Labirintus

Ennyi erővel becsukhattam volna a mai munkanapot is, de van valami halavány felelősségtudat bennem, hogy mégis, csináljak már valamit. Ez a hét ijesztően eseménytelen volt munkafronton, vagy csak az elmúlt pár nap, nem emlékszem. A kontraszt nagy a múlt héthez képest, mert akkor kezdtem a meló miatti kimerülés szélére megérkezni. Mostanság meg van időm egyebekre közben.

Azért a tegnap este nem volt egyszerű, még jó, h próba előtt ettem, meg kávéztam az ADS kertjében - persze a próbára nem ébredtem fel, de utána csak viszonylag későn lettem nagyon álmos. A próbán lenyomtuk párszor a dolgokat, döbbenet, mennyire halkabbak vagyunk a basszusgitár nélkül. Elméleteim szerint a két gitárosunk pont szemben vannak egymással, és egymást hallják, nem magukat, ezért állandóan az elviselhetőség határára tolják a hangerőt. Aztán hamarabb abbahagytuk, ami nyilván arra ösztönzött, hogy átugorjak a Krimóban megtartott kiscsoportos foglalkozásra. Az már egy pozitív jel, hogy elkezdtek foglalkoztatni az emberek, meg a ki-kicsoda és mitcsinálott jellegű szociográf elemzések megint, social junkiek és tumblr-ként működő társaságok, szevasztok.
Most mindenki kiegyensúlyozottabbnak tűnt, mint amikor nem az, bár a szomszédok tragikus történetei nem jók olyankor, amikor empatikusabb életszakaszomban vagyok.

Aztán ma reggel átmentem a patrolhoz, ott persze még mindig nem működtek az eszközök, a helyiek baszták el, meg a kommunikációban valami zsizseghet, mert nem voltak a helyzet magaslatán amúgy se (én csak átmeneti személyzetként vagyok ott, hogy könnyebben tanuljon be az utánam következő, és, mint ilyen, marhára felesleges). Aztán eljöttem ide, és itt zombulok, felébredés nélkül. Este koncertsorozat első adagja, hogy hogyan bírom talpon, az kétséges, mert már álmos vagyok. Reggel óta.

A kérdés persze az, hogy eltévedtem-e, mert nem hiszek az egyutas labirintusokban,bármennyi is van belőlük képe és rajzon. Rossz-e az út, zsákutca, vagy majd lesz egy hirtelen átkötés a megfelelő irányba? Ilyenkor az álombeli énem felemelkedik az egész fölé, és átrepül rajta. Tényleg ez szokott lenni. Vagy átlépek a falakon. Vagy valami. Valami. Valami. Valami.