VtM:Bloodlines

Elhatároztam, megpróbálok írni a kedvenc számítógépes játékaimról pár keresett mondatot.

First and foremost... azt hiszem, az egyértelmű jelzés, ha végigjátszok valamit, az meg méginkább, ha többször. A Bloodlines-t minimum háromszor, de lehet, h többször sikerült.
Nem vagyok játék-ínyenc, nem értek ahhoz, hogy felmérjem, milyen minőséget képvisel egy-egy játékmenet, játékmotor, estébéestébé, ezért igyekszem legalább őszintén laikus lenni a következőkben.

Az első dolog, ami már félig nyert üggyé tette a játékot, az a témaválasztása. Ha a cím nem elég információt ad, tessék: Vampire the Masquarade alapú játék: vámpírral vagy, a szerepjátékból ismert klánok és viszonyok között kell játszani. Vért iszol, meg különféle küldetéseket teljesítesz a nálad öregebbek és hatalmasabbak számára, mint egy frissen összehozott vámpír; s közben neonfények alatt sétálsz, olykor szitáló esőben.

Számomra hangulatilag is meghatározó játék: részben az előző szempont miatt, részben azért, mert ... jók a zenék, szépek a karakterek meg a látképek. Bizonyos részei meg még ijesztőre is sikeredtek (főleg, h első alkalommal nem állítottam be jól a gammát, és alig láttam bármit a képernyőt, ha nem tök sötétben játszottam :D ).

Az irányítás olyasmi, mint a halflifeban, wasd+egér, ütni egérrel, lehet lőni és ugrani is - nézetben meg eldöntheted, h fps módban rohansz, vagy nézed a karaktered olykor egészen formás fenekét- na ja, még mindig elsősorban pasikra méretezik a játékot. Bárkiből megpróbálhatsz vért inni (bár ez gyakran nem célszerű), tudsz felvenni és eldobni tárgyakat, meg alkalmanként kosarazni levágott fejekkel.

A játék elején a kamarillás klánok közül választhatsz egyet, meg egy nemet a karaktered számára, egyszerűsített, de VtMre hajazó szabályok alapján pöttyözheted a karakteredet, öröm. A klánok járnak előnnyel/hátránnyal, saját diszciplínákkal, meg a játék közben egyedi motívumokkal (ajánlom a malkavitát ;)).

A bevezető videó prelúdolja a karaktert, megmutat pár fontosabb NPC-t, meg tájékoztat arról, h mennyire kis senkik vagyunk.

A játékban aztán rengeteget lehet és kell is beszélgetni, meg persze ütni. Sajna egyiket sem lehet kikerülni - bár a feladatok egy részét mindkét módon össze lehet hozni. Van története is, némi csavarral is, és vagy hat befejezése. Na, emiatt játszotta végig többször, bár az sem volt utolsó szempont, hogy ki akartam próbálni, milyen katanával végigvágni magamat a sztorin, miután a malkavitámmal fátyolban osontam és hátulról szúrtam le az ellen nagy részét.

Negatívumok: roppant lassan tölt, van egy adag bug benne (bár az egyik segítségével túléltem egy húzós kergetőzést :D ).... meg nem lehet összejönni egyik jóképű NPCvel sem. (A női NPC-k nem érdekelnek).