csütörtök, január 27

tegnp voltam próbán, ahol meghallgatott a zenekar - majd értesítenek, aszondják. Az, hogy az utolsó számot is kétszer játszották el, mert nem tudták biztosra mondani, hogy mikor mennyi szólóhangszer van, az legalábbis azt jelenti, h nem tartották feleslegesnek. Mert visszajelzést semmit nem kaptam, azt is én vettem észre, h nem hallani a hangomat az első szám alatt (amit meg nem ismételtünk meg :D). Lassan kezdek valóbn hozzászokni a mikrofonhoz, bár talán nem egy-egy meghallgatás alkalmával lenne célszerű. Az kifejezetten tetszett, h két csaj is van a zenészek között, mondjuk szvsz mindenki fiatalabb nálam ey-két évvel legalább. Meglátjuk, azért keresek tovább, jött utánam azonnal egy srác is, kihallgattam az első két sorát, az alapján szvsz a személyes szimpátia (meg a preferenciák) dönt majd.

aztán este mass effect, volt nagy áldozat, meg mászkáltam a bolygók között, és Inszéjn azon röhög, ahogy kommentálom a Mako vezetését. Az NPC-k pánikban veszik fel az ütésgátló testpáncélt, amikor Janie Shepard a volánhoz ül, ketten vissza is mondták az utazást. A szimpla lelátogatunka  bolygóra; kiírtjuk megkeressük, megbeszéljü küldetések baromi unalmasak, és van bennük valami szürreálisan ijesztő: emberek vagy dolgok sétálnak fel-alá, szemlátomást minden ok nélkül, minden épület ugyanolyan, a liftzene ugyanolyan, és ekkor ébredhetnének rá hőseink, hogy komolyabb bajok vannak a világgal, mint az amúgy kreatív bolytudatos alien fajok.

ma próba, holnap másik próba, szombaton geist, és utána igyekszem az IHB-ra menni, és...és... semmi.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

A semmi... minden :)

Dreamer