wazz, nekiláttam pinkfloydot hallgatni ma reggel - és felrémlett bennem aza  kor, amikor apám lemezeit hallgattam olyankor, amikor nem volt otthon senki (pláne nem a legkisebb öcsém, hogy konstans visítson, amikor nem az ő zenéi mennek).Aztán már volt saját hangszóróm és walkmanem, és hallgattam rejta apám kazettáit :D Az egyik első elektornikai beruházásom egy kis lila minihifi volt, hogy cd-t is tudjak hallgatni. Már nem tudom, miből volt rá pénzem, talán ösztöndíjból, és akkor ez már 2001 után kellett, hogy legyen. Különben először walmant utcán  egyetemen hallgattam, de annyira ijesztő volt, hogy nem hallom az utcát, hogy nem folytattam a szokást. Azóta volt mp3 lejátszóm, amit sajnos elvesztettem, pedig... igen aranyos kis darab volt, és nagyon büszke voltam rá, hogy hosszú kutatás előzte meg, hogy elérjem a megfelelő ár-dizájn értéket. De nem hiányzik, hogy menet közben hallgassak zenét.

szóval ez a pink floyd, ez olyan, mint... nem tudom, a nin-t szoktam úgy hallgatni, hogy elkezdem, és egy jó darabig csak nint hallgatok. oké, meg még vagyok így pár együttessel, csak azok általában jobban az érdeklődésem előterében vannak máskor is.
10 éve, 17 éves, harmadikos gimi... hm. Nem, akkor én már negyedikes voltam. 11 éve hallgattam gyertya és kislámpafénynél, és akkor rosszul jegyeztem meg az életkoromat, ó, igen, ez előfordul. 17 évesen, negyedikben már nagyobb arányban hallgattam yes-t, led zeppelint, doorst, santanát, genesist, meg ilyenek. Meg egy R.E.M. kazettát. Meg persze Vangelist és Mike Oldfield-et, ami még korábbról maradt. Meg U2-t, naná. Meg Jethro Tullt.
Vicces, hogy azok zenék ugyanazt jelentették nekem akkor, mint a mostaniak. Csak egy kicsit méginkább, mer akkor én érzelmes kései kamaszkoromat éltem. És jóval kevesebb együttest ismertem.

különben nem erről akartam mesélni, hanem arról, hogy kevésbé-kiöltözős, farmeres péntek van, és először vettem fel farmert itt bent, mert mióta itt dolgozom, nem volt farmerem, amit felvehettem volna a Céghez. Meg beszereztem életem első szűk, csőfarmerét (vagy hogyhívják), pont időben, mert már igazán kezd kimenni a divatból :D A trapézgatyákat várom amúgy nagyon, még akkor is, ha gimis magyartanárom szerint a trapézfarmer az igazából a lányok kifogása, hogy mégiscsak szoknyát hordanak. El tudjátok képzelni, h hordtam piros kord trapéznadrágot gimiben? Nem, nem feketével. Meg volt ám rajtam halványrózsaszín térdnadrág, babakék rövidujjú inggel és fehér csomózott mellénnyel.
Azért az meg kell jegyeznem, az akkori énem kúlnak találná a kiépített gillz image-t (aki lóg a várgesztesi plafonról, és úgy mutatkozik be, hogy gillz vagyok és pozőr, ó, anyám.)

na, azért kicsit dolgozom is blogírás közben.