Jé, megint angol a blogspotom.
Ma már egy fokkal kevésbé volt sírógörcsös a mai nap, főleg, mert csak fél órát fénymásoltam. Azért végig nyavajogtunk, közben néha kitárgyaltuk az életünket a másik diákmelós csajjal - aki tipikusan arra jó példa, hogy egy szőke, éppen leérettségizett, modell csaj is tud rettenetes okos lenni. Úgy értem, annak ellenére, hogy az internetet pl. alig ismeri, meg Hamlet sztoriját én meséltem el neki, megadnám neki a hármas pöttyöt az intelligenciára. Szal király :D
Reggel megint rájötem, hogy a ködösen aranyló telet is szeretem. De akkor legyen köd. És arany napsütés, nem az az agyelszívó sárga rém.
Holnap éjjel mesélek, aludnom kéne rá, hogy aztán még maradjon energiám emgírni a mesét.
csak... hogyan kerülök én reggel után haza?! Sehogy? Na ne. Neeee.
1 megjegyzés:
Még mindig reménykedem benne, hogy igazi hideg, gyönyörűszép havas tél lesz. fehér Karácsony. talán még soha nem vártam így, mint most. a tél szép.
Cue
Megjegyzés küldése