pozitív bejegyzés

Na, a tegnapi próba végre jó volt, ami szép arány az eddig eltelt 30-cal szemben (bár szvsz még mindig nem volt meg 30 próba, hiszen ősszel csak vasárnaponként próbáltunk,és akkor is maradt el). Kicsit olyan volt, mint anno az óráink - úgy tűnik, szüksége van a társulatnak erre. Meg arra is, hogy a második lejáráskor ne azon kelljen görcsölni, hogy rosszul hangsúlyozunk, és még a karakter sincs meg.

Mára virradóan már sikerült aludnom, és most tök jó nekem a tegnaphoz képest.

Álmodtam is megint, első körben valami hadijáték volt (táboros asszem), én valami fontos személy voltam/lettem, lett új fegyvertípusom, ami engedte, hogy több dobásom legyen, Rodhart meg a csapatomban volt, és neki is voltak speckó képességei. Mentünk előre, valami nagy ház belsejében voltunk, mindenféle fából készült lépcsők és függőfolyosók között (ja, erdő volt a házban). Jó támadóhelyek voltak, szerencsére nem volt ott ellenség. Aztán megállapította a csapat vezetője, Hanna, hogy a nép meg fog halni, meg béna mindenki, és esélytelen, úgyhogy Rodharttal úgy döntöttünk, h fedezzük a visszavonulásukat: ők húzzanak vissza, meneküljenek, ezzel hívják maguk után az ellenséget, mi meg a fedezékekből leszedünk annyit közülük, amennyit tudunk, hátha a maradékkal már el bírnak bánni. Szép halál.

Hű. Ez a köd - -vagy szmog? - durván néz ki. Jól néz ki. Fázom, és egyelőre még meglepően éber vagyok, annak ellenére, hogy kb 3 órát sikerült aludnom az éjszaka. Hajnali egyig-félkettőig plakátot terveztem Komáéknak, aztán lefeküdtem - és még fél 5kor is megnéztem az időt. Aztán azt vettem észre, hogy álmodok, (épp valami kellemetlen, félelmetes álom volt, volt egy macska, meg egy gepárdkölyök, játékosan verekdtek, de aztán a gepárd nagyon a falhoz csapta szerencsétlen macskát véletlenül), és sikerült kilépnem ebből az álomból felébredés nélkül. Ez igazából vicces.

Szombaton megvolt a live, erős közepesnek érzem, mert nem sikerült minden szálat úgy megtervezni, hogy működjenek, ill. az meg elkeserít, h nem sikerült Drímőrnek olyan pltoto kitalálnom, ami megmozgatta volna. Mondjuk a főplot veszélyességi faktorát nem realizálták a játékosok kellőképpen - a vérhalálpusztulás fenyegetése nem volt elégé egyértelmű. LEgközelebb ezt néhány játékosnak leírom, hogy a karaktere ezt gondolja a helyzetről :D Meg voltak elfelejtett dolok is, ill. figyelmen kívül hagyott szálak is.
De jó érzés volt figyelni az embereket, sokkal kényelmesebb vol csak mesélni. Időnként úgy áreztem, mintha asztalit mesélnék...

Igazából van máris kedvem a következőhöz, de nyilván nem most lesz. És az már újWoD, és CtL lesz szerintem.

álmos vagyok, zombi, vagy valami ilyesmi. Reggel is baromi fáradtan keltem, és ez némi fejfájással öltött kart karba, aztán rájöttem, h valószínűleg nem (csak) a kései elalvások, hanem az időjárás is tehet erről.
Kistavasz van megint, a záporral,és valami könnyedséggel, amit már a hét lején is éreztem, de akkor még nem tudtam hova tenni. Az ijesztő az, hogy még csak január közepe van - tél, érted?

Megint akarok tenni valamit, akarok érteni valamihez, de nem tudom, mihez értek. Tényleg nem. Valaki meg tudná mondani? Nem? Senki? Nem, senki.

Akkor.... akkor... akkor most majd lelkesedem melóban, meg este próbálunk Turambart, arra is rá kell lélekben készülnöm, aztán holnap live, előtte egész nap ezzel fogok szívni szerintem, mert munkában épp elég, h válaszolgatok mindenkinek, úgyhogy majd holnap szedem össze egybe az egészet, karakterenként, elküldött levelenként, jegyzetekként, és nemtom, nyomtatok, vagy majd Angwen notebookján kölcsönkérem a netet.
16 karakternek X szálat kell fejbentartanom, mert hasznos a gráf, de esténként már nincs rá energiám, és a szabad hétvégémen meg inkább pihentem, shame on me.

És két plakátot kell terveznem, és szeretnék még mást is.

Ja, és megvettem a masseffecteket, mert olcsón voltak mediamarktban, és ennyit megérdemel a játékipar. Ha kb egy könyv árába kerül egy játék, akkor szerintem simán megéri megvenni a letöltés helyett. Oké, persze, ehhez az kellett, h letöltsem és kipróbáljam. De komolyan.

furcsa ez a fényesség. nagy fényes az égen van, nem lennék itt a helyemben, csak akkor, ha fáznék.

folyamatosan írom a karaktereket, mostmár talán mindenki kapott valamit, az is lehet, h szóban többet, vagy csak az agyamban szerpel - remélem, holnap át tudom majd nézni az egészet, és újj gráfot rajzonli a kiesettek nélkül, behúzni a vonalakat, és megszámolni az éleket, és még melléhúzni a kiegészítésre szorulókat. Azt találom ki, ahova nézek, ahova néznek. Remélem, jó fogják magukat érezni, én most kicsit elfáradtam.

najó, érdekes volt ez a rengeteg betűtípus itt a blogspoton, de a többség az olvashatatlanul jelenik meg. bár nyilván nem ellenőriztem a többi böngészőben, csak a chrome-ban, de nekem ez is meggyőző volt.

És a Cég rendes, a nettó fizetés ugyan csökken az adóváltozás miatt (télleg fasza, hogy a magasabb fizetésűekne nő, nekünk meg ...), de kapunk cafetériában kompezációt valamennyit. Ja, az meg, h az internetes határt is csökkentették, ráadásul mostmár az is adózó...
Ja, és egyetlen adómentes: a sportesemények megnézését lehetővé tevő. E? Miért pont az? Ha legalább lehetne vele mozogni, vagy valami, akkor érteném a szándékot, de így, hát én nemtom. Biztos valaki nagyon jól járt vele.

Zoltán a múltkor megkérdezte, hogy mit beszélgettünk a karácsonyi vacsorán azzal a csajjal, vagy kivel beszélgetett, merthogy milyen jól érezte magát, éshogy áradozott a társaságról. Mondtam, hogy semmi különöset, de szemmel láthatóan már ott is le volt nyűgözve, valami olyasmitől, hogy mi mennyire "családiasak" vagyunk egymással. Zoltán szerint meglepő volt neki a művésztársaság. És tényleg?
Anno Tanárúr is emlegette a "színészeket", akik hűde tudnak mulatni, és mennyire látszik rajtuk (időnként ellentétben a Társulattal, mer rajtunk meg nem annyira, nem úgy, és ez igazából nem rossz, de... de.)
Lehet, lehet, de én meg emtétés és szerepjátékos vagyok, illetve cserkész voltam - és szerintem csak a közösség lazítja fel az embereket látványosan, hogy feltűnőek lesznek meg ilyesmi.

Különben érdekes ez a művész-dolog is; nyilván az önmeghatározásaim egyik alappillére, hogy olyan ember szeretnék lenni, aki alkot, kreatívan és önkifejezően. Hogy ez mennyire sikerül, nos, az már más kérdés (alapvető deppelési alap ugye).

Holnap megpróbálok foglalni SÍNbe helyet, mondjuk márciustól lenne jó, meg még kéne beszélnem az rs-sel is, de jó lenne eőbb a turambaros csapattal. Csakhát, foglamam sincs, mikor fog ráérni mindenki.

....still alive!!

Igen, végigugráltam a játékot, időnként külső segítséggel, mert borzasztóan türelmetlen vagyok. Jól esett, és majd nekilátok a plusz pályáknak, mert az jó.

szombaton live, csak kicsit vagyok elmaradásban néhány karakterrel - akieső emerek miatt összehúzni-foltozni szálakat nem jó, ill. eddig vártam visszajelzésekre. A napokban a kérdéses pontokat eldöntöm én, ha nem jött róluk semm, oszt hadd szóljon :)

Felraktam a Mass Effectet a gépre, aztán valami hibától nem tudom folytatni, és igen, rákerestem, sé tipikus hiba, de annyira most épp nem érdekel, hogy emiatt újra leszedjem, vagy a hibaavítást megoldjam. Amúgy szép játék, bejön a filmessége, szeretek benne lőni, meg hallgatni a csizmák csattogását, csak utólag átgondolva erős Kotor utánérzés. Érted, a kiválasztott főszereplő, akiből jedi... izé galaktikus ügynök lesz, a vilá... emberiség megmentéséért fáradozom egy gonosz karakter ellen, ki elárulta a jedike... galaktikus ügynököket, tudom használni az erőt, fura látomásaim vannak, és random NPC-ket gyűjtök össze, akik majd követnek, és ki lehet őket képernyőről választani, meg  lehet velük beszélgetni, és a személyiségem is skálán mozog, és van egy hajóm. A lézerkard egy kicsit hiányzik.

Ennek kapcsán elmélkedtünk tegnap a számítógépes játékokról, és elkeserítő, hogy ebből is a tendencia az átlagmassza, a biztonságos "kompromisszum", mert úgy tűnik kis (célzott) piacra meg nem éri meg játékot csinálni, pedig annak van értelme általában, nem a "mindenki" számára, de leginkább a 20 éves fehér amerikai srácok számára. Tervezzenek nekem játékot. 25-30 közé eső közép-európai nő, aki játszik számítógépen.

nekiálltam megint nézelődni ilyen dizájn dolgokban, kár, hogy most már ha lehetne sem vagyok képes normálisan látni a képernyőn :D

őszintén egyre inkább látom, hogy fel kell frissítenem a szoftveres ismereteimet, és azt nem tudom elméletileg, hanem csak gyakorlattal. Kezdem két plakáttervezéssel (egy a főnixnek, egy Koma előadásának), aztán mondjuk valami 3dsmaxos izét is szerelek össze. Ehhez inkább értek, mint az adminisztrációhoz.
Aztán készítek önéletrajzot, és beadogatom célcégekhez, ahol kreatív munkára is szükség lehet. Vagy nem. Mert az is lehet, hogy felvesznem valahova főállású mesélőnek, az mennyire jó lenne már. De komolyan!
Vagy főállású színésznek. Nah.

wazz, nekiláttam pinkfloydot hallgatni ma reggel - és felrémlett bennem aza  kor, amikor apám lemezeit hallgattam olyankor, amikor nem volt otthon senki (pláne nem a legkisebb öcsém, hogy konstans visítson, amikor nem az ő zenéi mennek).Aztán már volt saját hangszóróm és walkmanem, és hallgattam rejta apám kazettáit :D Az egyik első elektornikai beruházásom egy kis lila minihifi volt, hogy cd-t is tudjak hallgatni. Már nem tudom, miből volt rá pénzem, talán ösztöndíjból, és akkor ez már 2001 után kellett, hogy legyen. Különben először walmant utcán  egyetemen hallgattam, de annyira ijesztő volt, hogy nem hallom az utcát, hogy nem folytattam a szokást. Azóta volt mp3 lejátszóm, amit sajnos elvesztettem, pedig... igen aranyos kis darab volt, és nagyon büszke voltam rá, hogy hosszú kutatás előzte meg, hogy elérjem a megfelelő ár-dizájn értéket. De nem hiányzik, hogy menet közben hallgassak zenét.

szóval ez a pink floyd, ez olyan, mint... nem tudom, a nin-t szoktam úgy hallgatni, hogy elkezdem, és egy jó darabig csak nint hallgatok. oké, meg még vagyok így pár együttessel, csak azok általában jobban az érdeklődésem előterében vannak máskor is.
10 éve, 17 éves, harmadikos gimi... hm. Nem, akkor én már negyedikes voltam. 11 éve hallgattam gyertya és kislámpafénynél, és akkor rosszul jegyeztem meg az életkoromat, ó, igen, ez előfordul. 17 évesen, negyedikben már nagyobb arányban hallgattam yes-t, led zeppelint, doorst, santanát, genesist, meg ilyenek. Meg egy R.E.M. kazettát. Meg persze Vangelist és Mike Oldfield-et, ami még korábbról maradt. Meg U2-t, naná. Meg Jethro Tullt.
Vicces, hogy azok zenék ugyanazt jelentették nekem akkor, mint a mostaniak. Csak egy kicsit méginkább, mer akkor én érzelmes kései kamaszkoromat éltem. És jóval kevesebb együttest ismertem.

különben nem erről akartam mesélni, hanem arról, hogy kevésbé-kiöltözős, farmeres péntek van, és először vettem fel farmert itt bent, mert mióta itt dolgozom, nem volt farmerem, amit felvehettem volna a Céghez. Meg beszereztem életem első szűk, csőfarmerét (vagy hogyhívják), pont időben, mert már igazán kezd kimenni a divatból :D A trapézgatyákat várom amúgy nagyon, még akkor is, ha gimis magyartanárom szerint a trapézfarmer az igazából a lányok kifogása, hogy mégiscsak szoknyát hordanak. El tudjátok képzelni, h hordtam piros kord trapéznadrágot gimiben? Nem, nem feketével. Meg volt ám rajtam halványrózsaszín térdnadrág, babakék rövidujjú inggel és fehér csomózott mellénnyel.
Azért az meg kell jegyeznem, az akkori énem kúlnak találná a kiépített gillz image-t (aki lóg a várgesztesi plafonról, és úgy mutatkozik be, hogy gillz vagyok és pozőr, ó, anyám.)

na, azért kicsit dolgozom is blogírás közben.

egy darab e-mailre várok lassan 45 perce, hogy egy munkafázist be tudjak végre fejezni, de nem, persze nem jön. ilyenkor darabokban telik az idő.
aggaszt ez a 2011, nemnemnemhiszek a számokban és az évek bármilyen erejében,it's all in your head, de tényleg, mégis, most 10 évig nem fogom szeretni az egyesek fehérségét, szárazságát az évszámokban. legalább a kettesek zöldje, legalább az.
ráadásul ... azárt mégiscsak elvárnám hogy a téliszünet után újult erővel legyek feltöltve elvágre volt egy nyugis karácsonyom, meg egy csomó pihenés, meg a hétvégén voltam házibuliban, ahol Himnuszt énekeltünk éjfélkor. Bár sajnos néhány barom petárdázott az utcán, és az mégiscsak zavaróbb, mint mondjuk a metrólépcsőn többszólamban énekelni.
De nincs újult erő, ellenben újult erővel lecsapó értelmetlenség és nihil, az van. És ebben az sem segít, h kínomban már netes újságokat olvasok, és elkezdtem odafigyelni politikára, vagy legalkábbis a közélet általam elérhető szegletére, és ilyenkor nem jó, ha zsigerileg gyűlölöm a tekintélyelvűséget. És nem szeretnék ilyen zsigeri izéből kiindulva kapásból beszínezni a dolgokat, és eldönteni, h kinek hiszek. De, asszem minden tőlem telhetőt megtettem.
És az egésznek semmi oka nincsen a józan ész szabályai szerint, minden valami optimumon történik, a körülmények nem ideálisak, de van munkám, van hol laknom, van kivel, vannak ismerőseim, vannak elfoglaltságaim, amikről úgy tudom, szeretem őket... tehát semmi jogom panaszkodni. És amúgyis, Afrikába éheznek, Dél-Amerikában meg sokan meghalnak a bűnözés következtében.
Mennyire nyomasztó már, ha az amúgy (általam)nem(teljesen)okés(nak tekintett) "nyugat" elkezd pozitívnak tűnni az idehaza támasztott alternatívával szemben. Gyűlölök két rossz közül választani.
Nem tartom jónak, sőt igazából elviselhető minimumnak mondjuk a hazai tévéválasztékot és műsort, de már csak azért is idegesít, hogy felső szintről beleszólnak, mert mi van, ha netán majd nem egyezik a véleményünk az adott kérdésben? A kikapcsolás gomb pedig hatékony szűrő. Lehetne.
Nem attól fog megváltozni az emberek gondolkodása, hogy megmondják nekik, mire szabad gondolni, és mire nem. Attól max a viselkedésük, de az meg... hosszú távon szart se ér.

Kávé. Utolsó 20 perc.

don't feel good.

a legkisebb ágacskát is jég borítja - illetve zuzmarás-havas volt a bartókon a fasor. Pofásan nézett ki, meg a köd is tegnap este, a felém vágtázó villamos alól gomolygó köd és pára az esti lámpafényben. Beindították a musical-ben  ködgépet.
--
jut eszembe, álmodtam, konkrét személyként emlékszem belőle Alewra, kevésbé konkrétan még "mtt-sek"-re, mondjuk Cuéra, meg talán Komára (aki nem emtétés, namindegy). Volt valami tömegtüntetés vagy csak sok ember volt egy helyen, nem tudom, miért, de aztán valamelyik beszélő megmondt az embereknek, h ott az a fehér hajú az Julian Assange, és ekkor emtétések egymásra néztünk, és tudtuk hogy gáz lesz, és ki kell menteni. Úgyhogy a felbőszült tömeget próbálták terelni Daniék, valami furcsa kézilabdás alakzatba állva, hogy Assange kimenekülhessen. Aztán mentünk azzal a néhány emberrel valahova, talán a társulattal volt próba, talán színitosz, vagy tábor, közben flörtöltünk Assange-val - de időközben feltűnt a fehérhajú NPC-m is, meg volt közben táncpróba (a táborra), és végül Assange-val jöttem össze, nem Adrian-nel (mert Adrian azt gondolta/mondta (álmaimban egyszerre vagyok narrátor és szereplő), hogy úgyse bírom sokáig a másikkal, és arra az esetre meg megadja a számát.) És mentünk Ankalimon előadását meghallgatni az egyetemen, esetleg valamilyen fizikai előadásra és én fizikus voltam az egyetemről, vagy biológus, vagy valamilyen fehérköpenyes tudós, és visszamenőleg is így volt igaz, csak akkor még nem tudtam.

Ritkán szoktam közszereplővel álmodni - a színészekről is a szerepükben álmodok csak (úgy nyilván), utoljára Adran Hates-szel sikerült álmodnom vmi olyasmit, hogybeszélgetünk zenéről, miközben megmutatom az együttesnek a Budai várat. Szóval az agyam begyűjtött még egy embert a féllétezők közül a személyes mitológiájába, ó, igen.

És nem tudom, mikor fogok foglalkozni a live-val, mert ma és holnap is próba van este, és a hét eyetlen estéjét nem biztos, hogy erre szeretném fordítani- Mondjuk ma napközben, meg hátha este hamarabb engednek el, vagy lesz energiám, vagy ilyenek.

haza akarok menni. de helyette inkább főzök teát, újra nekilendülök a melónak, és megcsinálom az érdekesebb részét, aztán folytatom a kevéssé érdekessel, és közben majd remélem, lemegy a nap, és lámpafény kell, hogy legyen, mert olyankor már inkább vagyok itt. De meg kell teremtenem a körülményeimet, amik képessé tesznek bármire.

ebben a szilveszterben nbem volt semmi epikus vagy szürreális, hangulatos buli volt a Menedékben, és ilyen legyen még msákor is, nem feltétel az éjfélkori Himnusz éneklés (két buliból kettő után mondom, h mégegyszer, ez azért egyértelmű jelzés ;) ).

újévi fogadkozás eleve halálra ítélt dolog, meg miért pont ez a dátum legyen Az a Dátum, nem értem. De azért blogra jó:
- szeretnék többet írni
- szeretnék zenét csinálni
- szeretném elfeledett photoshop és 3dsmax képességeimet újra használni
- szeretném megcsinálni a Turambart
- szeretnék darabot írni
- szeretnék kreatívabb munkahelyet találni (3d modellezés akár, érted?)
- szeretnék új darabban szerepelni
- és szeretnék baromi sokszor fellépni
- szeretnék együttesben énekelni
- szeretnék töménytelen mennyiségű rpg-t
- szeretnék mozogni valamit (tánc, vagy szimplán a szomszédos fitnesz terem is jó lenne :D)
...
mondjuk.

... és igen, jövőre megyek a Fields of theNephilim ill. a Sisters of Mercy koncertekre a jegyek szerint. Pótolom az eddig lustaságomat. Ez már egy jó jel. Vagy valami.

Lehet, h mégis elköltöm a kultúrautalványaimat - persze, ez majd délutánra már biztosan kiderül, de kimegyünk most ebédszünetben, és próbálok jegyet venni a deákon, hátha. Az azt is jelenti, h fogok koncertre menni, amennyiben.
Azért az kúlság lenne.

A hajam nagyonvilágos szőke lett tegnap, Inszéjnnek ugyan tetszik, de nekem nem annyira, szal futok még kört a fehér-ezüst színért, hátha találok akár kimosható színezőt, talán az is megfelel.

És most lenne aktuális ilyen évrevisszatekintős tosz - de ... de... semmi érdekes nem történt idén. Komolyan. Nyugis év volt, de mégegy ilyen, és unalomba fulladok. Talán az rpg-k voltk azok, amik némi színt csempésztek a dologba, meg az elkezdett Turambar, de.. ennyi.

Na, majd. Majd jövőre, ehh.

Tegnap meghajláb közben tényleg Khamult láttam volna a nézőtéren? Siettem kifele, hogy mkegtaláljam, meg Liciéket is, meg hátha a nagybátyám is eljött - ebből Inszéjnék meg Liciék lettek meg, nagybátyámról nem volt hír, Khamul meg nyom nélkül eltűnt.
Állítólag az eddigi legjobb előadásunk volt a Furcsa Párból. Én ennek örülük.

Ma Geist játék. Jippi. És holnap egy évi utolsó meló.

Boldog Karácsonyt amúgy, ez a három nap elég jó volt. 24-én átmentem anyuékhoz, és segítettem főzni, aztán Szenteste volt éneklés a karácsonyfa körül meg minden, rengeteg ajándék, mert vérlepke nagyon kreatívan és okosan kigazdálkodta mindenki ajándékát.
Ja, nálunk a fekete műfenyőt még én is sötétzöldnek nézem, az agyam átírja a valóságot, de van mrajta minden, amit találtunk a lakásban.

Aztná Inszéjn megkapta a billentyűzetét, és nagyon kúlul néz ki, meg az is, amikor kicseréli a gamer részét a normál részére :D pláne, h kölcsönkapott egy sokkal jobb gépet használatra, úgyhogy jelenleg csak a monitor nem illik a képbe bele.

Átbeszéltük már párszor a leendő tábort is, aggályok vannak, nem kicsik, és művészet lesz úgy megoldani, hogy jöjjön mindenki. Amikor komoly alternatívának tűnik a tábor helyett elutazni máshová, ugye... Amennyiben átküldi vki a pályázatot nekem, akkor megpróbálom összehozni az érdekelteket egy alapos véleményezésre, ill. korábbi táborok tapasztalatlevonására még a héten. De ehhez kell a pályázat, h az alapján csináljuk meg.

A királylányos fantasy megbetegedések miatt kimarad ma, viszont lesz idő nekiülni a iove kidolgozásának, ollé.

Ez a mai gyorsjelentés.

eeeee... ez a kemény, a semmi, ami itt van karácsony előtt. Megnéztem a leadott menedzseri gépet, aranyos, meg minden, de ez se kötött le. Még nyilvánbe kell ma szereznem ajándékokat, meg aztán megcsinálnom egyet, és agyam megint semmi, aludni és pihenni kell majd rengeteget, azis biztos.

estére elfogyot az agyam, ami reggel se volt már, de akkor még volt valami felszabadultság a ködben, és azt hittem, én tényleg azt hittem, h ma érdemes felkelni meg ilyenek. Megnéztem például két Nikita részt, az új sorozatból, és sajnos még mindig érdektelenek a karakterek, még a sztori is. Pedig ez az ügynökösdi, az országért-emberiségért gyilkolás, moralizálós izé mindig is a szívem csücske volt. Nikita megpont az a karakter, aki, ugye. Na, ebben a sorozatban nem, mert itt csak egy... szomorúan, megtörten néző nő, aki baromi makacsul menti meg világot és az embereket. A beépített kiscsaj már érdekesebb karaktr, de nála meg fájnak azok az engedmények, amiket a forgatókönyvírók megengednek - folymaatos reality breachekkel operál a csaj, egyszerűen nem jöhet ki ember minden helyzetből ennyire - egyszerűen. Persze, egy übertitkos ügynökségnél lehet mászkálni a szellőzőrendszerben, és pont megtalálni azt a helyet, ahol a titkos dolgot megbeszélik.Meg a szellőzőrendszeren keresztül titkos kijárat is van. Ó, igen.
Ha már érzelmes akciófilm, akkor legyen valami érzelmi feszültség karakterek között, és ne csak oda kelljen őket képzelni. Fantáziadús ember vagyok, fel tudok építeni agyban teljes drámákat egy-egy pillantás mögé, de sorozatnézés közben nem én akarom kitalálni azt, amiért érdemes lenne nézni.

Kávét iszom, és folyamatosan nehezül el a fejem. Kellett ez nekem? Ma este megint próba, ebből az idén az utolsó szerencsére, majd jövőre lelkesedést gyűjtök, de sajnálom, idénre elfogyott.
Tegnap .... tegnap. Mit kell ezen ennyit ...morogni? Nyilvánvaló, h egy fél pizza egész napra nem elég, munka agybontó, és meló plusz félóra utazás után rögtön próbakezdéskor nem leszek bemelegítve, csak azt nem értem, miért kell csodákozva kérdezni, hogy mi van a beszédtechnikámmal. Az, bmeg, h fél éve nem játszom, az. És másfél éve kb nem kapok visszajelzést a játékomra, csak technikait maximum. Dehát ez nyilvánvaló, és gyűlölöm a trivialitásokat.

Define spaces. I need space and time.

Epikus a köd a házak felett, csak ne fáznék mindig. Tegnap kirándultam egyet a SÍN és a Törekvés között, mert nyilván elfelejtettem, h a hétfői próba is Törekvés, sebaj, oda is feleslegesen mentem - kaptam egy félórás engedményt a próbából. Ha mondjuk a Vasaban lennének a próbák, már nem frusztrálna ennyire az egész, de így... de így sok értelmét nem látom.
Semmi kedvem megbetegedni karácsonyra, de megvan rá minden esélyem. Takarítani kéne még péntek előtt, de nemtom, mikor lesz rá lehetőségem, mert pénteken át kell menni haza segíteni. Az ajándékokat nagyon nem vittem túlzásba, otthonra alapvetően vérlepke intézi, mindne mással meg el vagyok csúszva nagyon.

Várom a szabit, még akkor is, ha majd egynapi meló megszakítja - az pont jó lesz nekem. Aludni sokat. Játszani, meg valami hasznosat is alkotni, remélem.