Ez pl. olyan dolog amiről írnék én mindenfélét, de, mint az összes többivel, ezzel is az a helyzet, hogy oké, megvan a kép, tessék, de mi történik?
Mittomén, a western kocsmában ül a seriffhelyettes és figyeli az ideges párt az asztalnál (testvérek vagy szeretők vajon, ó, ez csak shakespear-i két lány, az egyik férfinak öltözött), körben a zene-füst, vadnyugati nyugalom, miegymás, kint ördögszekerek, és... és? Kire várnak? Mi közük van a paphoz, aki megölte a seriffet, és berobbantotta a barlangot? És miafaszért nem tudok leülni és elkezdeni megírni, hátha kiderül? Hátha legalább engem érdekelni fog?
Nyilván félek attól, hogy szar lesz, hogy nem fog tetszeni
Mások ezt hogy csinálják?
Alternatívaként esetlegeljátszom azt, hogy van külső megerősítés, és szépen felépíteke gy olyan világot,a minek van értelme az én szempontomból is. Mivel úgyis a saját magam felépített világban élek, ez nem is lenne minőségi változás, pusztán a részletekről van szó, nem? Ha következetes akarok lenni a világképemhez, akkor sajnos de.
Egészen másvonalon nem is írtam, hogy az énekóra megint pont jókor jött, állítólag olyan, mintha nem hagytam volna ki két hónapot, a fejlődés az ugyanolyan szintű, mintha múlt héten lettem volna órán. Cserébe tegnap képtelen voltam normális énekhangot produkálni próbán, meg az effektet se kapcsoltam be, mindegy, csonka próba volt úgyis.
Csak ne maradjon abba az eső.
2 megjegyzés:
Írj, olvasom.
Amúgy a video (mérete) nem nagyon szereti a templated:)
igen. lassan új dizájn kell a blognak :D
oké, köszi, amúgymeg folytassuk az írórendet ám.
Megjegyzés küldése