Kontrasztos tavasz

Tegnap este még tűnődtem rajta, hogy ellátogassak-e a Krimóba, egész sokáig nyitva hagytam a kérdést, de aztán estére felpörgött a munka, és, miután munkaidő lejártakor magyaráztam elhaló hangon egy managernek arról, h faszér' engem kérdez erről, amikor beszélt külön is az IT-sal, és különben is, NINCSEN, mert mindenen spóroltok és utolsó pillanat után fontoljátok meg az eszközök beszerzését.

De legalább megérkezett a rendelésem, nagyjából időben tudom leváltani a könyv első részét a következőre, bár lassabban haladtam vele az elmúlt héten, mint gondoltam. FitzLovag kalandjai folytatódnak, ó, igen.
A designról szóló könyv meg nem fél, hanem legalább duplatégla, és az első fejezet elolvasása máris felvetette bennem a kérdést, hogy valóban ezzel szeretnék-e foglalkozni - elvégre mindig úgy tartottam magamról, hogy a vizuális dolgokhoz igazából nem értek, az csak érdekes hobbi, és nem tudok rajzolni meg ilyenek, és ennek következtében most nem tudom, hogy értek-e, érthetek-e hozzá-, de ha nem ezzel, akkor mégis, mivel? Ez az adminisztratív management, amit most csinálok, nem jó nekem. A színészetbe beletört a bicskám, egyszerűen nem jutottam el addig, hogy tudjam megélhetési munka szintjén művelni. A zenélés is ugyanez.
Az elég nyilvánvaló, hogy jó az agyam, könnyen látok mintákat, vonok le következtetéseket, látok át folyamatokat stb., valamennyire kommunikálni is képes vagyok - de eladni magam már nem-, képes vagyok módszereket alkalmazni és megtanulni, meg mittomén, még mi van.
De nem tudtam semmire se specializálódni. Egyszerűen nem fogott meg semmi sem annyira, hogy más dolgok rovására csak azt tanuljam.
Azért kb be tudtam lőni, hogy valósznűleg az interaction designer (generalist) kategóriába esnék a könyv csoportosításai alapján, nem csak azért, mert a többi nem, hanem azért is, mert... mert. (A részletes magyarázathoz le kéne írnom magát az elméletet, ezt meg most nem fogom.)
Talán csak annyit kéne kiderítenem, hogy a vizuális készségeim vannak-e olyan szitnen, amihez gyakorlva és tanulva  belátható időn belül egy eladható szintet érek el. Miközben nyilván nem ezzel foglalkzom főműsoridőben.

A belátható időt meg meg kellene tanulnom kijebb tolnom.

Amúgy tegnap este hazasétáltam a Kálvinról - a villamos pont elment, ez elég lendületet adott. A Gellértről a hegy oldalában mentem végig, és az jó volt, a lombok, a régi házak, az ébredő nyugalom. Több ilyenre kell időt hagynom magamnak.

Köhögök már megint. Szép az idő. Or else.