Új játéknak kezdtem neki, a Witcher 2-nek. Most már sejtem, hogy Szozsi mire gondolhatott, amikor a női gamerekről szóló mondat után odafűzte, hogy láttam-e már a Witcher 2 elejét. Geralt a tutorial után egy csomó cutscene-ben félmeztelenül. Így kell ezt csinálni - ha már nincs női karakterválasztási lehetőség egy rpg-ben, akkor legalább nézzen ki jól a pasi. Persze, lehet, hogy nem erre gondolt, hanem, mittomén, a párbeszédek finomágaira (nem), vay a tutorial kevességére, amikor az első bénázások után kijelentette, hogy nekem bizony az easy-t ajánlja. Bírtak volna normális irányítást hozzárakni, nem lázálmosan mozgó kamerát és irányt, és nehézkes kurzort.
Mindegy, egyelőre még fun-fun-fun nehézség nélkül hentelni mindenkit, de hátha jobb, ha meg kell fontolni, hogy harcba szállok-e és hogyan, vagy ilyenek. ÉS várom a legendás szerepjáték élményt is, ugye, mert egyelőre nem volt sok párbeszéd lehetőség, nemhogy döntési.
A nem lineáris történetmesélés viszont bejön. Már a DA2-ben is tetszett. Sőt. Már a MaxPayne 2ben is.

A Húsvét eltelt, többnyire betegeskedve, kiköpdöstem a tüdőmet, szédültem, ilyenek. Ettem családilag, aztán hétfőn jöttek locsolni sógoromék meg öcsémék is, utána mentünk át játszani és túrógombócot főzni.
Meg mégegy állásjelentkezés.