Jelenlét nélkül nem működik, ezt állandóan észlelni kell, figyelni, elkapni, végigrohanni rajta,és egyensúlyozni még pont a határán a létezésnek és az értelmezésnek. Én értelmezek, mindig, mindent,a határon innen vagyok, néha kompenzálom az adatok végigkergetésével az idegpályáimon, vagy hol, szóval kikeülni a közponot, az lenne jó. Csak akkor nem emlékeznék rá nyilván, a lélegzetvételre sem emlékszem, sehogysem jók a szélsőségek, pedig azok eltalálhatóak nagyívűen.
Túl sokat ettem, elszoktam tőle, az van.
kedd, május 29
Tea
Időnként felvillanó masszív agyalások hínárfényében telnek napjaim, amit néha ivásnak, néha beszélgetésnek mondunk, néha meg ülök a felhős levegőben és várom, hogy elmúljon az érzés, és elmúlik olykor.
Megint labirintus, és már fontolgatom, hol lehetne átmászni a falakon, mert nyilván nem végig kell menni, nyilván nem. A szóismétlés hangsúlyozás és új értelem nyerése, hát nem?
A pünkösdi hétfő meglepett, nem készültem rá sehogyse, aztán lett belőle szombati közgyűlés, aztán esküvőlátogatás, vasárnap jmise a jezsuitáknál meg beszélgetés Angwennel, hétfőn meg medéltem Blintéknek egyalkalmas királylányost. Illetve Altair ugrált a háztetőkön az Assassin's Creed-ben, ami kezd némiképp unalmassá válni, szal próbálok végigparkourozni rajta gyorsan.
A közgyűlés szórakoztató volt, nem nyitották ki nekünk a lefoglalt helyszínt (mint később kiderült, azért, mert elnézték a dátumot), úgyhogy a Múzeum Kertben, szabadtéren ültük végig félárnyékban. Az idő rövid volt, a témák hoszabbak, és vitát generáltak, ezért nem tudtuk rendesen befejezni mindet. De legalább nem fogadtunk el semmi olyat, amivel nem értettem egyet, ha jól rémlik.
Holnapi énekórára kéne vinnem giccses szerelmes-mjúzikel dalt, ó, igen.
A cím meg azért, mert ki akartam meni teáért.
Megint labirintus, és már fontolgatom, hol lehetne átmászni a falakon, mert nyilván nem végig kell menni, nyilván nem. A szóismétlés hangsúlyozás és új értelem nyerése, hát nem?
A pünkösdi hétfő meglepett, nem készültem rá sehogyse, aztán lett belőle szombati közgyűlés, aztán esküvőlátogatás, vasárnap jmise a jezsuitáknál meg beszélgetés Angwennel, hétfőn meg medéltem Blintéknek egyalkalmas királylányost. Illetve Altair ugrált a háztetőkön az Assassin's Creed-ben, ami kezd némiképp unalmassá válni, szal próbálok végigparkourozni rajta gyorsan.
A közgyűlés szórakoztató volt, nem nyitották ki nekünk a lefoglalt helyszínt (mint később kiderült, azért, mert elnézték a dátumot), úgyhogy a Múzeum Kertben, szabadtéren ültük végig félárnyékban. Az idő rövid volt, a témák hoszabbak, és vitát generáltak, ezért nem tudtuk rendesen befejezni mindet. De legalább nem fogadtunk el semmi olyat, amivel nem értettem egyet, ha jól rémlik.
Holnapi énekórára kéne vinnem giccses szerelmes-mjúzikel dalt, ó, igen.
A cím meg azért, mert ki akartam meni teáért.
péntek, május 25
Előre
Rendrakás alig halad, a szobámban például egyáltalán nem, alig jutok be oda - pedig azért volt ott is estém. Viharban ülni az erkélyen, whiskeyvel és cigivel, ugyan nem feltétlenül egészséges, de jó. Ott jó volt. A retinámba égnek a felhők mindig és mindenhol, a faágak és levelek kontrasztja. És nehéz a kommunikáció. Néha azt hinném, jó vagyok benne, de nem, valahol az egész elakadt, és nehézkesebben működik, mint a többi embernél. Nem minden szinten, mert van, amiben jobb vagyok, de a hétköznapi, praktikus szinten mindenképpen (aka érzelmek kimutatása).
(közben sajnos hátra kellett mennem gesztenyepürét enni Lichi kolléganővel, és ez megszakította a gondolatfolyamataim szabad áramlását, cserébe mindjárt vége a napnak, ennek a bűnös elvesztegetett 8órának, hát nem csodás?)
új hajóra és új vizekre vágyom, vagy nem, de.
nem értem a levegőt és a napokat meg a csendben folyó időt.
Viszont. Lesz rendes koncert végre. És a legutóbbi pár megtartott próbánkon elég jók vagyunk.
u.i.: Janie blogja frissült, egyrészt Janie írt, másrészt meg próbáltam a szuperhősöshöz is összeszedni Katerine gondolatait.
(közben sajnos hátra kellett mennem gesztenyepürét enni Lichi kolléganővel, és ez megszakította a gondolatfolyamataim szabad áramlását, cserébe mindjárt vége a napnak, ennek a bűnös elvesztegetett 8órának, hát nem csodás?)
új hajóra és új vizekre vágyom, vagy nem, de.
nem értem a levegőt és a napokat meg a csendben folyó időt.
Viszont. Lesz rendes koncert végre. És a legutóbbi pár megtartott próbánkon elég jók vagyunk.
u.i.: Janie blogja frissült, egyrészt Janie írt, másrészt meg próbáltam a szuperhősöshöz is összeszedni Katerine gondolatait.
szerda, május 23
Rendrakás
minden elhatározásommal csak eddig jutok rendszeresen. A rendrakásig. Most épp takaros mappákba rendeztem a googledocs-drive ősi anyagait, némiképp megrázóan nosztalgikus szembesülni a 2008-as táborszervezéssel, meg néhány KÖMT tervezettel. Meg régi Gondolin vázlatokkal.
Szerencsére a diplomamunkám karanténban van.
Tegnap fújtam el gyertyát, sétáltam a belváros kávézói között, énekórán dicséretet kaptam, és néztem az esőt, ma ezt tervezem folytatni.
A rendrakásba a idők és cselekvések rendje is beletartozik, szelektálni kellene meg csoportosítani, egyelőre a munka mappát leválasztom, a többit viszont neki kell kezdenem mappákba rendezni és kidobálni.
Szerencsére a diplomamunkám karanténban van.
Tegnap fújtam el gyertyát, sétáltam a belváros kávézói között, énekórán dicséretet kaptam, és néztem az esőt, ma ezt tervezem folytatni.
A rendrakásba a idők és cselekvések rendje is beletartozik, szelektálni kellene meg csoportosítani, egyelőre a munka mappát leválasztom, a többit viszont neki kell kezdenem mappákba rendezni és kidobálni.
kedd, május 22
szegény gót kislány
Nem tudok sok jobb dolgot, mint esőre ébredni. Cseng az órám, és valami zaj van, kinézek az erkélyre, és esik az eső, és nincs hideg és ez valami csodálatos összeállítás. A szülinapommal ellentétben ez a nap már jól indul.
Csak ne sikerült volna tegnap rágótulnom a "barátaimnak csak facebookköszöntésig vagyok jó" témára tegnap annyira, valószínűleg vidámabb estm lett volna. Bár mondjuk az Assassins Creed, amivel magajándékoztam magam a hétvége során, az jó játék, meg vérlepke és az apám is átlátogattak, és apámtól kaptam whiskeyt, ami megintcsak jó, vele megittam az előző végét, ergo azért ittam valamit szülinapom alkalmából. Vérlepkétől kaptam kúl nadrágot, ai ugyan kicsit kicsi, de az este végére azért kezdett rámnőni, és, meg kell jegyeznem, kúl.
Úgy érzem, karmikusak a szülinapjaim, mióta elfelejtettem Drímőrét egyszer - pedig nála meg voltam arról győződve, hogy később van, nem ennyire közel a névnapjához :P Mindegy.
A hétvégéről nemtom, mit írtam már, ez is jelzi az éberségem fokát ma eggel (kb egy kattintásnyira vagyok tőle, de nem). Volt egy érdekes játék pénteken, jót tesz nekem, ha megengedem a karaktereimnek, hogy úgy igazából hülyék legyenek. Szombaton terápiás célzattal pólókat néztünk a cafepressen, aztán mentünk házavatógrillezésre Zuglóba Mételyékhez. Volt a tetőterasz, naplemente, a világot viccesre ittam magam körül, beszélgettünk horoszkópról, fűzőkről, kezdem érteni az e-bookokat, meg ja, meg volt gyereknevelésről is szó, meg mittoménmég miről, jól éreztem magam, pedig nem számítottam rá.
Vasárnapi játék jó volt, a végére pörgött fel nyilván, kúlul kinyírtuk Janie egy régi "ellenségét", és elkezdtünkcsapatmunkát végezni, ami ebben játékban számomra új dolog, akárhogy is nézzük.
A notebook az L nevet kapta, igen, azért.
Csak ne sikerült volna tegnap rágótulnom a "barátaimnak csak facebookköszöntésig vagyok jó" témára tegnap annyira, valószínűleg vidámabb estm lett volna. Bár mondjuk az Assassins Creed, amivel magajándékoztam magam a hétvége során, az jó játék, meg vérlepke és az apám is átlátogattak, és apámtól kaptam whiskeyt, ami megintcsak jó, vele megittam az előző végét, ergo azért ittam valamit szülinapom alkalmából. Vérlepkétől kaptam kúl nadrágot, ai ugyan kicsit kicsi, de az este végére azért kezdett rámnőni, és, meg kell jegyeznem, kúl.
Úgy érzem, karmikusak a szülinapjaim, mióta elfelejtettem Drímőrét egyszer - pedig nála meg voltam arról győződve, hogy később van, nem ennyire közel a névnapjához :P Mindegy.
A hétvégéről nemtom, mit írtam már, ez is jelzi az éberségem fokát ma eggel (kb egy kattintásnyira vagyok tőle, de nem). Volt egy érdekes játék pénteken, jót tesz nekem, ha megengedem a karaktereimnek, hogy úgy igazából hülyék legyenek. Szombaton terápiás célzattal pólókat néztünk a cafepressen, aztán mentünk házavatógrillezésre Zuglóba Mételyékhez. Volt a tetőterasz, naplemente, a világot viccesre ittam magam körül, beszélgettünk horoszkópról, fűzőkről, kezdem érteni az e-bookokat, meg ja, meg volt gyereknevelésről is szó, meg mittoménmég miről, jól éreztem magam, pedig nem számítottam rá.
Vasárnapi játék jó volt, a végére pörgött fel nyilván, kúlul kinyírtuk Janie egy régi "ellenségét", és elkezdtünkcsapatmunkát végezni, ami ebben játékban számomra új dolog, akárhogy is nézzük.
A notebook az L nevet kapta, igen, azért.
hétfő, május 21
a dolgok
azok, amik, vagy nem azok, és önazonosak talán?
dalszövegem.
még. még. még.
a párás idő. a fáradtság. nem lennék most itt. de nem ám. máshol lennék. de dolgoznom kell.
aztán majd megyek a teámért, amit elő kell készíteni fogyasztásra, aztán majd lesz levegő és lesznek felhők, és lesznek szavak, valahol, valahol messze.
már alig van a tasklistámon, de még elkészítése soron van, ó igen. mi történik, mi történik, miért nem lehetek messze azoktól a dolgoktól, amikhez nem szeretnék közel lenni?
ój, jajjj.
dalszövegem.
még. még. még.
a párás idő. a fáradtság. nem lennék most itt. de nem ám. máshol lennék. de dolgoznom kell.
aztán majd megyek a teámért, amit elő kell készíteni fogyasztásra, aztán majd lesz levegő és lesznek felhők, és lesznek szavak, valahol, valahol messze.
már alig van a tasklistámon, de még elkészítése soron van, ó igen. mi történik, mi történik, miért nem lehetek messze azoktól a dolgoktól, amikhez nem szeretnék közel lenni?
ój, jajjj.
szerda, május 16
Ó, mióta van ez így üresen nyitva (khm, is this thing on?)
most még egy kicsit így lesz.
...
szóval (kopp-kopp-kopp, élemég)
például a laptop nem akar az enyém lenni még mindig, most hívtak, hogy hardveres a hiba, holnapig kiderül, hogy micsinálnak, de már ebből nem biztos hogy lesz másik példány.
űelkezdtem azt számolgatni, hogy mi mindent vehetnék az összegből. Egy multieffektet a hegedűhöz. Egy biciklit. Hegedűhúrokat. Cipőt. Fűzőt. Könyveket. Mass Effect3-at. Könyveket. (De nyilván nem költeném el, mert miértis.)
...
Tegnap rájöttem (újfent), hogy este át kell öltözni, mielőtt elmegyek emebrek közé, és akkor nem kell a hétvégi fáradtságban kiélnem a nem dresscode-os igényeimet. Erre mindenképp jó a hirtelen kocsmázás.
...
ÉS még akartam írni dolgokról, amik a gondolatfolyamoból ide kívánkoztak, de már elvesztek a napi bosszúságok között, mint. Mint valami, ami elveszik útközben.
hétfő, május 14
Felhők
Most, hogy kb 10 perc alatt kitöltöttem az adóbevallásomat - ja, utána kellett néznem az egyik táblázatnak, amit nem kell beírni sehova -, úgy érzem, ebédelni kéne. Míting volt, fáradt és álmos vagyok, de valahogy befejezettnek tekintek olyan feladatokat, amik még léteznek valahol.
A notebookos nyűglődésnek nem értem a végére - a megvett gépben rossz a wifi, és a szervíz ügyfélszolgálata csak a munkaidőmben elérhető, innen meg nem fogok semmit se tenni, meg visszaküldeni és újra várni. Ma visszakérem a pénzt, és megpróbálok venni egy működőképes verziót. Az már biztos, hogy hasznos, mmint nem mindenféle papírcetlikre jegyzetelek, hanem a gépbe bele, és így nem vesznek el az infók, tudom szerkeszteni, és nem 5 különböző jegyzetből kell dolgoznom.
Persze, jegyzetelni papírra jó, de leginkább olyankor, amikor nincs szükségem aztán a végeredményre.
A hétvége megint jól jött a semmilyen hétköznapok után - jegyezzem meg, nem engedhetem meg maganak a hétköznapok elvesztését. Péntek hajnalig játék, szombat délelőtt wifikeresés, délutántól palacsintázós izé, vasárnap délelőtt táboros megbeszélés, délután mesélés.
A tábors megbeszélés legjobb része kétségkívül az volt, amikor Zsolt kártyákat cserélgetett Ildivel, Ring aludt, én meg left4dead-et játszottam steamen Zyróval és az öccsével.
A palacsintázos parti érdekes volt, marha fáradt voltam a viharkészültség miatt, sütni jó volt, meg enni is, de a beszélgetések fonalát nem nagyon sikerült felvennem, ami mondjuk nem baj, mert finom kajákat hoztak, csak ne éreztem volna magam olyan ijesztően antiszociálisnak.
A vasárnapi játék nem várt fordulatot hozott, bár tulajdonképpen benne volt a pakliban. Tulajdonképpen jobban illik a krónikába, mint a másik verziók közül a jobbik.
Hát így.
A notebookos nyűglődésnek nem értem a végére - a megvett gépben rossz a wifi, és a szervíz ügyfélszolgálata csak a munkaidőmben elérhető, innen meg nem fogok semmit se tenni, meg visszaküldeni és újra várni. Ma visszakérem a pénzt, és megpróbálok venni egy működőképes verziót. Az már biztos, hogy hasznos, mmint nem mindenféle papírcetlikre jegyzetelek, hanem a gépbe bele, és így nem vesznek el az infók, tudom szerkeszteni, és nem 5 különböző jegyzetből kell dolgoznom.
Persze, jegyzetelni papírra jó, de leginkább olyankor, amikor nincs szükségem aztán a végeredményre.
A hétvége megint jól jött a semmilyen hétköznapok után - jegyezzem meg, nem engedhetem meg maganak a hétköznapok elvesztését. Péntek hajnalig játék, szombat délelőtt wifikeresés, délutántól palacsintázós izé, vasárnap délelőtt táboros megbeszélés, délután mesélés.
A tábors megbeszélés legjobb része kétségkívül az volt, amikor Zsolt kártyákat cserélgetett Ildivel, Ring aludt, én meg left4dead-et játszottam steamen Zyróval és az öccsével.
A palacsintázos parti érdekes volt, marha fáradt voltam a viharkészültség miatt, sütni jó volt, meg enni is, de a beszélgetések fonalát nem nagyon sikerült felvennem, ami mondjuk nem baj, mert finom kajákat hoztak, csak ne éreztem volna magam olyan ijesztően antiszociálisnak.
A vasárnapi játék nem várt fordulatot hozott, bár tulajdonképpen benne volt a pakliban. Tulajdonképpen jobban illik a krónikába, mint a másik verziók közül a jobbik.
Hát így.
péntek, május 11
Fényes péntek
Fáradtság, álmosság - majdnem másnap. Szerda este ittunk és virtuális szexről beszélgettünk, tegnap este ittam, nem nagyon beszélgettem, csak hallgattam, és ez most olyan furcsán elég volt, ma este is van esély alkoholra, meg holnap este is. De lehet, hogy majd holnap maradok a decens teázásnál. Nyilván.
Furcsa, hogy így, álmosan és kvázi kialvatlanul nagyobb energiával keltem, mint a hét többi reggelén, amikoris igazoltan megvolt a 8 óra alvás. Péntek van, csíkos felső és farmer, kevéssé gót, mert a farmer már inkább szürke, a hajam még szőke, és sehol egy ankh. Valahol elhagytam a régit. Kár. Kellene pótolnom.
A borzasztónak tűnő lokális mélypont után már jobban vagyok, bár... igazán aludhatnék. Valamikor. Mindegy, ma este végre tényleg megveszem a notebookot, akit még nem tudok elnevezni, de majd, és semmi jogom nem lesz szarul érezni magam. Ezek a tervek szépek és jók, és egyszerűsödött gondolatmenettel egyszerűbb az élet.
Nemsokára szülinapom lesz, általában több jelentőséget tulajdonítok neki, mint bárki a környezetemben, dehát kellenek a viszonyítási pontok, és az önmagamnak szóló napok. És ez azt is jelenti, h az adóbevallás határideje is közel van már.
A tegnapi próba a kis kihagyás után egész jól sikerült, megint készül új szám, meg elvileg június 16-án koncert lesz végre, amennyiben Estelnek sikerül egyeztetnie a kórussal.
Jéééj.
Furcsa, hogy így, álmosan és kvázi kialvatlanul nagyobb energiával keltem, mint a hét többi reggelén, amikoris igazoltan megvolt a 8 óra alvás. Péntek van, csíkos felső és farmer, kevéssé gót, mert a farmer már inkább szürke, a hajam még szőke, és sehol egy ankh. Valahol elhagytam a régit. Kár. Kellene pótolnom.
A borzasztónak tűnő lokális mélypont után már jobban vagyok, bár... igazán aludhatnék. Valamikor. Mindegy, ma este végre tényleg megveszem a notebookot, akit még nem tudok elnevezni, de majd, és semmi jogom nem lesz szarul érezni magam. Ezek a tervek szépek és jók, és egyszerűsödött gondolatmenettel egyszerűbb az élet.
Nemsokára szülinapom lesz, általában több jelentőséget tulajdonítok neki, mint bárki a környezetemben, dehát kellenek a viszonyítási pontok, és az önmagamnak szóló napok. És ez azt is jelenti, h az adóbevallás határideje is közel van már.
A tegnapi próba a kis kihagyás után egész jól sikerült, megint készül új szám, meg elvileg június 16-án koncert lesz végre, amennyiben Estelnek sikerül egyeztetnie a kórussal.
Jéééj.
szerda, május 9
Cím
Nem jók ezek a napok, kiürültek. Gyűlölöm a várakozást, és leginkább azért, mert túl könnyen egy jövőbeli jó esemény alá rendelem az addigi időket. Ez pedig azért se jó, mert elveszik az idő, és túl gyakran feleslegesen várok, és akkor még fájdalmasabb rájönni, hogy addigis fordíthattam volna a várakozási energiáimat valami hasznosra, amitől nekem hosszú távon is jó.
Namindegy. Egyszer majd minden jobb lesz, nem? Várjuk csak ki.
A hétkezdést eléggé kikezdte a patrolos munkám, persze értem én, hogy be kellett tanítani, meg terelgetni a helyünkre érkező csajokat, és szerintem jó vagyok benne, megminden, de akkoris, az a meló borzasztó unalmas még egyedül is, pláne, amikor vagyunk hárman egy gépre. Nem tudom, hogy teltek el az első, kómás órák hétfőn kávé nélkül. Értitek.
Amúgy aranyosak a lányok, és mindkettejükkel van közös MTT-s ismerős, Snuffles meg Patiszon.
Állandóan azt kell válaszolnom a kérdésekre, h mi van velem, hogy "semmi", ez elég siralmas. És Etiópiában meg éheznek, tudom.
Ja, tegnap összefutottam félrefonthajú Szozsival a melóhelye mellett, amikor mentem a gépért. Legalább nem volt teljesen felesleges :D
És nemtom. Ma hasznos leszek.
A hétkezdést eléggé kikezdte a patrolos munkám, persze értem én, hogy be kellett tanítani, meg terelgetni a helyünkre érkező csajokat, és szerintem jó vagyok benne, megminden, de akkoris, az a meló borzasztó unalmas még egyedül is, pláne, amikor vagyunk hárman egy gépre. Nem tudom, hogy teltek el az első, kómás órák hétfőn kávé nélkül. Értitek.
Amúgy aranyosak a lányok, és mindkettejükkel van közös MTT-s ismerős, Snuffles meg Patiszon.
Állandóan azt kell válaszolnom a kérdésekre, h mi van velem, hogy "semmi", ez elég siralmas. És Etiópiában meg éheznek, tudom.
Ja, tegnap összefutottam félrefonthajú Szozsival a melóhelye mellett, amikor mentem a gépért. Legalább nem volt teljesen felesleges :D
És nemtom. Ma hasznos leszek.
vasárnap, május 6
Nyár
Bár ne lenne ennél sokkal melegebb nyáron. Most, ebben a felhős, talán eső előtti időjárásban tökéletes, de jajj, az éles napsütés, a kohó. Megminden. Nyári álmomat aludnám legszívesebben.
Lesz notebookom, úgy tűnik, de asttóltartok...,. nem, nem tartok semmitől. Az fasság lenne. Megittam a kis kávémat, most ébrednem kéne teljesen, vagy valami, de ez lusta meleg belefészkelte magát az elmémbe.
Álmodtam együttesről, Deine Lakainent hozott egy ritmusgitárosi posztra jelentkező gót srác, meg voltak rántotthúsok is, és fél9kor felébredtem egyszer a tegnapi ébresztőre, de aztán még pár órára visszaaludtam.
Tegnap éájjel játszottunk szuperhősöset, kezdek rájönni, h milyen tepóban és ritmusban játszanak a srácok, most, h Esgal is csatlakozott, valószínűleg könnyebb lesz, mert azért ő is hasonlóan játszik, mint én. Igen, cselesen elrejtettem egy pletykát a fönti sorokba. Ja, nem, nem rejtettem.
Most a hétvége maradékát is kiélvezem, meg kéne enni a zöldbabot, mondjuk leves formájában.
Lesz notebookom, úgy tűnik, de asttóltartok...,. nem, nem tartok semmitől. Az fasság lenne. Megittam a kis kávémat, most ébrednem kéne teljesen, vagy valami, de ez lusta meleg belefészkelte magát az elmémbe.
Álmodtam együttesről, Deine Lakainent hozott egy ritmusgitárosi posztra jelentkező gót srác, meg voltak rántotthúsok is, és fél9kor felébredtem egyszer a tegnapi ébresztőre, de aztán még pár órára visszaaludtam.
Tegnap éájjel játszottunk szuperhősöset, kezdek rájönni, h milyen tepóban és ritmusban játszanak a srácok, most, h Esgal is csatlakozott, valószínűleg könnyebb lesz, mert azért ő is hasonlóan játszik, mint én. Igen, cselesen elrejtettem egy pletykát a fönti sorokba. Ja, nem, nem rejtettem.
Most a hétvége maradékát is kiélvezem, meg kéne enni a zöldbabot, mondjuk leves formájában.
szerda, május 2
Kifejezetten tanulságos visszaolvasni a bejegyzéseimet, csak elég... kitartónak kell hozzájuk lennem. Csupa fontos dologra derül fény: például az extrovertált-introvertált dolog folyamatos kérdés, mindig meglepődöm az extrovertált eredményemen, hogy dehát én nem. Vagy az, hogy utazás közben érzem jól magam. Meg a futárság motívuma is visszatér. Meg, hogy a múlt szenvedései mindig rosszabbnak tűnnek.
Meg volt olyan is, hogy pillanatragasztóval próbáltam WC-t javítani.
Meg volt olyan is, hogy pillanatragasztóval próbáltam WC-t javítani.
hétfő, április 30
Booom
míg nem sikerül megírnom a részletes beszámolót, addig gyorsan felvésem, hogy kibaszott jó volt az Industrial Boom fesztivál, megérte az összes zenekarért, nem csak azokért, amiket eleve ismertem.
A három nap kimerítő volt, büszkén kijelenthetem, hogy végig bírtam energiával, most alig bírok járni, mert ternészetesen végig kellett ugrálni/táncolni. A második nap volt eszem, Julcsi kölcsönbakancsában már óvatosabban osztottam be az erőmet, egész sokat ültem bágyadtan mosolyogva, és, ugyan nem szándékosan, de elfelejtettem a legutolsó együttest meghallgatni, úgy hogy akkor hajnali fél3kor már ágyba kerültem.
Pénteken még alig volt kedvem menni, de ez szokásos, meló utáni fáradtság, meg az, hogy egyedül elinduléni elég nehéz. Mindenesetre gyorsan beöltöztem/sminkeltem gótba, aztán lesétáltam a klubbig, és pont az első koncert kezdésére értem be. Ismerős arc volt a mikrofon mögött, muszáj volt beállni a nézőtér közepére vigyorogni - aztán az egész három nap alatt nem voltam képes abbahagyni. Bár a végére asszem kissé megfáradt mosoly maradt.
Találkoztam régen és kevésbé látott ismerősökkel a "scene"-ről megállapítottam, hogy Case-nek nagyjából complementer a zenei ízlése, Marvinnal ebszélgettünk a királylányos fantasyről, egy srác megpróbált állandóan felszedni, aztán egy idő után arra jutottunk, hogy kapásból azzal szólok hozzá, hogy "van pasim", mert minden egyes alkalommal emglepődött rajta. Beszélgettem bécsi arccal, ott volt ShirKhan is, zenei ízlésem korai formálója a rengeteg cd-jével ami körbejárt párunk között (bár második és harmadik nap már nem láttam), meg... mittomén. Jó érzés volt találkozni emberekkel.
Az első nap a Haujobb, a Neon Judgement meg a Projekt Pitchfork volt a legütősebb számomra, második nap az Absolute Body Control meg a Front 242 - ez lett számomra az egész csúcspontja, pedig tőlük ha 4 számot ismerek, akkor az már szép arány. Harmadik nap a Sonar.... os, eksztatikus élmény volt, de asszem ez ennek a fajta zajzenének funkciója is. A Dance or Die hatalmas megelepetés volt, "ez se szép ember" hatalmas bőrkabátban és trúautentikus vámpírgrimaszokkal boldogított minket, erre nem számítottam a zenéjük alapján. Score.
az utolsó három koncert pedig gót lelkem mélyét érintette meg, igen, azt, az ISC énekesének élőben is gyönyörű mély hangja van, alacsonyabb, mint számítottam rá, és nagyon aranyos manófeje lett a füles sapkában, ami rajta volt. A Clan of Xymox kb azt hozta, amire számítottam. Meg a Diary of Dreams is. Most elírhatnám, h mennyire karizmatikus és energikus jelenség Adrian Hates, bár most hajnalban már kissé zombifeje volt, de sebaj, asszem a nézők se voltak frissebbek.
Koncertekre kell járni.
A három nap kimerítő volt, büszkén kijelenthetem, hogy végig bírtam energiával, most alig bírok járni, mert ternészetesen végig kellett ugrálni/táncolni. A második nap volt eszem, Julcsi kölcsönbakancsában már óvatosabban osztottam be az erőmet, egész sokat ültem bágyadtan mosolyogva, és, ugyan nem szándékosan, de elfelejtettem a legutolsó együttest meghallgatni, úgy hogy akkor hajnali fél3kor már ágyba kerültem.
Pénteken még alig volt kedvem menni, de ez szokásos, meló utáni fáradtság, meg az, hogy egyedül elinduléni elég nehéz. Mindenesetre gyorsan beöltöztem/sminkeltem gótba, aztán lesétáltam a klubbig, és pont az első koncert kezdésére értem be. Ismerős arc volt a mikrofon mögött, muszáj volt beállni a nézőtér közepére vigyorogni - aztán az egész három nap alatt nem voltam képes abbahagyni. Bár a végére asszem kissé megfáradt mosoly maradt.
Találkoztam régen és kevésbé látott ismerősökkel a "scene"-ről megállapítottam, hogy Case-nek nagyjából complementer a zenei ízlése, Marvinnal ebszélgettünk a királylányos fantasyről, egy srác megpróbált állandóan felszedni, aztán egy idő után arra jutottunk, hogy kapásból azzal szólok hozzá, hogy "van pasim", mert minden egyes alkalommal emglepődött rajta. Beszélgettem bécsi arccal, ott volt ShirKhan is, zenei ízlésem korai formálója a rengeteg cd-jével ami körbejárt párunk között (bár második és harmadik nap már nem láttam), meg... mittomén. Jó érzés volt találkozni emberekkel.
Az első nap a Haujobb, a Neon Judgement meg a Projekt Pitchfork volt a legütősebb számomra, második nap az Absolute Body Control meg a Front 242 - ez lett számomra az egész csúcspontja, pedig tőlük ha 4 számot ismerek, akkor az már szép arány. Harmadik nap a Sonar.... os, eksztatikus élmény volt, de asszem ez ennek a fajta zajzenének funkciója is. A Dance or Die hatalmas megelepetés volt, "ez se szép ember" hatalmas bőrkabátban és trúautentikus vámpírgrimaszokkal boldogított minket, erre nem számítottam a zenéjük alapján. Score.
az utolsó három koncert pedig gót lelkem mélyét érintette meg, igen, azt, az ISC énekesének élőben is gyönyörű mély hangja van, alacsonyabb, mint számítottam rá, és nagyon aranyos manófeje lett a füles sapkában, ami rajta volt. A Clan of Xymox kb azt hozta, amire számítottam. Meg a Diary of Dreams is. Most elírhatnám, h mennyire karizmatikus és energikus jelenség Adrian Hates, bár most hajnalban már kissé zombifeje volt, de sebaj, asszem a nézők se voltak frissebbek.
Koncertekre kell járni.
péntek, április 27
Labirintus
Ennyi erővel becsukhattam volna a mai munkanapot is, de van valami halavány felelősségtudat bennem, hogy mégis, csináljak már valamit. Ez a hét ijesztően eseménytelen volt munkafronton, vagy csak az elmúlt pár nap, nem emlékszem. A kontraszt nagy a múlt héthez képest, mert akkor kezdtem a meló miatti kimerülés szélére megérkezni. Mostanság meg van időm egyebekre közben.
Azért a tegnap este nem volt egyszerű, még jó, h próba előtt ettem, meg kávéztam az ADS kertjében - persze a próbára nem ébredtem fel, de utána csak viszonylag későn lettem nagyon álmos. A próbán lenyomtuk párszor a dolgokat, döbbenet, mennyire halkabbak vagyunk a basszusgitár nélkül. Elméleteim szerint a két gitárosunk pont szemben vannak egymással, és egymást hallják, nem magukat, ezért állandóan az elviselhetőség határára tolják a hangerőt. Aztán hamarabb abbahagytuk, ami nyilván arra ösztönzött, hogy átugorjak a Krimóban megtartott kiscsoportos foglalkozásra. Az már egy pozitív jel, hogy elkezdtek foglalkoztatni az emberek, meg a ki-kicsoda és mitcsinálott jellegű szociográf elemzések megint, social junkiek és tumblr-ként működő társaságok, szevasztok.
Most mindenki kiegyensúlyozottabbnak tűnt, mint amikor nem az, bár a szomszédok tragikus történetei nem jók olyankor, amikor empatikusabb életszakaszomban vagyok.
Aztán ma reggel átmentem apatrolhoz, ott persze még mindig nem működtek az eszközök, a helyiek baszták el, meg a kommunikációban valami zsizseghet, mert nem voltak a helyzet magaslatán amúgy se (én csak átmeneti személyzetként vagyok ott, hogy könnyebben tanuljon be az utánam következő, és, mint ilyen, marhára felesleges). Aztán eljöttem ide, és itt zombulok, felébredés nélkül. Este koncertsorozat első adagja, hogy hogyan bírom talpon, az kétséges, mert már álmos vagyok. Reggel óta.
A kérdés persze az, hogy eltévedtem-e, mert nem hiszek az egyutas labirintusokban,bármennyi is van belőlük képe és rajzon. Rossz-e az út, zsákutca, vagy majd lesz egy hirtelen átkötés a megfelelő irányba? Ilyenkor az álombeli énem felemelkedik az egész fölé, és átrepül rajta. Tényleg ez szokott lenni. Vagy átlépek a falakon. Vagy valami. Valami. Valami. Valami.
Azért a tegnap este nem volt egyszerű, még jó, h próba előtt ettem, meg kávéztam az ADS kertjében - persze a próbára nem ébredtem fel, de utána csak viszonylag későn lettem nagyon álmos. A próbán lenyomtuk párszor a dolgokat, döbbenet, mennyire halkabbak vagyunk a basszusgitár nélkül. Elméleteim szerint a két gitárosunk pont szemben vannak egymással, és egymást hallják, nem magukat, ezért állandóan az elviselhetőség határára tolják a hangerőt. Aztán hamarabb abbahagytuk, ami nyilván arra ösztönzött, hogy átugorjak a Krimóban megtartott kiscsoportos foglalkozásra. Az már egy pozitív jel, hogy elkezdtek foglalkoztatni az emberek, meg a ki-kicsoda és mitcsinálott jellegű szociográf elemzések megint, social junkiek és tumblr-ként működő társaságok, szevasztok.
Most mindenki kiegyensúlyozottabbnak tűnt, mint amikor nem az, bár a szomszédok tragikus történetei nem jók olyankor, amikor empatikusabb életszakaszomban vagyok.
Aztán ma reggel átmentem a
A kérdés persze az, hogy eltévedtem-e, mert nem hiszek az egyutas labirintusokban,bármennyi is van belőlük képe és rajzon. Rossz-e az út, zsákutca, vagy majd lesz egy hirtelen átkötés a megfelelő irányba? Ilyenkor az álombeli énem felemelkedik az egész fölé, és átrepül rajta. Tényleg ez szokott lenni. Vagy átlépek a falakon. Vagy valami. Valami. Valami. Valami.
csütörtök, április 26
hellocthulhu
Még nem sikerült letolnom a teljes adag madártejet, amit ebéd mellé rendeltünk a titkárságos kolléganőkkel. De mostanra már igen, két nyomtatás és gyors gépkeresés után.
Néha elkezdem, megnyitom a blogot, de a szavak nem jönnek elő. Akkor nem is kéne erőltetni, mi? Jah.
Visszaírtak tegnap a legutóbbi jelentkezésem helyéről, hogy nem feleltem meg végül, köszönik szépen a jelentkezésemet. Ez nyilván gyorsan az elkeseredettségbe képes taszítani, mert már idegesít, h minden bölcsészt (bocs :D) előbb vesznek fel IT-snak, mint engem, a mérnök-bölcsészt. És az nem vígasztal, hogy ennyit számít az öneladási képesség, amit nekem nem tanítottak meg vagy mittomén. Szeretném, hogy végre a képességeim alapján bírájanak el valami releváns helyen. Mindenesetre töretlen az általános hangulatom, alapvetően bekaphatják, tudom, hogy a megfelelő helyeken baromi jól járnának velem, és hogy alapvetően az a rövidlátó balfasz, aki nem tudja felmérni a rendelkezésére álló erőforrásokat/munkaerőt/stb. .
Na, látjátok, megy az illúzióépítés. Legalábbis írásban. Kár, hogy az arrgancia másban borzasztóan tud irritálni, amikor nincsen igaza annak a másnak (és általában ez van), ergo jó, hogy nem kívülről látom magam.
Közben kinyomtatom magamnak ezt a teszteres jegyzetet, rég tanultam már, kifejezetten jó élmény. Az idő kellemesen felhős, a meló kellemesen kevés, és térnek lassan vissza a kreatív energiáim. Asszem. Vagy nem. Leszarom.
Megálmodtam magamnak egy József Attila idézetet a szürke ködből kiemelkedésről és az esélyek igazságtalanságáról, de már nem emlékszem rá.
hétfő, április 23
Változás
Lehet, hogy tényleg ennyi az egész, valami változásra van szükségem, mert túlságosan beleragadtam az életem különféle paramétereibe. Innen nézve triviális, onnan nézve, hogy mégis, milyen változást, és hogyan érhetek el, már nem annyira. Ráadásul szerintem marhára nem mindegy, hogy mit változtatok meg. (Vagy igen, pont, hogy mindegy, mert úgyse tdok megérkezni és megnyugodni?)
Elköltözni nem fogok. Jól érzem magam ott, ahol vagyok, és életemben ilyenből nem volt sok. Ugyan szeretem egy ideig az átmenetiséget, hogy vendég vagyok azokon a helyeken, ahol alszom, mert nyitva hagyja a lehetőségeimet - és nem kötöz oda egy rossz helyhez -, de amikor valahol jó, akkor minek ott hagyni? Úgysem tart örökké, sőt.
Változtassak munkahelyet? Másfél éve ezzel próbálkozom, semmi sikerrel. Erről már sokat szenvedtem ide, hát most ne.
Kezdjek tanulni valamit? Próbálok. Utánaolvasok. Kipróbálom. A tavaly nyári tanfolyam érdekes volt, meg akkor jónak tűnt, de mégegyszer nem látnám értelmét hasonlónak. Egyszerűen nincsen eredménye. Ahogy az egyetemi éveimnek se (lásd munkahelyi sirámok). A hajszínen változtatás nem segítene, és azt majd fogok úgyis. A barátaimat nem akarom kicserélni, mert, azon kívül, hogy ez nem így működik, még hiányoznának is. Nem akarok új embereket megismerni, nem vagyok befogadóképes. Most előbb kell észrevennem bárkiben és bármiben az érdekeset, minthogy elkezdenék rá figyelni, nem megy az előre pozitívkép vetítése, bocs.
Talán most nekikezdhetnék mindannak, amit nem tettem meg, miután leadtam a kib diplomamunkámat. Csak a kezdéshez, és méginkább, a folytatáshoz szükséges erő hiányzik. Meg a motiváció. Minek, ha eddig se láttam eredményét a dolgoknak?
Még nem látom át az egészet, de azért sejtem, hogy tényleg kell változtatni. Valamin. De előbb be kéne fejezni valamit ahhoz, hogy legyen értelme mást elkezdeni, mert ha sohase tapasztalom meg, milyen a sikeresen elvégzett munka, akkor soha nem lesz erőm folytatni, majd elkezdeni. Semmit.
Megcsináljuk a királylányos-fantasy rendszerét.
Befejezem a szívforgács logót.
...
Körbe-körbe, egyre körbe, láncán kis kezöknek.
péntek, április 20
Valahol... elvesztettem... ja, megvan.
Szóval volt tegnap próba, a hangosítás folyamatos issue, most
Estel a blogbejegyzésem hatására lejjebb vette a hangerejét, és ez már érezhető volt, viszont a gitár még mindig hangos, és az a baj. hogy a gitáros nem hallja magát, ha nem áll szembe a hangszóróval, de úgy emg összegerjed. És, velem ellentétben, ő nem az aki hajlandó úgy zenélni, h nem hallja magát.
Na, közben megalkottam a karakterlapot a királylányos játékhoz, legalább egy órán keresztül faragtam az önhatalmúlag kivett szabadidőmben,Bár, direktben nem is nagyon jött semmi most minden elakadt valahol máshol.
énekóra, játék, haza.
Szóval volt tegnap próba, a hangosítás folyamatos issue, most
Estel a blogbejegyzésem hatására lejjebb vette a hangerejét, és ez már érezhető volt, viszont a gitár még mindig hangos, és az a baj. hogy a gitáros nem hallja magát, ha nem áll szembe a hangszóróval, de úgy emg összegerjed. És, velem ellentétben, ő nem az aki hajlandó úgy zenélni, h nem hallja magát.
Na, közben megalkottam a karakterlapot a királylányos játékhoz, legalább egy órán keresztül faragtam az önhatalmúlag kivett szabadidőmben,Bár, direktben nem is nagyon jött semmi most minden elakadt valahol máshol.
énekóra, játék, haza.
csütörtök, április 19
Kontrasztos tavasz
Tegnap este még tűnődtem rajta, hogy ellátogassak-e a Krimóba, egész sokáig nyitva hagytam a kérdést, de aztán estére felpörgött a munka, és, miután munkaidő lejártakor magyaráztam elhaló hangon egy managernek arról, h faszér' engem kérdez erről, amikor beszélt külön is az IT-sal, és különben is, NINCSEN, mert mindenen spóroltok és utolsó pillanat után fontoljátok meg az eszközök beszerzését.
De legalább megérkezett a rendelésem, nagyjából időben tudom leváltani a könyv első részét a következőre, bár lassabban haladtam vele az elmúlt héten, mint gondoltam. FitzLovag kalandjai folytatódnak, ó, igen.
A designról szóló könyv meg nem fél, hanem legalább duplatégla, és az első fejezet elolvasása máris felvetette bennem a kérdést, hogy valóban ezzel szeretnék-e foglalkozni - elvégre mindig úgy tartottam magamról, hogy a vizuális dolgokhoz igazából nem értek, az csak érdekes hobbi, és nem tudok rajzolni meg ilyenek, és ennek következtében most nem tudom, hogy értek-e, érthetek-e hozzá-, de ha nem ezzel, akkor mégis, mivel? Ez az adminisztratív management, amit most csinálok, nem jó nekem. A színészetbe beletört a bicskám, egyszerűen nem jutottam el addig, hogy tudjam megélhetési munka szintjén művelni. A zenélés is ugyanez.
Az elég nyilvánvaló, hogy jó az agyam, könnyen látok mintákat, vonok le következtetéseket, látok át folyamatokat stb., valamennyire kommunikálni is képes vagyok - de eladni magam már nem-, képes vagyok módszereket alkalmazni és megtanulni, meg mittomén, még mi van.
De nem tudtam semmire se specializálódni. Egyszerűen nem fogott meg semmi sem annyira, hogy más dolgok rovására csak azt tanuljam.
Azért kb be tudtam lőni, hogy valósznűleg az interaction designer (generalist) kategóriába esnék a könyv csoportosításai alapján, nem csak azért, mert a többi nem, hanem azért is, mert... mert. (A részletes magyarázathoz le kéne írnom magát az elméletet, ezt meg most nem fogom.)
Talán csak annyit kéne kiderítenem, hogy a vizuális készségeim vannak-e olyan szitnen, amihez gyakorlva és tanulva belátható időn belül egy eladható szintet érek el. Miközben nyilván nem ezzel foglalkzom főműsoridőben.
A belátható időt meg meg kellene tanulnom kijebb tolnom.
Amúgy tegnap este hazasétáltam a Kálvinról - a villamos pont elment, ez elég lendületet adott. A Gellértről a hegy oldalában mentem végig, és az jó volt, a lombok, a régi házak, az ébredő nyugalom. Több ilyenre kell időt hagynom magamnak.
Köhögök már megint. Szép az idő. Or else.
De legalább megérkezett a rendelésem, nagyjából időben tudom leváltani a könyv első részét a következőre, bár lassabban haladtam vele az elmúlt héten, mint gondoltam. FitzLovag kalandjai folytatódnak, ó, igen.
A designról szóló könyv meg nem fél, hanem legalább duplatégla, és az első fejezet elolvasása máris felvetette bennem a kérdést, hogy valóban ezzel szeretnék-e foglalkozni - elvégre mindig úgy tartottam magamról, hogy a vizuális dolgokhoz igazából nem értek, az csak érdekes hobbi, és nem tudok rajzolni meg ilyenek, és ennek következtében most nem tudom, hogy értek-e, érthetek-e hozzá-, de ha nem ezzel, akkor mégis, mivel? Ez az adminisztratív management, amit most csinálok, nem jó nekem. A színészetbe beletört a bicskám, egyszerűen nem jutottam el addig, hogy tudjam megélhetési munka szintjén művelni. A zenélés is ugyanez.
Az elég nyilvánvaló, hogy jó az agyam, könnyen látok mintákat, vonok le következtetéseket, látok át folyamatokat stb., valamennyire kommunikálni is képes vagyok - de eladni magam már nem-, képes vagyok módszereket alkalmazni és megtanulni, meg mittomén, még mi van.
De nem tudtam semmire se specializálódni. Egyszerűen nem fogott meg semmi sem annyira, hogy más dolgok rovására csak azt tanuljam.
Azért kb be tudtam lőni, hogy valósznűleg az interaction designer (generalist) kategóriába esnék a könyv csoportosításai alapján, nem csak azért, mert a többi nem, hanem azért is, mert... mert. (A részletes magyarázathoz le kéne írnom magát az elméletet, ezt meg most nem fogom.)
Talán csak annyit kéne kiderítenem, hogy a vizuális készségeim vannak-e olyan szitnen, amihez gyakorlva és tanulva belátható időn belül egy eladható szintet érek el. Miközben nyilván nem ezzel foglalkzom főműsoridőben.
A belátható időt meg meg kellene tanulnom kijebb tolnom.
Amúgy tegnap este hazasétáltam a Kálvinról - a villamos pont elment, ez elég lendületet adott. A Gellértről a hegy oldalában mentem végig, és az jó volt, a lombok, a régi házak, az ébredő nyugalom. Több ilyenre kell időt hagynom magamnak.
Köhögök már megint. Szép az idő. Or else.
kedd, április 17
Új dizájn
Hát oké, legyen, kipróbálom ezt is, csak persze ennek a html-ébe már nem enged belepiszkálni, pedig. Mit pedig? Úgyse szánnám rá magamat rendesen. Kipróbálom, meddig viselem el ezt a fajta letisztult google-design-t, mert szép-szép, de ugyanolyan. Minden ugyanolyan. Na, majd erőt veszek magamon, de tényleg. Addig meg megyek és tervezem a játékot Szozsival tovább, és majd ahhoz a karakterlap meg a minden. A fejfájás és az émelygés nem ahhoz, az csak úgy, spontán módon.
Ráadásul be kéne fejeznem Janie beszámolóját is a blogon, elvégre írogatom én azt. Azért, hogy legyen.
Az új hét elején túl vagyok, veszítem el az élményt, de még kitart, még emlékszem rá. MEnni előre, asszem.
Tegnap végül nem sikerült elrontani a tejbegrízt, de majdnem, aztán a Szomszédok aznapi részében volt még kacagás meg sitt kukába csempészése. Átmentem Zyrohoz, a lakásában sajna érezhető még a régi lakásokra jellemző doh-, ill. a dohányos lakásokra jellemző cigiszag, viszont a BKV hangja egyáltalán nem zavar csukott ablaknál meg redőnynél.
Az a hasznos a tumblr-ben, hogy az egymondatos-képes közlésivágyamat tökéletesen kielégíti, így nem kell a facebookon linkelnem mindenfélét amikor unatkozom. És ráadásul egészen nosztalgikussá tett, hogy idegen emberekkel lehet ott csetelni, plusz nem jön a moderátorkommandó, hogy miért offolunk.
És akkor most heló.
Ráadásul be kéne fejeznem Janie beszámolóját is a blogon, elvégre írogatom én azt. Azért, hogy legyen.
Az új hét elején túl vagyok, veszítem el az élményt, de még kitart, még emlékszem rá. MEnni előre, asszem.
Tegnap végül nem sikerült elrontani a tejbegrízt, de majdnem, aztán a Szomszédok aznapi részében volt még kacagás meg sitt kukába csempészése. Átmentem Zyrohoz, a lakásában sajna érezhető még a régi lakásokra jellemző doh-, ill. a dohányos lakásokra jellemző cigiszag, viszont a BKV hangja egyáltalán nem zavar csukott ablaknál meg redőnynél.
Az a hasznos a tumblr-ben, hogy az egymondatos-képes közlésivágyamat tökéletesen kielégíti, így nem kell a facebookon linkelnem mindenfélét amikor unatkozom. És ráadásul egészen nosztalgikussá tett, hogy idegen emberekkel lehet ott csetelni, plusz nem jön a moderátorkommandó, hogy miért offolunk.
És akkor most heló.
hétfő, április 16
Ösvények
A hétvége a pénteki mélypontról érdekes magasságokba szárnyalt. Az érdekes kulcsszó, a szürrealitás sem hiányzik, és a tavaszhoz, a furcsa időjáráshoz tökéletesen illik.
Munka után mentem ld51 dizájn megbeszélésre, annyira nem lepett meg az alacsony létszám, az már inkább, hogy szemlátomást a jelenlévől közül senki nem értett hozzá jobban nálam. Ellenben a struktúrált gondolkodásra sem voltak vevőek - tudomén, hogy feleslegesnek tűnik végiggondolni az egyéb lehetőségeket és opciókat, de anélkül nehezen lehet kitalálni új dolgot. Valahogy végig úgy éreztem, hogy a másik két lány felesleges pattogásnak tartja, amikor vissza-vissza térítem a beszélgetés menetét az elrendezésekhez, a funkciókhoz, a "biztos ez a legoptimálisabb megoldás?" kérdéshez.
Mindegy, ez nem népszerűségi verseny, ellenben érdekes probléma, megminden.
Aztán pont időben kaptam észbe, hogy játék Zyrónál, a CD-fűből a Fővám téren keresztül át, rá kellett ébrednem, hogy a Kiskörút ezen szakasza gyönyörű, és időnként mehetnék errefele is haza, mert nem annyival lassabb, mint a Ferenciekről.
Szuperhősöset játszottunk, a karakteremmel egyelőre nem hoztam újat a palettára, kb Rouex és Janie közé sikerült belőnöm Katherine-t, a lányt, aki át tud menni a falakon, meg elvileg láthatatlanságra isképes, csak erre még nem jött rá. Viccesek vagyunk, viccesen lúzerek a szupererők ellenére. És rájöttem, hogy marha szórakoztató, amikos a mesélő ismerős karaktereket mesél be.
Hajnalig játszottunk, közben a akrakterem egyszer meghalt, elbúcsúzott a szüleitől, meg ilyenek.
Szombat hajnalban a Bázison összefutottam Julcsival, aki még nem tudott elaludni, aztán snitt, reggel, Julcsi a kómás Celebromot meg engem instruál. Az autóút végére rosszul lettem, mert nyilván nem reggeliztem.
A táborhely pofás, egész jó elrendezésű, illetve kényelmesnek tűnnek a szobák. Mondjuk völgyben van, ezért kilátás nincs, csak az erdő körbe, de az szép.
Hatékonyak voltunk, aztán meg volt pár meglepő, szórakoztató, illetve világ- és embermegváltó beszélgetésem, és úgy érzem, ezekért érte meg leginkább lemenni. Nyilván, az se rossz, hogy sikerült összeötletelni a kocsmát.
Vasárnap este robogtam át az RS-be előadásra, ami elmaradt, amit nem bántam, mert már sédültem a fáradtságtól. De élmény volt találkozni Komáékkal, azért ezt meg kell jegyeznem.
Munka után mentem ld51 dizájn megbeszélésre, annyira nem lepett meg az alacsony létszám, az már inkább, hogy szemlátomást a jelenlévől közül senki nem értett hozzá jobban nálam. Ellenben a struktúrált gondolkodásra sem voltak vevőek - tudomén, hogy feleslegesnek tűnik végiggondolni az egyéb lehetőségeket és opciókat, de anélkül nehezen lehet kitalálni új dolgot. Valahogy végig úgy éreztem, hogy a másik két lány felesleges pattogásnak tartja, amikor vissza-vissza térítem a beszélgetés menetét az elrendezésekhez, a funkciókhoz, a "biztos ez a legoptimálisabb megoldás?" kérdéshez.
Mindegy, ez nem népszerűségi verseny, ellenben érdekes probléma, megminden.
Aztán pont időben kaptam észbe, hogy játék Zyrónál, a CD-fűből a Fővám téren keresztül át, rá kellett ébrednem, hogy a Kiskörút ezen szakasza gyönyörű, és időnként mehetnék errefele is haza, mert nem annyival lassabb, mint a Ferenciekről.
Szuperhősöset játszottunk, a karakteremmel egyelőre nem hoztam újat a palettára, kb Rouex és Janie közé sikerült belőnöm Katherine-t, a lányt, aki át tud menni a falakon, meg elvileg láthatatlanságra isképes, csak erre még nem jött rá. Viccesek vagyunk, viccesen lúzerek a szupererők ellenére. És rájöttem, hogy marha szórakoztató, amikos a mesélő ismerős karaktereket mesél be.
Hajnalig játszottunk, közben a akrakterem egyszer meghalt, elbúcsúzott a szüleitől, meg ilyenek.
Szombat hajnalban a Bázison összefutottam Julcsival, aki még nem tudott elaludni, aztán snitt, reggel, Julcsi a kómás Celebromot meg engem instruál. Az autóút végére rosszul lettem, mert nyilván nem reggeliztem.
A táborhely pofás, egész jó elrendezésű, illetve kényelmesnek tűnnek a szobák. Mondjuk völgyben van, ezért kilátás nincs, csak az erdő körbe, de az szép.
Hatékonyak voltunk, aztán meg volt pár meglepő, szórakoztató, illetve világ- és embermegváltó beszélgetésem, és úgy érzem, ezekért érte meg leginkább lemenni. Nyilván, az se rossz, hogy sikerült összeötletelni a kocsmát.
Vasárnap este robogtam át az RS-be előadásra, ami elmaradt, amit nem bántam, mert már sédültem a fáradtságtól. De élmény volt találkozni Komáékkal, azért ezt meg kell jegyeznem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)