A Witcher 2-nek határozottan nagyon jó hangulata van. Tetszik a karcossága, hogy tényleg élőnek tűnik a világ, meg a karakterek. Még nem tudom, pontosan mire fog hatni a királylányos sztoriban, de valami biztos át fog mentődni, ilyenkor mindig szokott. A barlangos kalandok alatt szerintem Dragon Age-t játszottam.
A harcrendszerrel kezdek egyre jobban megbarátkozni, ahogy tanulom a plusz lehetőségeket. Egyrészt jó érzés kardozni és random bilentyűkombókat lenyomni a különböző vágásokhoz és elgurulásokhoz - ez már bejött a Jedi Academy-ben is -, másrészt nem annyira bonyolult és megjegyezhetetlen a varázslás sem. Meg látom értelmét a potionökkel való szöszölésnek is, nem úgy, mint általában az rpg-kben, ahol idegesít, ha túl sok upgrade meg kombózási lehetőség van a fegyverekkel. Szóval az már jó egy játékban, ha hajlandó vagyok a harcrendszert támogató egyéb opciókkal foglalkozni, nem csak azzal, hogy megoldjam a rejtvényeket, végigbeszélgessek mindenkivel és megnézzem a történetet.
A setting maga kellemesen gót és borongós, és valahogy természetese jön. Geralt izgalmasabb karakter, mint a DA-s hőseim - az igaz, hogy itt kevésbé van beleszólásom a jellemébe, talán ez is közrejátszik ebben. Itt inkább az az érzésem, hogy megismerem a történet szereplőit, az eseményeket, és aktívan szurkolok a főhősnek, akivel nem azonosulok egészen.

Jobbra a főhős,balra a jelenlegi kedvenc mellékszereplőm.

Szóval, velem ez történik mostanában. Meg dolgozom. Meg ma este zenekari próba és fényképezés. És táborszervezés is van. Meg játszom, és cikkeket olvasgatok. És időnként szociális élet. Még nem az igazi, úgy érzem.