kiskiskiskispéntek

Ohh, igen, gyere fejfájás, nem tudom mostmeg mitől, tompán fogatlanul. Hátra kéne mennem a papírokért, amiket adnak nekünk havonta, bérlet nélkül nem lenne egyszerű a hazajutás.

Akartam már mindenképpen írni bejegyzést, illene, nem illene, ja. Csak ez... csak ez van.

Időnként elképesztő vigyor ömlik szét az arcomon, amikor eszembe jut, h ma este festhetem be a hajam a táborra, és elképzelésem sincsen róla, mi vár, de az tuti, h nem a Cég. IGGEN. Sírni fogtok. sírni fogok. Vaetvör. Elképesztő mennyiségű doksit és melót sikerült összegrundolni a keretjáték teammel, dehát nem is dolgoztunk rajta még ennyien eddig sose, ha jól rémlik. Bár, inkább az élőben beszélésben voltunk sokan, a konkrét munka az megint olyan 3-4 főre jött ki összességében (bár itt nem főre hanem mennyiségre, érted), de még hátra van a másik fele, ahol a workload megfordul remélhetően és elbírja a terhelést az odarakott munka szerkezete és minősége. voltak minőségellenőreink, hát bízzunk benne.
Igen, meglehetősen optimista vagyok a tábort illetően.

És már várom, mi lesz utána. Nem tudom még, de valami kell, újra visszavetem magamat azokba a dolgokba, amiket tavasszal csináltam, játékszerkesztők, UX tervezők, önéletrajzok és referenciamelók szevasztok, zenélni is szeretnék, ez a hangösszevágásodi is jó móka, és live-ot is akarok szervezni megint. Persze az augusztus sűrű lesz, aztán meg a szeptember, de az meg ősz, annak az a dolga, h sűrű legyen. Levelek közti aranyfényeket akarok, meg langyos és friss szellőt, meg nyugalmat és hangokat és és és és és és és és és ........... jajj elfáradtam mára.

Reggel óta próbálok meg valami gyors feljegyzést kezdeni az időkről és a nem-időkről, hát, nem sikerül. Nem vagyok elfoglalt amúgy, csak kimerült és fáradt - a nyár elszívta az erőmet, és a minden-este-táborszervezés is. Persze, én vállaltam, ez nem panasz, helyzetjelentés. Megértésre mondjuk nem maradt, és ha még egyszer valaki a közelemben kijelenti, hogy ő azért nem szervez, hanem mást csinál, merthogy elege van vagy mert ne legyen minden este táborszervezése, akkor ott helyben elharapom a torkát. Ne ezzel indokoljátok már bmeg, tudom, hogy fárasztó, nekem is fárasztó, és ki kell használni minden lehetőséget a pihenésre, ez az alapértelmezett. Tudod, legalább nem mondd. Pláne ne most.

Nagyon jól lennék, ha a munka helyett meg agyban is foglalkozhatnék a táborral, nem csak olyankor, amikor helyben feladat van. Munkában nem jó, zavar, hogy nem dolgozom helyette, és így nyilván elnyel mindent az internet mocsara. Az esti műszak után meg csakazértis játszom, agyam úgyse lenne jó másra. asszem. Vagy, ha igen, akkor se lenne jó. Játszani meg jó, meg olvasni is és aludni is az élénk álmokkal, amikből alig emlékszem valamire.
Meg persze szeretem, amit a táborban csinálok, tegnap végre gráfot rajzoltunk és az órabeosztás Ringgel színesben, meg Dodie haláli megjegyzései, meg hétfőn a próbák.
ma próba, holnap megbeszélés, hétvégére OUT megint, akkor tudok boltba menni először, meg szombaton játék, vasárnap meg pakolás, hétfő-kedd bolt és pakolás és végső nyomtatások.
jepp. jó lesz.

Oké, ma például végigolvastam a napot. Valamennyit persze dolgoztam, de pl. nem foglalkoztam a táborral csak pár levél erejéig, és most meglepően kipihentnek érzem magamat (ebben talán az időjárás ,meg az is közrejátszik, h majdnem aludtam 8 órát). Hétvégére eltűnök a radioaktív pusztaságba, csótányokra vadászni és merengeni a sápadt holdfényben, persze majd azért dolgozom szövegeken és egyebeken, bár nem tudom, itnernetből mennyi jut és anélkül mire jutok, nembaj, nembaj (nanana).

Sírni fogtok!

Minden idők legdep... ja, nem, az már volt, vagy nem? Szórakoztató, milyen könnyen találok a tábor hangulatáhzo dalokat a saját zenéim közül - persze, nem fantasy, csak hangulat. Ma reggel a legutóbbi dal refrénjét dúdoltam magamban álmomban

Csak még egy kicsit tűrj még!
Lelked lángra kap
Visszhangzik szívedben, hogy
Felkel még a Nap!

Táborral direkten nem álmodok, bár abban élek, látom magam előtt, ahogy újra találkozik két NPC, és eszembe jut, hogy mennyire kúl kiborulás lehetne, értelmetlenül, "hátdevelük mostmegmivan", aztán lelki szemeim előtt fáklyával és lobogó köpenyben állnak és íjászok is, aztán szimplán kiüresedett szemekkel mormogok magam elé.
Idén is pozitív NPC leszek. Nem, tényleg.

Aludni kéne többet, meg játszani, meg olvasni, és zenélni. És mennyire nagyon örülnék mondjuk napi két órának, amit színtisztán és nyugalomban a táborra fordíthatnék! Vagy háromnapont egy-egy teljes délelőttnek, amikor a szombámban szétdobálva a papírokat nyugiban rajzolhatnám a gráfokat és írhatnám  a szöveget! Én nem tudom, mások jóhonnan szereznek erre időt. Én munkahelyemen leginkább, és az meg nem praktikus, ugye.

áhh, alundék, aludnék

Jajj, most szeretnék nyugis délelőttöket, írni néhány dalt a táborra, meg úgy általában nyugiban készülődni :P

Elkezdtem hallgati zenéket, persze a masseffect feldolgozásoktól már megint majdnem bőgök, azért elég jó, h ez a játék ilyen érzelmeket kelt bennem állandóan.

Úgyhogy itt egy másik táborzene, nem kevésbé. Erre is kéne szöveg :D

Közben haladunk, nagy erőkkel, megint mindenestetábor van, remélem, ma nagyjából tömören tudunk emgbeszélni, és akkor lesz időm minden másra.

ja, a hétvége szép pillanata volt az, amikor én mobilról, a srácok két laptopról és egy tabletről néztük a steam vásárt, és left4dead-et vettek páran. mostmár többen vagyunk, mint négy, ergo nem is férünk el egy csapatban :D

Mostanában meglepően.. komor álmaim vannk. Nem ijesztőek, nem rémálmok, de valahogy mindig hasonló szerepben jelenek meg én is meg a világ is. Most például zombik voltak, a világméretű járvány, és egy menekülés során én voltam az, aki még azelőtt főbe lőtte a megharapott bajtársat, mielőtt másodperceken belül ránk ugrott volna. És már korábban is álmodtam ilyet, hogy katasztrófaszerű körülmények között a társaságból én voltam az, aki a többi ember által jelentett veszélyre a leghamarabb reagáltam. Egy kicsit... ijesztő, ugye.

A hétvégén amúgy volt egy táboros előkészítő zászlófestéses, köpenyenkötéláthuzagatós alkalom, amikor meglepően sok egyéb dolgot is tisztáztunk - hadijáték keretjátékos része, egy-két csapathős és -plot részlet tisztázása, utazós játék kidolgozásába is beleszólta, remélem, azért előre hajtottam a dolgot, nem hátra, meg úgy általában, jó volt az alkalom. Mondjuk jöttek ki feszülktségek, tanulság, h nem, főszervezőként nem szabad kimutatni és rákényszeríteni a többiekre a feszültséget - ezt csak páremberes magányban, ha épp olyanok vannak körülötted, akikben megbízol és akiket ezzel nem terhelsz nagyon. Illetve, azért a bizalom még nem teljes minden embertől, meg ugye nem láttam még mindenkit, és ez azért egy kicsit nyomaszt. Jelenleg nagy hibát nem érzek, a kis hibákon meg dolgozunk, inkább arra kell majd figyelni, hogy az előkészületek azt eredményezzék, hogy a táborra marad energia. És jó lenne úgy összehangolnimindent, hogy a helyszínen mindenki a saját dolgát tudja figyelembe venni - itt azért vannak még problémák, és kezd elfogyni az összehangolásra fordítható energiám. Nem, nem vagyok hajlandó olyan emberrel beszélni, aki nem figyel rám, akiből sértettság sugárzik, akinél attól kell önkéntelenül tartanom, h megsértődik. Erre nincs energiám.
Jó lesz ez jó :DDD

Na, akkor most meló.

Fény

Ez a nemkávé elég szar ahhoz, hogy felébresszen? Talán. Bár a ma reggeli ébredés egy kicsit jobb volt, mint a héten az eddigiek, meg a múlt héten. Nem érterm, miért alszom ilyen nemjól - ja, de, keveset alszom, rendszeresen, ami azért szomorú, mert, ha többet aludnék, akkor nem jutna idő monjuk szórakozásra meg olyan dolgokra, amik nem kötelezőek. Fárasztó ez. És még csak nem is arról van szó, hogy minden este táboroznék, de valahogy állandóan úgy alakul, hogy 10-nél hamarabb nem jutok haza, vagy nem fejeződik be a... ja, megbeszélés :D

Például már kurva régen nem mostam, ebben mondjuk az is benne van, hogy hétvégén nem volt kedvem hozzá, aztán elfelejtettem. Tegnap ittunk Momó és Dorka egészségére, hétfőn keretjáték, a hétvége nem számít, csütörtökön próba, szerdán próba volt, kedden... hát erre már nem emlékszem. Kicsit szétcsúsznak az időim.
És most már nem csinálok ezer dolgot sem, tessék, sokkal jobb az életem (nem), nem foglalkozom mindenféle új enginekkel, nem írok, nem csinálok plakátot, nem próbálok zenélgetni magamtól, nem mesélek és készülök játékra, munka, tábor, heti egyszer próba, meg esetleg egy-egy énekóra kéthetente, meg játszom a fennmaradó szabadidőmben, hogy az agyam le tudjon kapcsolni.

Már megint panaszkodom a blogomon, ez így nem jó, történnek jó dolgok is, például hétvégenként jön az Apokaliptikus Postás, vagy épp én utazom, ez a hétközbeneket leszámítva jó dolog. Akkor nem, mert persze hiányzik. (De legalább a félezer dologra tudok koncentrálni, haha.)
Meg a táborszervezés tényleg jó, és az is jó volt, hogy a táborban vannak olyan résztvevők, akik nem szerveznek, mégis, tegnap kaptam abba minimális betekintés, hogy mennyit hozzá tudnak majd tenni a táborhoz, és ez így a normális és jó.

Nem a kávé nem volt elég erős.

És van szociális életem is, találkozom emberekkel időnként, bár asszem vannak, akikkel nem, és kéne, mindegy, az is pótolva lesz.
A játékok meg viccesek, most leginkább ME3-ban multizom Pókékkal vagy GP-vel L4D2, borzasztó béna vagyok, be kell látnom :D

És szépek az esti aranyfények a zöld lombokon.

Azért bízom benne, hogy ez ilyen kezdő mély pont, a lendülethez, ugye. Ma volt először az, hogy a tábor miatt nem bírtam elaludni, azon pörgött az agyam a kezdődő nyári melegben, amíg kábé álomba nem ájultam.    Mondjuk a főszervezői jó volt, hasznos és kicsirt megnyugtató is, hogy nem annyira vészes a helyzet, mint érzem, illetve, hogy a felmerülő kérdésekre tudok válaszolni, és azt hiszem, elégségesen, és asszem ez a lényeg.

Fáradt

Amikor rádöbbenek, hogy lassan órákban mérhető, amit a mai munkaidőm során foglalkoztam a táborral, és ez még csak nem is a szövegírás volt, akkor egyúttal arra is ráébredek, hogy nem véletlenül más a projektmenedzser meg a team. Kib sok az adminisztráció és tervezés, ha nem hagyatkozhatok a saját emlékezetemre és módszertanomra kizárólagosan.

Közben persze lett munka a Cégnél is, tehát mindennel csúszok, nagyszerű. Nagyon keveset sikerült tanulnom az eddigi szervezésekből - ugyan még nem vagyunk nagyon elcsúszva, de valahogy még mindig túl sokat várok másokra, attól tartva, hogy zaklatásnak vennék, ha többször írnám emg, hogy de ezeket a dolgokat ugye mind csináljátok, csak én nem látom? Lehet, h én se venném baszogatásnak, nem tudom.

Keveset alszom, legalűbbis szeretnék többet, reggelente marha nehéz felkelni. Kevés az időm mindenre,e sténként lövöldözöm, az mondjuk jó, amikor épp nem csak egy kicsit előveszem a laptopot, és csak mégegyszer ránézek a szövegekre, vagy nem megbeszélésen vagyok, a hétvégét ennek fényében pl. úgy töltöttem, hogy erővel is kurva nehezen vettem magamat rá, hogy foglalkozzak átborral, inkább pihentem, ennek örömére rá kellett ébrednem, hogy nem nagyon engedhetem meg ezt már, pláne úgy, hogy visszautalva az előző bekezdésre.
Szeretnék nyaralni. Nem, nem nyaralni. Szabadságra menni.
Ciki vagy nem, tök sok erőt ad reggelenkétn végignézni a masseffectes tagokat a tumblr-en, komolyanmár.

Várom a hétvégét. Kikapcs. Hallod?

EL

Azért az vicces, mennyire internetfüggő lettem az elmúlt időkben - a telefon csak rontott a helyzeten, emrt most már elvárom, hogy mindig lássam azonnal az e-maileket, ha mást nem is. Ezért meglehetősen morcossá tett, hogy a múlt hét vége felé bénázott az internet a telefonomon - ez mostanra helyrejött, nem is értem, mi volt. Mindegy. A hétvégén meg az utazás és vidéki lét miatt az eddig el nem költött adatforgalmam nagyját sikerült felélnem - muszáj volt eltölteni játékot meg ilyesmiket a mobilra, merthogy nézzem meg és próbáljam ki, hát. A Gamelofttól még nem láttam olyan játékot, ami érdekesnek nézett volna ki, illetve egyet, azt elkezdtem játszani, de minek. Nem lenne teljesen rossz, ilyen ugrálós-kikerülős (hogyishívják, endlessrunner hátulnézetből, az), és minden kezdéskor újragenerálja a pályát, de nem lehet benne továbbjutni gyorsan, tehát nem látom, minek szenvedjek vele. Van valami pontbeváltós része is, de az nem érdekel addig, amíg az alapjáték nem elég jó. Heló, viszlát.

utazni jó volt, minden előzetes aggódásom ellenére, buszt pont elértem kényelmesen, volt helyem odafele menet, ahogy kell, olvasni tudtam, a táj élvezhető volt, utazni jó. Visszafele meg szép narancssárga volt a ragyogás mindenhol.

Borongani fodrozódó víztükrön jó. Most dolgozni nem.

hm?

Tegnap hirtelen idő szakadt a nyakamba (persze, írhattam volna a táboros izéket is, de olyan agyam nem volt, a mai fejfájás tegnap is emgvolt), úgyhogy leszedtem és telepítettem a RedKitet a Witcher2-höz. Most már tudok földfelszínt rajzolni, meg rápakolni dolgokat (ergo igazából a világmodellezés kiskörnyezetben része megvan, ha valaha veszem a fáradtságot, és készítek 3d modelleket cuccokhoz, akkor bepakolhatom).
Igazából elégedetten vettem észre, hogy nem volt hiába a 3dsmax tanulás meg a CAD, meg még a Zbrush-sal való rövid ismeretségem se - egyik tool sem volt különösebben újszerű számomra a programban. Most már csak tudnom kéne, h mit szeretnék ebből kihozni. Az ugye eleve egy akadály, h itt Geralt a főszereplő, ergo nem írhatom át a királylányos fantasy egyes száljait, mert Geralttal hülyén venné ki magát :D Pedig... valami jó kis szociális kavarós-dialógusos szint érdekes lehetne...

felhők

Huhh, már megint reggel, ma nem aludtam el, de nem is aludtam el hamar sajnos, a kávé talán meg a sör? Ma lelkesen keltem fel (nem), hogy lehet harisnyával-szoknyában menni munkába, egy kicsit mozgat az is előre, hogy pénteken szabi, meg, hogy a benti feszültségeknek egy részét kezdem ledolgozni, kezdem utolérni magamat. Most a  fejem körül mozognak különböző címkefelhők, van a játékfejlesztés felhője (csak jelezzenek már vissza!), tegnap megnéztem Miki pályázatát és rögtön én is akarok oylat összeszedni,í rni, komolyan, terméktervezős melók jutottak róla eszembe, és ez lelkesít, és akarok feladatot, okosnak lenni, ilyenek. Van a  tábor felhője, ami pepitában ugyanez, csak itt mások a vektorok, itt a felelősség is létező dolog. Csak a rá fordítható idő nagyon kevés, pedig sok még vele a meló.
Majd, majd.

Aztán meg ott repkednek a történetek és szavak, aztán még a karakterek és plotszálak és még zenét is kéne csinálni és... és...

aludni kéne.

nyugodt

Amúgy ma gyorsan keltem, kb 10 percen belül ébredéstől számítva úton voltam, egy órás késéssel értem be, és nem vett észre senki. Ez jó. Hatékony voltam délelőtt, az is, délután a szokásos, de haladok a dolgokkal. Nem mindennel, persze, de mindegy is.

Az időjárás tetszik, a fronthatást leszámítva - gyanítom, az is ludas az elalvásomban -, és kifejezetten bejön a felhős ég meg az esőillat.

Hétvégén lelátogatok Postapokaliptiába, ahol nem lesz wifi (the HORrOR!), de hátha offline módban tudom majd hegeszteni a táboros cuccokat, miközben a Férfi halászik, vadászik és húst süt, aztán majd rablók tetemeiről fosztjuk le a fegyvereket és töltényeket, és ritkítjuk a mutáns vadállatokat a radioaktív holdfényben. Ez a terv.

Tegnap este volt egy mélyenszántó keretjátékmegbeszélés, megbeszéltük a mentálhigiéniás projektet, meg a szürke árnyalatait is (avagy hogyan legyen logikus gonoszunk) a fejfájás erős volt utána, de megérte.

És ma mindjárt vége a munkanapnak.

dühöng

Megütöm, komolyan mondom. Vérével a falra festek, egyenletes, szép mozdulatokkal. A főnököm megkérdezi, hogy képesek-e megcsinálni az 5 gépet, a válasza erre nem az, hogy sajnálja, de nem, mert így is sok a feladatuk. Hanem "elvileg igen, gyakorlatilag nem tudom biztosra mondani". Igen vagy nem, bazmeg. Arról a csúsztatott nyavajgásról nem beszélve, ami szerint tőlem folyamatosan kapják a betervezetlen munkát, a folyamatosan kapják, az egy drab volt, ráadásul olyan, amit pont a főnököm kért, te fasz,a rra sem vagy képes, hogy egyenesen mondd meg, ha szerinted irreálisak az elvárások veletek szemben? És bmeg, ha én nem írok a témában 5+ e-mailt, akkor neked eszembe sem jut előre tervezni és csak hápognál, hogy de már kaptunk ennyi és ennyi feladatot, ez már problémás lesz, jajajj, ja, mindegy, most is ezt csinálod, úgy teszel, mint aki meglepődik, amikor a megbeszélt dolgokat kérik rajtad számon.

Az előző srác csak balfasz volt, de legalább nem teljesen hülye, te már nem balfasz vagy, hanem alkalmatlan, emrt képtelen vagy megbírkózni azzal a stresszel, amit a saját hülyeséged okoz. Kár, h nem mondhatom, h teljesen hülye vagy, mert meglepő módon bizonyos körülmények között képes vagy dolgozni, csak ne kellene koordinálni és feladatütemezéssel foglalkozni, ami a fő feladatod.

Elképesztő hőségek után nagyon jól esik a szürke ég, élhető világegyetemet, kérem.

A hétvégén láttam a Trance-ot, Postással megállapítottuk, hogy Vincent Cassel jó, nagyon jó, a fil is jó, nagyon jó, a légkondi is.

Ma visszatértem az emberek közé a munkahelyre, bár ne kéne, nem jó.

Hú, ez a nyár. Ez meleg. És párás meleg, teszem hozzá csöndesen nyüszítve, és gyenge hőemelkedéssel kombinálva különleges érzés. Tegnap este főszervezőin vándoroltunk a Pótkulcs és egy Török Étterem között, a fejfájás, a meleg és a szédülés hangulatos kombinációjában.

Ehh, képtelen vagyok egyhuzamban fél mondatnál többet írni megint, pedig kéne valami pozitívat is, például mennyire jó, hogy a hétvégéket még jobban várom, mint eddig, a táborszervezés izgalmas, elolvastam a The City ana the City-t Miéville-től, meg a zombis könyvet is, és hátha elsz időm hamrosan megírni az ismertetőt, meg átlagban 7 órákat alszom, meg .... meg... öööö.

jelentés

Hanna szemrehányta, hogy alig blogolok, ezért nem tudja, hogy élek-e, (meg, hogy a férjével többet találkozom, mint ő, bizonyos táborszervezések kapcsán), ez most így a reggeli légkondi-hűvösben elég .... ööö... fonálvesztett mondat ez, dolgozni kellett megint, minő borzalom.

Például van ugye ez a munka dolog. Elképesztően alulmotivált vagyok, telepítettem még pár hete játéktervező programot a gépre, de még arra sincs időm vagy energiám, h azt tologassam, a netfigyelős parát rég feladtam, és csak úgy nagyjából tartom szinten a teljesítményemet (aminek gyorsa  következménye, azt megcsinálom, a többit csak úgy... alkalomadtán). Azt szokták mondani, ilyenkor váltani kell. Ugye én már vagy két éve szeretnék váltani, régi sirámom, hogy valahogy sosem én vagyok az alkalmas valamire, hanem egészen véletlenszerűen más. Jó lenne kitörni ebből a körből. Most például én is jelentkezem oda, ahova sokan mások, arról meg vagyok győződve, hogy legalábbis egy próbálkozást megérek, mint potenciális munkaerő (mind tapasztalat, mind tudás alapján), dehát ki tudja, hogy miért nem működnek ezek a dolgok. Persze, ne sírjak, kapok fizetést bejelentet munkahelyen és egész nap netezhetek, és vannak, akik ennek is örülnének, és időnként tényleg úgy érzem, hogy túl nagyok az elvárásaim - csak a világ közömbös igazságtalanságát folyamatosan érzem ebben és mindenben. Mert ilyenkor az jut eszembe, hogy tulajdonképpen rényleg csak és kizárólag azt szabadna tennem, amit élvezek és szeretek, ha az előretervezésnek, az áldozatnak és erőfeszítésnek nincsen kiszámítható eredménye. Aztán eszembe jut, hogy de, van, ha nem tenném, akkor negatív eredménye lenne, rosszabb mindig lehet és lesz is, csak jobb nem várható.
Pffffff. Ez így nem jó, megint ugyanazok a panaszok, kedvem lenne kitörölni, de minek a gondolatok maradnak. Az ugyan kicsit aggaszt, hogy kb egy hónapot tudnék kihúzni abban az esetben, ha mondjuk köv. hónaptól nem dolgoznék, naj jó, kettőt is talán, mert egy fizetésemből okosan azért el tudok lenni két hónapig, ha nem veszek semmi feleslegeset. Viszont pl. pénzügyileg sikerült elcsúsznom, és nem tudom, hogy min, nem emlékszem egyszerűen, hogy mire költöttem. Már azokon túl, amikre emlékszem, nyilván a keverő, az tétel volt, de azon kívül... könyvekre és játékra ment még pénz, ezen kívül... ettem, és ittam alkalmanként. Duhaj egy életet élek, ha ezt megérzem, illetve, az "ez neked nem jár, mert rosszat dobtál kockával" gondolatmenet merülhet még fel.

Ja, leszakadt reggel a redőny fele, szerintem estére elenged a másik fele is. Nem tesz boldoggá, érthető módon, így nyár közepén, és gyűlölök szerelőt hívni bármihez, de ezt nem úszom meg, csak akkor, ha Nyüfiéknek nem kell redőny. Bár a villanyszerelőt se úszom meg, max majd Estel nyeri meg az otthonlevést és beengedést, igazából simán, tudtommal még mindig ő szokott otthon lenni napközben, bár ki tudja.

Asszem majd máskor folytatom, egész délelőtt írtam a bejegyzést a munka megszakításaival :D

Jé, megint eltelt egy hét, és Nyüfinek már tényleg kéne albit fizetnem, mertmár ideje lenne eléggé. Ezen kívül van olyan, hogy itt a nyár, és péntek este is már nyári fülledtség volt a levegőben, az Apokalipszis Postásával véletlenül valami borkostolós tömegbe ütköztünk, és megállapítottuk, hogy kéne menni olyan helyekre, ahol vidám emberek vannak.
Szombaton valami sok könyves-kiadós pultot involváló rendezvényen voltunk, Postás meglepetésszerűen aláíratott könyvet, aztán megmutattam neki a NagymamaPalacsintázója helyet a közelben (rögtön a folyóvíz és az internet után a következő vívmány), találkoztunk geekekkel, bájos kombinációkban, söröztünk velük, azután házibuliztunk velük, nem lettem másnapos.

Tegnap impróztam egy epiknek szánt levadászást, bírnám, ha előre tudnám kitalálni ezeket, akkor hátha.... hm... tervezettebb lenne az élmény.

A héten előtte nagyüzemi plotmegbeszélésekre került sor, meglepően kreatív volt midnenki és sok energiát adott, nem erre számítottam (mmint nem a kreativitás oldalán, hanem az energi-háztarts oldalán), tábortábortábor. Jó lesz.

Kéne valami mást is alkotni. Most kicsit mozognak a platformok körülöttem.

HHHH

Új hétfő, új remények, lassan utolérem magam (nem), de legalább az ébredés utáni kómát leszámítva nem vagyok annyira fáradt, mint voltam pl. pénteken. Vagy csütörtökön. Szükségem van pihenésre hétvégenként legalább, bármennyire is görcsölök azon, hogy mennyi mindenben nem haladok sehová, vagy nem eléggé, ilyenek, de azért... azért talán megoldható. Arra kell figyelnem, hogy hetente minimum egy hétköznap este legyen teljesen üres, hogy akkor tudjak a saját dolgokon dolgozni. Vagy bármi mást. Még akkor is, mint ami most van, hogy hétfő-szerda-csütörtök táborozós móka, pénteken... meg már a hétvége kezdődik, oké, annyira nem vészes mégsem.

A múlt hetet túlélésre játszottam a kezdetétől fogva, sikeres volt, jelentem. Csütörtökön egy rövid próba a hosszú szünet előtt, utána meg már pont lecsúsztam az aktuális megbeszélésről, úgyhogy egyenesen mehettem a Távoli Földek Vendégeinek egészségére inni. Pénteken utazás-logisztikai bravúrokat akartam elérni, ebből az utazás maradt, az Apokalipszis Hírvivőjével összefutottam, hogy együnk, emg hogy kulcsot kapjon, én onnan mentem tovább sznoblive-os megbeszélésre, és végül, amikor 9kor pont elment előlem a 11-es busz, és le kellett sétálnom a dombról, akkor döntöttem úgy, hogy ki kell hagyni Dodie buliját, bármennyire is szerettem volna elmenni, és kibesélni az évadzárót. Ejj, ejj. Szombaton táboros megbeszélés (ohh, minő meglepetés), a Postás is csatlakozott egy időre, és most még az is lehet, hogy lenéz a táborba, ami kúlság lenne, nyilván.
Maga a megbeszélés jól esett, volt mindenféle hasznossága, direkten és mellékhatásban is, tábortábortáborpara, gyertek, mert eddig kevés az ember, pedig ez a tábor is jó lesz. Mi több.

A vasárnap a semmittevés kvintesszenciája volt, persze nem egészen, mert pl. végigmutogattam Abdulnak az összes játékot kb, ami a gépemen van, ennek következtében befejeztem az ALan Wake-t, éskedvem támadt a a STALKER-hez, csak akkor majd a legkönnyebb szinten kezdem újra, és megtanulom kezelni. Bénáztam egy kicsit a Garry's Mod nevű cuccal, ahol kötelekkel hálóztam be a földet és lufikat eregettem meg ilyenek. Egyelőre nem nagyon ltáom értelmét az in-game építésnek, rajzolnék térképet inkáb, de még majd szöszölök vele.

A kurzusnak mindjrát vége, holnap lesznek eredméynek, addig görcsölhetek, hogy a legutóbb elfelejtett kvíz nélkül is meg lesz-e a minimum pontszámom a teljesítéshez. De már kezdődik is a következő :DDD

Na, dolgozom tovább, effektív napot mindenkinek!