Zoltán a múltkor megkérdezte, hogy mit beszélgettünk a karácsonyi vacsorán azzal a csajjal, vagy kivel beszélgetett, merthogy milyen jól érezte magát, éshogy áradozott a társaságról. Mondtam, hogy semmi különöset, de szemmel láthatóan már ott is le volt nyűgözve, valami olyasmitől, hogy mi mennyire "családiasak" vagyunk egymással. Zoltán szerint meglepő volt neki a művésztársaság. És tényleg?
Anno Tanárúr is emlegette a "színészeket", akik hűde tudnak mulatni, és mennyire látszik rajtuk (időnként ellentétben a Társulattal, mer rajtunk meg nem annyira, nem úgy, és ez igazából nem rossz, de... de.)
Lehet, lehet, de én meg emtétés és szerepjátékos vagyok, illetve cserkész voltam - és szerintem csak a közösség lazítja fel az embereket látványosan, hogy feltűnőek lesznek meg ilyesmi.

Különben érdekes ez a művész-dolog is; nyilván az önmeghatározásaim egyik alappillére, hogy olyan ember szeretnék lenni, aki alkot, kreatívan és önkifejezően. Hogy ez mennyire sikerül, nos, az már más kérdés (alapvető deppelési alap ugye).

Holnap megpróbálok foglalni SÍNbe helyet, mondjuk márciustól lenne jó, meg még kéne beszélnem az rs-sel is, de jó lenne eőbb a turambaros csapattal. Csakhát, foglamam sincs, mikor fog ráérni mindenki.