Tök jó illata van az ingemnek, asszem Niki mosott fehéret, és jófejségében belevette az én kát darab fehér ruhadarabomat (ingemet) is. Ma különben úgy nézek ki, mint egy pincér, fehér ing, fekete mellény. Belenézve a tükörbe meg kellett állapítanom, hogy a smink jól jött volna, mer legalább látszana az arcombólé valami, ha kihúzom a szemem, meg mondjuk rúzsozok :D Nembaj, így viszont tudom dörzsölni álmosságomban a szememet.

Negyed egyig ME2-vel játszottam, és még részben a játékkal is álmodtam, úgyhogy muszáj beszámolnom arról, hogy befejeztem az első részt, és most spoileres leszek.

Szóval Janie Shepardnek nem volt elég türelme ahhoz, hogy minden egyes küldetést végigmászkáljon és befejezzen, inkább elment arra a bolygóra, ahol a főszál folytatódott, lelőtt akit csak lehetett, aztán még rohangált egy kicsit feldúlt helyeken és feláldozta a Council-t, ja meg előtte még összejött Kaidan-nel, bár már egyre inkább úgy érzem, h azért, mert nem volt más szóbajöhető pasi a környéken.
Volt epic fight, meg kidumálás, meg epic fight, és szerencsére nem volt nehezebb, mint a többi harc a játékban - asszem, meg merném kockáztatni, h eggyel nehezebb fokozaton is végigjátsszam, mert.... mert.

Aztán importáltam Janie-t a második részbe. Azóta azon gondolkodom, h tetszik-e nekem a játék, bár ez hülyeség, mert perszehogy tetszik, csak vannak szomorúságaim is vele kapcsolatban. Kezdem a jóságokkal. A plot. Az tetszett az elsőben is, és most is érdekesnek tűnik, bár ugye ezt még nem játszottam végig. Nyilván működik a kiválasztott/james bond trope, de ez jól jön ki. pláne azzal, hogy hangot kapott a szereplő, ergo valóban a főszereplőnek a dolgait játsszuk végig, nem egy akárkiét. A Dragonage-ben pl. kicsit fura volt, hogy alapjaiben egy jelentéktelen senkit játszottam, akiből a véletlenek faragtak hőst, itt legalább az elején tudni, h igenis, Shepard hős, mer annak kell lennie.

Szépen kihasználják, h a játékos végigjátszotta az első részt, és kialakított érzelmi kötéseket az NPC-kel. Joker megmentése egyértelmű lépés, és valóban vigyorogtam, amikor megjelent aztán az új hajóm pilótájaként, örültem a dokinak is. És amikor összefutottam az Arkangyallal (bocsi, magyar verzióm van, ami fáj), akkor meg pláne... ^^ ilyet kellene látni több játékban is, hogy tudatosan építenek az érzelmi reakciókra.
Na, szóval a plot okés.

A többi része már nem annyira.Az első, ami feltűnt, az az irányítás változása volt: minek változtatnak ugyanabban a játékban ekkorát? Oké, az tetszik, h végre én döntöm el, mikor megyek fedezékbe, nem ragaszt oda mágnes a falhoz, ha nekimegyek. De nem értem, h miért kellett megváltoztatni az alapértelmezett bill. kiosztást az elsőhöz képest, mer oké, h vannak új funkciók, de... de vannak régiek is. És az E-t úgy megszoktam már :D (tudom, átállíthatom, de nem akarom). Ja, meg mér nem működik a duplaklikk a menükben. Elegem van a konzolok hatásából a játékokra, de tényleg.
Az eltűnt életerő meg egyéb értékek láthatatlansága furcsa. Van benne realitás, hiszen én se tudom, hogy mennyi HP-m van még, meg a fegyverek pontértékeit se látom kiírva... csak ugye eddig ezt szoktam meg. Meg a kevesebb fejleszthető képesség is zavar, bár ez aztán megint csak lényegtelen. Jobban szeretem a bonyolultabb modelleket, azt hiszem, mert, ha nem akarom megérteni, akkor hagyom az automata szétosztást, de tetszik, h van lehetőségem finomhangolni. (Apropó, nehezebb irányítani egérrel, mint az elsőt, és nem értem, miért.)
Ez a fejlesztősdi izélés ez jó lesz, ha majd felfogom, csak az inventory egy fokkal fapadosabbnak tűnik az előzőnél, pedig az se volt egy csúcsmodell (nem értem, ha meg tudják csinálni a fantasy játékokban az ide-oda pakolászható táskákat, akkor itt mér nem.)

A magyarítás hibái borzasztóak, miért nem lehet ellenőrizni, hogy magyar mondatok, szépen fogalmazott mondatok szerepeljenek mindenütt? Ezért pénzt adnak emberek. Egyszerűen igénytelen, ha bent marad elírás, és anglicizmus.

Ja, azt nem értem, hogy miért csak az emberek kétneműek?

Azért tetszik a játék, és ilyenkor a hibái jobban fájnak.