Lett áram, öröm, de azért kevés az a négyóra alvás. A hajfestésben meg van valami olyan várakozás, mint az ajándékbontás előtt: vajon milyen lesz? Lassan kimoshatom a festéket.
Közben olvasom az Ólomerdőt. A mostanában olvasott regényekkel az a bajom, hogy olyan... vékonynak, rövidnek érzem őket, már akkor, amikor elkezdem őket. Félek, hogy hamarabb lesz végük, mint szeretném. Meg az is eszembe jutott, h talán végre összébb kéne kapnom magamat írásügyileg is, mert még megírják előlem a történetemet.
Amúgy tetszik. Muhaha. Egyelőre kislányos-felnövős, oszt meglátjuk, mi lesz belőle.
Ja, peeersze, tiszta csingi. De én mit nem látok annak manapság?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése