Napfény kilúgozza a levegőből az életet, legalábbis az irodábl nézve mindenképpen. Igen, a reggeli levegő illata eszembe juttatta, hogy alapvetően jó dolog egy pulcsiban/zakóban elindulni úgy, hogy nem fázom.
Költői és/vagy filozófikus időjárásjelentés után egy önmagának ellentmondó iróniával fűszerezett megállapítást kell tenni (nem). És aztán vagy beszámolni valamiről, vagy nem, de mindenesetre vagy egy megminden vagy egy mindegy kell.
Mindegy.

Tegnap fotózta a Szívforgácsot Szozsi az ADS kertjében, aztán jött a biztonsági őr, h itt nem szabad fényképezni. Jó volt a kertben, az esőfelhők környékén, aztán enni gyrost. Próbára járni is jó, még olyankor is, amikor fáradt vagok, és csinálnék mást, de szerencsére most valahogy jól jött ki. Nyilván jobb lenne, ha nem lenne minden hangszer ilyen kib hangos, de ki vagyok én, hogy azon behisztizzek, hogy már a zongora is hangosabb mint a hegedű - hogy az énekről ne is beszéljek. Arra sszem meg fogom kérni Estelt, hogy az énekdallamot ne játssza zongorán, mert az marha zavaró. A hegedűszólómnál is kissé, de ahhoz már hozzászoktam,.

Aztán lementem a Krimós társasághoz. Ha a népszerűség ribanca lennék, akkor minden alkalommal valami új és izgalmas fülbevalót vennék fel asszem. Emellett megtudtam, hogy a Second Life egy csodálatos valami, és jobb is, hogy nem ismerkedtem meg vele depressziósabb időszakomban.
Meg arra is rájöttem, h milyen kib zárkózott vagyok, meg hazafelé mennyire hangosan hallgatok zenét, illetve, hogy tulajdonképpen alkalmazhatnám a tanácsomat magamra nézve is.
És rendet kell raknom. Muszáj. Még nem tudom hogyan, de valami lesz.

A hét nem  apihenérsől szól, hétfő este hajnalig játszottam, kedden se kerültem alvásra éjfél előtt, szerdán se, tegnap se, ma se fogok, és a hétvégén meg megyek táboros előkésztő izére.
Ebben azért bízom, hogy tényleg jó lesz.