volt munkafronton, vagy csak az elmúlt pár nap, nem emlékszem. A kontraszt nagy a múlt héthez képest, mert akkor kezdtem a meló miatti kimerülés szélére megérkezni. Mostanság meg van időm egyebekre közben.

Azért a tegnap este nem volt egyszerű, még jó, h próba előtt ettem, meg kávéztam az ADS kertjében - persze a próbára nem ébredtem fel, de utána csak viszonylag későn lettem nagyon álmos. A próbán lenyomtuk párszor a dolgokat, döbbenet, mennyire halkabbak vagyunk a basszusgitár nélkül. Elméleteim szerint a két gitárosunk pont szemben vannak egymással, és egymást hallják, nem magukat, ezért állandóan az elviselhetőség határára tolják a hangerőt. Aztán hamarabb abbahagytuk, ami nyilván arra ösztönzött, hogy átugorjak a Krimóban megtartott kiscsoportos foglalkozásra. Az már egy pozitív jel, hogy elkezdtek foglalkoztatni az emberek, meg a ki-kicsoda és mitcsinálott jellegű szociográf elemzések megint, social junkiek és tumblr-ként működő társaságok, szevasztok.
Most mindenki kiegyensúlyozottabbnak tűnt, mint amikor nem az, bár a szomszédok tragikus történetei nem jók olyankor, amikor empatikusabb életszakaszomban vagyok.

Aztán ma reggel átmentem a patrolhoz, ott persze még mindig nem működtek az eszközök, a helyiek baszták el, meg a kommunikációban valami zsizseghet, mert nem voltak a helyzet magaslatán amúgy se (én csak átmeneti személyzetként vagyok ott, hogy könnyebben tanuljon be az utánam következő, és, mint ilyen, marhára felesleges). Aztán eljöttem ide, és itt zombulok, felébredés nélkül. Este koncertsorozat első adagja, hogy hogyan bírom talpon, az kétséges, mert már álmos vagyok. Reggel óta.

A kérdés persze az, hogy eltévedtem-e, mert nem hiszek az egyutas labirintusokban,bármennyi is van belőlük képe és rajzon. Rossz-e az út, zsákutca, vagy majd lesz egy hirtelen átkötés a megfelelő irányba? Ilyenkor az álombeli énem felemelkedik az egész fölé, és átrepül rajta. Tényleg ez szokott lenni. Vagy átlépek a falakon. Vagy valami. Valami. Valami. Valami.

hellocthulhu

Ilyeneket nem ide szoktam, de meg kellett próbálnom azt az új menüpontot a szerkesztőben. Hát így.

Még nem sikerült letolnom a teljes adag madártejet, amit ebéd mellé rendeltünk a titkárságos kolléganőkkel. De mostanra már igen, két nyomtatás és gyors gépkeresés után.

Néha elkezdem, megnyitom a blogot, de a szavak nem jönnek elő. Akkor nem is kéne erőltetni, mi? Jah.
Visszaírtak tegnap a legutóbbi jelentkezésem helyéről, hogy nem feleltem meg végül, köszönik szépen a jelentkezésemet. Ez nyilván gyorsan az elkeseredettségbe képes taszítani, mert már idegesít, h minden bölcsészt (bocs :D) előbb vesznek fel IT-snak, mint engem, a mérnök-bölcsészt. És az nem vígasztal, hogy ennyit számít az öneladási képesség, amit nekem nem tanítottak meg vagy mittomén. Szeretném, hogy végre a képességeim alapján bírájanak el valami releváns helyen. Mindenesetre töretlen az általános hangulatom, alapvetően bekaphatják, tudom, hogy a megfelelő helyeken baromi jól járnának velem, és hogy alapvetően az a rövidlátó balfasz, aki nem tudja felmérni a rendelkezésére álló erőforrásokat/munkaerőt/stb. .
Na, látjátok, megy az illúzióépítés. Legalábbis írásban. Kár, hogy az arrgancia másban borzasztóan tud irritálni, amikor nincsen igaza annak a másnak (és általában ez van), ergo jó, hogy nem kívülről látom magam.

Közben kinyomtatom magamnak ezt a teszteres jegyzetet, rég tanultam már, kifejezetten jó élmény. Az idő kellemesen felhős, a meló kellemesen kevés, és térnek lassan vissza a kreatív energiáim. Asszem. Vagy nem. Leszarom.

Megálmodtam magamnak egy József Attila idézetet a szürke ködből kiemelkedésről és az esélyek igazságtalanságáról, de már nem emlékszem rá.

Változás

Lehet, hogy tényleg ennyi az egész, valami változásra van szükségem, mert túlságosan beleragadtam az életem különféle paramétereibe. Innen nézve triviális, onnan nézve, hogy mégis, milyen változást, és hogyan érhetek el, már nem annyira. Ráadásul szerintem marhára nem mindegy, hogy mit változtatok meg. (Vagy igen, pont, hogy mindegy, mert úgyse tdok megérkezni és megnyugodni?)

Elköltözni nem fogok. Jól érzem magam ott, ahol vagyok, és életemben ilyenből nem volt sok. Ugyan szeretem egy ideig az átmenetiséget, hogy vendég vagyok azokon a helyeken, ahol alszom, mert nyitva hagyja a lehetőségeimet - és nem kötöz oda egy rossz helyhez -, de amikor valahol jó, akkor minek ott hagyni? Úgysem tart örökké, sőt.

Változtassak munkahelyet? Másfél éve ezzel próbálkozom, semmi sikerrel. Erről már sokat szenvedtem ide, hát most ne.

Kezdjek tanulni valamit? Próbálok. Utánaolvasok. Kipróbálom. A tavaly nyári tanfolyam érdekes volt, meg akkor jónak tűnt, de mégegyszer nem látnám értelmét hasonlónak. Egyszerűen nincsen eredménye. Ahogy az egyetemi éveimnek se (lásd munkahelyi sirámok). A hajszínen változtatás nem segítene, és azt majd fogok úgyis. A barátaimat nem akarom kicserélni, mert, azon kívül, hogy ez nem így működik, még hiányoznának is. Nem akarok új embereket megismerni, nem vagyok befogadóképes. Most előbb kell észrevennem bárkiben és bármiben az érdekeset, minthogy elkezdenék rá figyelni, nem megy az előre pozitívkép vetítése, bocs. 

Talán most nekikezdhetnék mindannak, amit nem tettem meg, miután leadtam a kib diplomamunkámat. Csak a kezdéshez, és méginkább, a folytatáshoz szükséges erő hiányzik. Meg a motiváció. Minek, ha eddig se láttam eredményét a dolgoknak? 

Még nem látom át az egészet, de azért sejtem, hogy tényleg kell változtatni. Valamin. De előbb be kéne fejezni valamit ahhoz, hogy legyen értelme mást elkezdeni, mert ha sohase tapasztalom meg, milyen a sikeresen elvégzett munka, akkor soha nem lesz erőm folytatni, majd elkezdeni. Semmit. 

Megcsináljuk a királylányos-fantasy rendszerét.

Befejezem a szívforgács logót.

...

Körbe-körbe, egyre körbe, láncán kis kezöknek.

Valahol... elvesztettem... ja, megvan.

Szóval volt tegnap próba, a hangosítás folyamatos issue, most
Estel a blogbejegyzésem hatására lejjebb vette a hangerejét, és ez már érezhető volt, viszont a gitár még mindig hangos, és az a baj. hogy a gitáros nem hallja magát, ha nem áll szembe a hangszóróval, de úgy emg összegerjed. És, velem ellentétben, ő nem az aki hajlandó úgy zenélni, h nem hallja magát.

Na, közben megalkottam a karakterlapot a királylányos játékhoz, legalább egy órán keresztül faragtam az önhatalmúlag kivett szabadidőmben,Bár, direktben nem is nagyon jött semmi most minden elakadt valahol máshol.

énekóra, játék, haza.

Kontrasztos tavasz

Tegnap este még tűnődtem rajta, hogy ellátogassak-e a Krimóba, egész sokáig nyitva hagytam a kérdést, de aztán estére felpörgött a munka, és, miután munkaidő lejártakor magyaráztam elhaló hangon egy managernek arról, h faszér' engem kérdez erről, amikor beszélt külön is az IT-sal, és különben is, NINCSEN, mert mindenen spóroltok és utolsó pillanat után fontoljátok meg az eszközök beszerzését.

De legalább megérkezett a rendelésem, nagyjából időben tudom leváltani a könyv első részét a következőre, bár lassabban haladtam vele az elmúlt héten, mint gondoltam. FitzLovag kalandjai folytatódnak, ó, igen.
A designról szóló könyv meg nem fél, hanem legalább duplatégla, és az első fejezet elolvasása máris felvetette bennem a kérdést, hogy valóban ezzel szeretnék-e foglalkozni - elvégre mindig úgy tartottam magamról, hogy a vizuális dolgokhoz igazából nem értek, az csak érdekes hobbi, és nem tudok rajzolni meg ilyenek, és ennek következtében most nem tudom, hogy értek-e, érthetek-e hozzá-, de ha nem ezzel, akkor mégis, mivel? Ez az adminisztratív management, amit most csinálok, nem jó nekem. A színészetbe beletört a bicskám, egyszerűen nem jutottam el addig, hogy tudjam megélhetési munka szintjén művelni. A zenélés is ugyanez.
Az elég nyilvánvaló, hogy jó az agyam, könnyen látok mintákat, vonok le következtetéseket, látok át folyamatokat stb., valamennyire kommunikálni is képes vagyok - de eladni magam már nem-, képes vagyok módszereket alkalmazni és megtanulni, meg mittomén, még mi van.
De nem tudtam semmire se specializálódni. Egyszerűen nem fogott meg semmi sem annyira, hogy más dolgok rovására csak azt tanuljam.
Azért kb be tudtam lőni, hogy valósznűleg az interaction designer (generalist) kategóriába esnék a könyv csoportosításai alapján, nem csak azért, mert a többi nem, hanem azért is, mert... mert. (A részletes magyarázathoz le kéne írnom magát az elméletet, ezt meg most nem fogom.)
Talán csak annyit kéne kiderítenem, hogy a vizuális készségeim vannak-e olyan szitnen, amihez gyakorlva és tanulva  belátható időn belül egy eladható szintet érek el. Miközben nyilván nem ezzel foglalkzom főműsoridőben.

A belátható időt meg meg kellene tanulnom kijebb tolnom.

Amúgy tegnap este hazasétáltam a Kálvinról - a villamos pont elment, ez elég lendületet adott. A Gellértről a hegy oldalában mentem végig, és az jó volt, a lombok, a régi házak, az ébredő nyugalom. Több ilyenre kell időt hagynom magamnak.

Köhögök már megint. Szép az idő. Or else.

Új dizájn

Hát oké, legyen, kipróbálom ezt is, csak persze ennek a html-ébe már nem enged belepiszkálni, pedig. Mit pedig? Úgyse szánnám rá magamat rendesen. Kipróbálom, meddig viselem el ezt a fajta letisztult google-design-t, mert szép-szép, de ugyanolyan. Minden ugyanolyan. Na, majd erőt veszek magamon, de tényleg. Addig meg megyek és tervezem a játékot Szozsival tovább, és majd ahhoz a karakterlap meg a minden. A fejfájás és az émelygés nem ahhoz, az csak úgy, spontán módon.
Ráadásul be kéne fejeznem Janie beszámolóját is a blogon, elvégre írogatom én azt. Azért, hogy legyen.

Az új hét elején túl vagyok, veszítem el az élményt, de még kitart, még emlékszem rá. MEnni előre, asszem.

Tegnap végül nem sikerült elrontani a tejbegrízt, de majdnem, aztán a Szomszédok aznapi részében volt még kacagás meg sitt kukába csempészése. Átmentem Zyrohoz, a lakásában sajna érezhető még a régi lakásokra jellemző doh-, ill. a dohányos lakásokra jellemző cigiszag, viszont a BKV hangja egyáltalán nem zavar csukott ablaknál meg redőnynél.

Az a hasznos a tumblr-ben, hogy az egymondatos-képes közlésivágyamat tökéletesen kielégíti, így nem kell a facebookon linkelnem mindenfélét amikor unatkozom. És ráadásul egészen nosztalgikussá tett, hogy idegen emberekkel lehet ott csetelni, plusz nem jön a moderátorkommandó, hogy miért offolunk.

És akkor most heló.

Ösvények

A hétvége a pénteki mélypontról érdekes magasságokba szárnyalt. Az érdekes kulcsszó, a szürrealitás sem hiányzik, és a tavaszhoz, a furcsa időjáráshoz tökéletesen illik.

Munka után mentem ld51 dizájn megbeszélésre, annyira nem lepett meg az alacsony létszám, az már inkább, hogy szemlátomást a jelenlévől közül senki nem értett hozzá jobban nálam. Ellenben a struktúrált gondolkodásra sem voltak vevőek - tudomén, hogy feleslegesnek tűnik végiggondolni az egyéb lehetőségeket és opciókat, de anélkül nehezen lehet kitalálni új dolgot. Valahogy végig úgy éreztem, hogy a másik két lány felesleges pattogásnak tartja, amikor vissza-vissza térítem a beszélgetés menetét az elrendezésekhez, a funkciókhoz, a "biztos ez a legoptimálisabb megoldás?" kérdéshez.
Mindegy, ez nem népszerűségi verseny, ellenben érdekes probléma, megminden.

Aztán pont időben kaptam észbe, hogy játék Zyrónál, a CD-fűből a Fővám téren keresztül át, rá kellett ébrednem, hogy a Kiskörút ezen szakasza gyönyörű, és időnként mehetnék errefele is haza, mert nem annyival lassabb, mint a Ferenciekről.
Szuperhősöset játszottunk, a karakteremmel egyelőre nem hoztam újat a palettára, kb Rouex és Janie közé sikerült belőnöm Katherine-t, a lányt, aki át tud menni a falakon, meg elvileg láthatatlanságra isképes, csak erre még nem jött rá. Viccesek vagyunk, viccesen lúzerek a szupererők ellenére. És rájöttem, hogy marha szórakoztató, amikos a mesélő ismerős karaktereket mesél be.
Hajnalig játszottunk, közben a akrakterem egyszer meghalt, elbúcsúzott a szüleitől, meg ilyenek.

Szombat hajnalban a Bázison összefutottam Julcsival, aki még nem tudott elaludni, aztán snitt, reggel, Julcsi a kómás Celebromot meg engem instruál. Az autóút végére rosszul lettem, mert nyilván nem reggeliztem.
A táborhely pofás, egész jó elrendezésű, illetve kényelmesnek tűnnek a szobák. Mondjuk völgyben van, ezért kilátás nincs, csak az erdő körbe, de az szép.
Hatékonyak voltunk, aztán meg volt pár meglepő, szórakoztató, illetve világ- és embermegváltó beszélgetésem, és úgy érzem, ezekért érte meg leginkább lemenni. Nyilván, az se rossz, hogy sikerült összeötletelni a kocsmát.

Vasárnap este robogtam át az RS-be előadásra, ami elmaradt, amit nem bántam, mert már sédültem a fáradtságtól. De élmény volt találkozni Komáékkal, azért ezt meg kell jegyeznem.

Napfény kilúgozza a levegőből az életet, legalábbis az irodábl nézve mindenképpen. Igen, a reggeli levegő illata eszembe juttatta, hogy alapvetően jó dolog egy pulcsiban/zakóban elindulni úgy, hogy nem fázom.
Költői és/vagy filozófikus időjárásjelentés után egy önmagának ellentmondó iróniával fűszerezett megállapítást kell tenni (nem). És aztán vagy beszámolni valamiről, vagy nem, de mindenesetre vagy egy megminden vagy egy mindegy kell.
Mindegy.

Tegnap fotózta a Szívforgácsot Szozsi az ADS kertjében, aztán jött a biztonsági őr, h itt nem szabad fényképezni. Jó volt a kertben, az esőfelhők környékén, aztán enni gyrost. Próbára járni is jó, még olyankor is, amikor fáradt vagok, és csinálnék mást, de szerencsére most valahogy jól jött ki. Nyilván jobb lenne, ha nem lenne minden hangszer ilyen kib hangos, de ki vagyok én, hogy azon behisztizzek, hogy már a zongora is hangosabb mint a hegedű - hogy az énekről ne is beszéljek. Arra sszem meg fogom kérni Estelt, hogy az énekdallamot ne játssza zongorán, mert az marha zavaró. A hegedűszólómnál is kissé, de ahhoz már hozzászoktam,.

Aztán lementem a Krimós társasághoz. Ha a népszerűség ribanca lennék, akkor minden alkalommal valami új és izgalmas fülbevalót vennék fel asszem. Emellett megtudtam, hogy a Second Life egy csodálatos valami, és jobb is, hogy nem ismerkedtem meg vele depressziósabb időszakomban.
Meg arra is rájöttem, h milyen kib zárkózott vagyok, meg hazafelé mennyire hangosan hallgatok zenét, illetve, hogy tulajdonképpen alkalmazhatnám a tanácsomat magamra nézve is.
És rendet kell raknom. Muszáj. Még nem tudom hogyan, de valami lesz.

A hét nem  apihenérsől szól, hétfő este hajnalig játszottam, kedden se kerültem alvásra éjfél előtt, szerdán se, tegnap se, ma se fogok, és a hétvégén meg megyek táboros előkésztő izére.
Ebben azért bízom, hogy tényleg jó lesz.

A Witcher 2-nek határozottan nagyon jó hangulata van. Tetszik a karcossága, hogy tényleg élőnek tűnik a világ, meg a karakterek. Még nem tudom, pontosan mire fog hatni a királylányos sztoriban, de valami biztos át fog mentődni, ilyenkor mindig szokott. A barlangos kalandok alatt szerintem Dragon Age-t játszottam.
A harcrendszerrel kezdek egyre jobban megbarátkozni, ahogy tanulom a plusz lehetőségeket. Egyrészt jó érzés kardozni és random bilentyűkombókat lenyomni a különböző vágásokhoz és elgurulásokhoz - ez már bejött a Jedi Academy-ben is -, másrészt nem annyira bonyolult és megjegyezhetetlen a varázslás sem. Meg látom értelmét a potionökkel való szöszölésnek is, nem úgy, mint általában az rpg-kben, ahol idegesít, ha túl sok upgrade meg kombózási lehetőség van a fegyverekkel. Szóval az már jó egy játékban, ha hajlandó vagyok a harcrendszert támogató egyéb opciókkal foglalkozni, nem csak azzal, hogy megoldjam a rejtvényeket, végigbeszélgessek mindenkivel és megnézzem a történetet.
A setting maga kellemesen gót és borongós, és valahogy természetese jön. Geralt izgalmasabb karakter, mint a DA-s hőseim - az igaz, hogy itt kevésbé van beleszólásom a jellemébe, talán ez is közrejátszik ebben. Itt inkább az az érzésem, hogy megismerem a történet szereplőit, az eseményeket, és aktívan szurkolok a főhősnek, akivel nem azonosulok egészen.

Jobbra a főhős,balra a jelenlegi kedvenc mellékszereplőm.

Szóval, velem ez történik mostanában. Meg dolgozom. Meg ma este zenekari próba és fényképezés. És táborszervezés is van. Meg játszom, és cikkeket olvasgatok. És időnként szociális élet. Még nem az igazi, úgy érzem.

Új játéknak kezdtem neki, a Witcher 2-nek. Most már sejtem, hogy Szozsi mire gondolhatott, amikor a női gamerekről szóló mondat után odafűzte, hogy láttam-e már a Witcher 2 elejét. Geralt a tutorial után egy csomó cutscene-ben félmeztelenül. Így kell ezt csinálni - ha már nincs női karakterválasztási lehetőség egy rpg-ben, akkor legalább nézzen ki jól a pasi. Persze, lehet, hogy nem erre gondolt, hanem, mittomén, a párbeszédek finomágaira (nem), vay a tutorial kevességére, amikor az első bénázások után kijelentette, hogy nekem bizony az easy-t ajánlja. Bírtak volna normális irányítást hozzárakni, nem lázálmosan mozgó kamerát és irányt, és nehézkes kurzort.
Mindegy, egyelőre még fun-fun-fun nehézség nélkül hentelni mindenkit, de hátha jobb, ha meg kell fontolni, hogy harcba szállok-e és hogyan, vagy ilyenek. ÉS várom a legendás szerepjáték élményt is, ugye, mert egyelőre nem volt sok párbeszéd lehetőség, nemhogy döntési.
A nem lineáris történetmesélés viszont bejön. Már a DA2-ben is tetszett. Sőt. Már a MaxPayne 2ben is.

A Húsvét eltelt, többnyire betegeskedve, kiköpdöstem a tüdőmet, szédültem, ilyenek. Ettem családilag, aztán hétfőn jöttek locsolni sógoromék meg öcsémék is, utána mentünk át játszani és túrógombócot főzni.
Meg mégegy állásjelentkezés.

keveset kell beszélnem, az jó. Ellenben a szakasosan rámtörő köhögés már csak azért is kínos, mert bármikor megjelenhetnek a zombielhárítók az irodaházból, és fejbevághatnak lapáttal. Vagy rosszabb.
Igen, tudom, vannak különféle gyógynövények meg gyógyszerek, nyilván, majd otthon mézesbodzatea lesz mostmár, mert az van.

Tenap megnéztem Zyro albiját, tök jó, meg tetszik az is, h az útra néz, legyen bármilyen zajos meg hangos. Az új lakások mindig olyan izgalmasak.
Hm, nem annyira vagyok jól, asszem.

Időnként lenyűgöz, hogy amikor nem, vagy alig találom ki egy mese folytatását, mennyire könnyen jön a játékosok cselekvéseiből a sokkal jobb fordulat.

Amúgymeg a torokgyulladás kerülget, egyre jobban fáj reggelente a torkom, és egyre rekedtebb is vagyok. Ez az esti próbát tekintve nem jó hír, ellenben rossz, ehh.

Nehéz az élet, ami nem habostorta, állapítottuk meg többször is, de azért a karektereknek sokkal rosszabb, mint a máshogy élőknek, még akkor is, ha ugyanaz a hegedű szól a háttérben.

Elkezdtem aggódni, hogy elfogy a Hobb könyv, amit most olvasok, meg kellene rendelnem a folytatásait, amenyiben már megjelentek egyáltalán... ó, már 10 éve. Nyehh. Done.

agyleolvadás

kevés az időm
ezt most kiuejlentem és megállapítom. kevés az időm arra, hogy magammal foglalkozzak, hogy tanuljak. azt hiszem, nagyobb fegyelmet kell kitalálnom magamnak, heti két este a minimum, amikor pár órát a dolgokkal foglalkozom, amik nem a barátaim, vagy bármilyen játék.
például.
meg mozognom kell valamit, és nem másokkal együtt, mert az egyszerűen nem működik.
..,

gyorsjelentés: kevés az egy délelőtt. nagyon kevés, még felébredni se sikerült, enmhogy értelmesen működni valamit. Hamarosan kaját kell szerezni, és elnökségi, asszem beülök olvasni mondjuk egy mekibe, szégyen, szégyen, ez van. és hideg is van. és éhes vagyok.
És tegnap jót játszottunk, és a táboros megbeszélés is hatékony volt, emg péntek este-éjszaka az öszevont szülinapi-búcsúztató buli, meg közben a Bázis tengernyi ember, jó ez, jó ez, most szeretnék egyedül is lenni kicsit, emrt semmit nem tudok se tanulni, se alkotni. De elkezdtem játszani a King Arthurral, most épp elfgyott a játék, ami nem baj, mert úgyis bénahelyzetben voltam. Úgyse szotkam stratégiai játékokkal játszani, starcraftot már rég nyomtam, érdekes tapasztalat. Hideg, éhség, napfény.
Szevasztok.