Most ritkábban félek. Nem mondom, hogy soha, vagy, hogy teljesen eltűnt a sötét mögött sejlő lények tömege, de határozottan ritkán félek sötétben aludni otthon.
Arra is kevésbé jut időm, hogy azon depressziózzam, amint épp nem találom a helyemet. Nyilván a sűrű események, hosszú iratok feletti nyáladzások teszik. Mostanában kevesebb alkalommal szorítja össze a gyomromat a rettegés, hogy bizonyos emberek többet jelentenek nekem, mint nekik én.
Gondolinon egyre feszültebb minden. Egyrészt végre eljutottunk oda, hogy komolyabban, már-már érzelmeket keltve próbáljunk, ne csak keressük a konkrét helyünket a színpadon. Ez meg esetemben azzal járt, hogy ugyan színpadon képtelen vagyok megjeleníteni a töredékét, de a próba maradék részére tömény szomorúság lett úrrá rajtam. Amikor épp nem voltam ideges valami miatt.
Másrészt meg utolsó pillanatok parái, a szokásos kapkodós, ingerült hangulat, amit pedig annyira el akartunk kerülni. Vajon miért nem sikerül soha?
Ma betlehemes próba, ami hasonló hangulatban telt, egy kicsit azért szókimondóbban. Egy kicsit összeszedettebben.
Itthon megmegkaptam a szokásos csak-aludni-járok-haza szöveget, meg a lécci munka után haza gyere, ne a dolgodra gondolatmenetet - sajna kötelességemnek érzem a próbákat i legalább annyira, mint a pénzkereső munkát, tehát előzetes egyeztetés után megoldom, ha kellek itthon, de próbára sem megyek be olyankor, amikor későn szólnak és nem érek rá.
Mostanában a szerepjáték tartja bennem az életet, ma kifejezetten felderültem, ha X folytatódó történetére gondoltam, és tegnap is simán meséltem volna még 11 után is, pedig napközben majd szétestem a fáradtságtól.
2 megjegyzés:
Bár én ugye csak amatőr szemlélődő vagyok, azért megismételném, hogy megítélésem szerint kifejezetten jó megmozdulásaid voltak a lelkizős jelenet harmadik nekifutásában. Nagyon kíváncsi leszek, milyen lesz az egész ha összeáll--remélem összeáll. Szvsz megvan benned, hogy eljátszd NAGYON jól.
én is szeretek otthon:):):)
Megjegyzés küldése