Booom

míg nem sikerül megírnom a részletes beszámolót, addig gyorsan felvésem, hogy kibaszott jó volt az Industrial Boom fesztivál, megérte az összes zenekarért, nem csak azokért, amiket eleve ismertem.
A három nap kimerítő volt, büszkén kijelenthetem, hogy végig bírtam energiával,  most alig bírok járni, mert ternészetesen végig kellett ugrálni/táncolni. A második nap volt eszem, Julcsi kölcsönbakancsában már óvatosabban osztottam be az erőmet, egész sokat ültem bágyadtan mosolyogva, és, ugyan nem szándékosan, de elfelejtettem a legutolsó együttest meghallgatni, úgy hogy akkor hajnali fél3kor már ágyba kerültem.

Pénteken még alig volt kedvem menni, de ez szokásos, meló utáni fáradtság, meg az, hogy egyedül elinduléni elég nehéz. Mindenesetre gyorsan beöltöztem/sminkeltem gótba, aztán lesétáltam a klubbig, és pont az első koncert kezdésére értem be. Ismerős arc volt a mikrofon mögött, muszáj volt beállni a nézőtér közepére vigyorogni - aztán az egész három nap alatt nem voltam képes abbahagyni. Bár a végére asszem kissé megfáradt mosoly maradt.

Találkoztam régen és kevésbé látott ismerősökkel a "scene"-ről megállapítottam, hogy Case-nek nagyjából complementer a zenei ízlése, Marvinnal ebszélgettünk a királylányos fantasyről, egy srác megpróbált állandóan felszedni, aztán egy idő után arra jutottunk, hogy kapásból azzal szólok hozzá, hogy "van pasim", mert minden egyes alkalommal emglepődött rajta. Beszélgettem bécsi arccal, ott volt ShirKhan is, zenei ízlésem korai formálója a rengeteg cd-jével ami körbejárt párunk között (bár második és harmadik nap már nem láttam), meg... mittomén.  Jó érzés volt találkozni emberekkel.

Az első nap a Haujobb, a Neon Judgement meg a Projekt Pitchfork volt a legütősebb számomra, második nap az Absolute Body Control meg a Front 242 - ez lett számomra az egész csúcspontja, pedig tőlük ha 4 számot ismerek, akkor az már szép arány. Harmadik nap a Sonar.... os, eksztatikus élmény volt, de asszem ez ennek a fajta zajzenének funkciója is. A Dance or Die hatalmas megelepetés volt, "ez se szép ember" hatalmas bőrkabátban és trúautentikus vámpírgrimaszokkal boldogított minket, erre nem számítottam a zenéjük alapján. Score.

az utolsó három koncert pedig gót lelkem mélyét érintette meg, igen, azt, az ISC énekesének élőben is gyönyörű mély hangja van, alacsonyabb, mint számítottam rá, és nagyon aranyos manófeje lett a füles sapkában, ami rajta volt. A Clan of Xymox kb azt hozta, amire számítottam. Meg a Diary of Dreams is. Most elírhatnám, h mennyire karizmatikus és energikus jelenség Adrian Hates, bár most hajnalban már kissé zombifeje volt, de sebaj, asszem a nézők se voltak frissebbek.

Koncertekre kell járni.