Bennem igazán nem merült még fel, hogy lehet olyan, aki nem szeret álmodni. Számomra az álmok többnyire pozitívak, még olyankor is, amikor nem kellemes dolgok történnek - olyankor jó úgy ébredni, h de jó, h ez álom volt.
Egyszer-egyszer előfordul, h ijedten ébredek, és nehezen merek visszaaludni. Egyszer-egyszer előfordul, hogy rejtett, "mélységben szunnyadó iszonyat" lehetősége bukkan fel, és egyszer álmodtam olyat, hogy tudtam, hogy egy ajtót nem szabad kinyitni (és nem tettem).
Sokat utazom álmomban, tulajdonképpen minden egyes álmomban van utazás villamoson/vonaton/héven, esetleg buszon. Az biztos, hogy közjárművön, és általában sínen.
Szerepjátékkal kapcsolatban persze, mindennapi életemmel kapcsolatban persz. Néha darabokkal, de ez ritkább.
A legutóbbi megjegyzett motívum az az, hogy estefele, egy sötét vízfelületen szállunk csónakba páran, és valaki azzal kényszeríti a többieket arra, hogy vigyék át a csónakkal, hogy a torkomhoz szorít egy kést.
1 megjegyzés:
Nyamm.
Idézek.
"Jaj, de rosszat álmodtam." - én
"Ó..! Megerőszakoltak?" - Kati.
"KATI! ...Nem." - förmedek rá én, mire bűnbánó arcot vág. Majd felderül az arca:
"Megöltek?" - Kati.
"Nem!" - én.
"Megöltek és aztán erőszakoltak meg?" - Kati.
Szeretem, hogy a barátaim aggódnak értem.
Viccet félretéve, a csaj humorán felül, amúgy a folyamatos rossz álmok tényleg kevésbé teszik pihentetővé az éjszakát. ;(
Amúgy... Ha véletlen nálam láttad: nem rólam volt szó.
Egy barátom álmodott. Megölt álmában.
Aztán elmondta, miért.
Hörr-morr-kucc-krahács.
Zzzzzsö.
Megjegyzés küldése