Kinézek az ablakon, és eszembe ju, hogy hiába múlt el a legsötétebb nappal, még mindig ködös a borostyáncsontváz a házfalon. Még mindig ugyanaz a tél van odakint, amit szeretek. A teraszon túl, a mélyben elvadult házközi kert, amihez nekünk nincs hozzáférésünk. Csak néha kell átkommandózni más lépcsőházakon keresztü, hogy a tüskés bokrok közül begyűjtsük a leesett sátrat/törülközőt. Legutóbb nem tudtunk kijönni a lépcsőházból, mert kóddal működött a kifele.
No, perceken belül megyek könyvesboltba, utána próbára. Szürke ég alatt szürke földön... király.
Telepítettem kotor 2őt, az éjszakai őrség meg ... na, szóval vérlepke elvitte a nappali őrséget, úgyhogy várhatom meg, amíg hazaér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése