najó.Szinte. Szinte lehetetlen elkezdeni azonnal, pedig akartam írni beszámolót a SoM koncertről elsősorban, másodsorban meg már nem is tudom... ja, persze.

Na, voltam szombaton Sisters of Mercy koncerten. Amilyen ritkán szedem össze magamat, kifejezetten örültem, h előre vettem jegyet, meg minden, mert (ok, ha felteszem, h marad jegy) nem mentem volna el koncertre, ha már nem fizettem volna ki az adag pénzt rá. Egyszerűen lusta vagyok egyedül elindulni a hideg estébe. Haverjaim között meg nem igazán akad olyan, akivel tudok koncertre járni (ill., akadhatna, csak lusták vagyunk elrőe megtárgyalni). Pedig megéri. Egyrészt a zene, másrészt a közeg. Van abban valami otthonos, hogy körülöttem mindenki feketében, még akkor is, ha már csak egy-ket ismerősebb arcot látok, és ők sem a beszélgetősen ismerősek.
Érdekes volt különben, hogy inkább 25 és a halál közötti nézők voltak - tekintve az együttes 30. évfordulóját, ez nem meglepő, de tapasztalni érdekes. Ha jövő szombaton mennék Combichrist-ra, akkor nyilván már nem ez lenne az átlagéletkor, hehe. (Legalábbis remélem.).
A koncert maga jó volt, bár nem elsöprő erejű - de olyat ritkán látok/élek meg. Volt ködgép végig, amiből néha előbukkant az énekes neonsárga pólója, meg a két fiatal gitáros. Az énekes mély hangja időnként hallatszott, többnyire a hallás alsó határán, a vokálokat a srácok nyomták, tehát nem azt lehetett hallani, amit felvételről vagy a 20 évvel korábbi koncertfelvételeken, de asszem örülhetek, h még életében láttam. A rocksztárok gyorsabban élnek, és ez érződött.
11 után valamivel már otthon is voltam. Furcsa.

Pénteken megérkezett a Left4Dead első része, úgyhogy azóta zombikra lövöldözöm álmomban is. Asszem, tökéletes arra, hogy megszeressem az FPS műfajt. Csak ki kéne próbálni haverokkal multipléjerben, mer az még hozzáadna. Addigis igyekszem leküzdeni az rettegésemet a síró gyerekhangú zombiktól, és optimistán tekintek a jövőbe, mert mennyivel jobb már, hogy nem egy távolba vesző mendékhez sietünk, miközben jó eséllyel a barátaink nagy része zombivá változott, vagy szimplán meghalt.
... azért nekem ebbe is beleférne a beszélgetős rpg D:

hétvége előtt pár órával (a hétvége a próba után kezdődik szigorúan).
stresszelek, mert a szerda délelőtti verses műsorra mondok verset, és tegnap döbbentem rá, h évek ó anme mondtam verset. ezt tetézi csak, h az elmúl két hónapban elenéysző mennyiséget beszéltem színpadi szituációbn, úgyhogy komolyan izgulok. Ez szörnyű. Oké, mondjuk nem érek oda korábban, mert egyszerűen nem tudom megoldania teleportálást, vasárnap meg feleslegesen mennék hajnalban, mert nem lennék megnézhető állapotban a koncert után.

holnap délután hosszú Turambar próba, nem tudom még, hogy mivel töltöm ki az egészet, mert a koreográfusunk :D beteg, az egyik főszereplő nem lesz, a másik mintha később érkezne... kreatív leszek, oké.

igazán összekaphatnám már magamat. például egy önéletrajz megírása jó lenne, nem?

Why not.

63% Geek
Created by OnePlusYou - Free Dating Sites

zsong a fejem, telefonáltam ma már egy szimpatikus helyszínre, működőképesnek tűnik, az egyelőre még csak pályázó csapatunk jó, tényleg jó lenne megcsinálni a találkozót. zombi lettem így estére.

Tényleg tanulni lenne jó valamit, mert túl sok dologba kapok bele. Mármint, túl sok dolgot szeretnék megtanulni, és így egyet se fogok. Hjajj. Lassan asszem felfogom az Actionscript alap dolgait, h mi mit jelent a parancsok emlyik részében, és kezdek rájönni, h a zavart az okozhatja, hogy tanultam más nyelvet is röviden, ahol volt pont közben és mást jelentett az első meg a második fele a kifejezésnek. Vagy pont nem. Érdekes. Eszembe jutott a for i egyenlő 1 meg a go to 10 meg az if then else, és az, hogy apu papíron magyarázta, de én a gép előtt szerettem volna ülni, az volt az érdekes, hogy beírtam ezeket, és lett eredménye.

Még mindig úgy gondolom, hogy kb ugyanannyi erővel lehettem volna infós is, mint mérnök - okéoké, nehezebb lett volna az egyetem. Kellett volna rendesen tanulni. Meg nem lett volna ennyire sem kreatív, és azért az integrált terméktervezés főtárgyunk jó is tudott lenni. Mondjuk az egyik óta szerintem kölcsönösen megbízhatatlannak tartjuk egymástaz egyik csajjal, mert voltak ott félreértések rendesen, ilyen én állok a hideg hóban negyedórát a villamosmegállóban, aztán szétfagyva visszamegyek az egyetemre (mert már előtte is volt, h nem jött megbeszélt időpontra) - a másik meg a dugóban ült, és ezért késett, aztán várt rám. (Mobiltelefonom akkor még nem volt).
Namindegy.

Ma este végre nincs próba (illetve van a négyszög, de most mondtam le a hangtechnikát úgy, h ha kellek, akkor még a küöv előadásra megyek, és nem  szóltak, h kellek), ezért tavaszi találkozós megbeszélés lesz, minek az a szabadidő :D

Az iPonos rendelésem sorsa meg vicces, rossz játékot küldtek ki, garanciálisan visszaküldtem, kaptam levelet, h sajnos se javítani, se cserélni nem tudják, ellenben rendelhetek mást helyette, vagy a pénzt vissza - nem értettem, h mivan, amikro a listában ott volt az eredeti. Aztán most kiderült, h igazából felajánlották, h hamár blnáztak, rendelhetek msát, vagy visszakérhetem a pénzemet. Vagy persze megrendelhetem megint ugyanazt.

okéoké, mit keresek megint itt, hát tényleg nem tudom. Vettem szegfűszeges teát, mert az jó, és nem ragaszkodom ám ahhoz, hogy az ilatai is eltűnjenek a télnek. Vagy amúgyis. Az elektormos hegedűn való töprengésemmel arra jutottam, hogy jó lesz nekem az olcsóbb is, amennyiben egyáltalán, és, ha véletlenül tényleg úg alakul, hogy rendszeresen játszom, akkor majd elkezdek félrerakni komolyabb hangszerre. Addig igazából felesleges.

Struktúrálni kellene az időmet, az optimális kihasználtság érdekében. Itt, a melóhelyen sajna semmi nem kényszerít rá, megoldhatók enélkül is a dolgok - és ez nem, nem segít.
Ha meg, hazaérek próba utá, akkor már nincsen kedvem ilyesmire. Akkor örülök, hogy vége a napnak. Ha meg épp nincs próba, akkor örülök, h szabadidő, és megintcsak. Remélem,mostantól egy kicsit jobban rá fogok érni, aztán a bemutató után meg pláne.

vicces, h megnyitom, bezárom a blogomat, minden írás nélkül. Egyesek ezt jelnek tekintenék arra, h ne írjanak, én makacs vagyok és nem, nem.

Inkább mesélek a hétvégémről: hogyan nem szocializálódom rendesen. Nem mentem szombaton a belterjes szülinapi kocsmába, ahova pedig ígértem, aztán vasárnap a tábori megbeszélés után se csatlakoztam a népekhez - ez utóbbi persze indokolt is lehetett, mert baromi álmos voltam, és ma meg ugye meló van, szóval aludni kellett.

Pedig érzem, h ki kéne mozdulnom, beszélni emberekkel, legalább azokkal, akik fontosak nekem, de még erre sem igazán vagyok motiválva. De legalább eszébe jutok időnként egy-két embernek, és ez több, mint amit mondjuk 3 éve elmondhattam magamról.

Valamiféle fáradtság. Nem fizikai, és nem is a túl sok szellemi erőfeszítésé, inkább nyom a semmi súlya. De az nagyon.

Kevésnek érzem magam. Az önbecsülésem a visszajelzésektől függ, abból meg marha kevés van - nyilván azért, mert nem is csinálok semmit, amivel megmutathatnám, h azért képes vagyok dolgokra. De akkor is.

Tábori összeülés nem volt annyira rossz, igazából vicces volt az oldalhajóból végigszórakozni a prezentációkat, de azért... jó lenne, ha nem lenne szükség ilyenekre, hogy értelmét lássul a dolognak. Egyre kevésbé vagyok toleráns. És talán egyre több igényem van szétválasztani a munkát és a szociális közösségei életérzést olyankor, amikor időt áldozok valamire. Öregszem?

Van pályázat az lfgén, remélem, sikerül írnom. Igazából azon gondolkodom, h simán írhatok a királylányosfantasy világ settingjébe valamit az elfeledett múltból, és akkor több légy egy csapás.

Ma reggel videokonferenciás programot próbálgattunk három-négy gépen a főnökömmel meg az IT-s srácokkal. Aztán délben elmentünk kolléganővel ebédszünetre, szereztem koponyás kitűzőt (meg cipőt és autumn mood feliratú pólt, amit nem hiszem, h felveszek emberek közé, max majd táborba :D).

Ma este próba helyett előadást nézünk, remélem, jó lesz. Bár, mérne lenne az.

Elkezdtem végignézegetni a 3dsmaxos tutorialokat, jönnek vissza az emlékeim. Türelem, az kell, nem emlékszem azonnal mindenre, amit valaha tudtam.

Átmeneti ez az idő, és nem tudom, honnan és hova tart.

morcossá tesz, h a sín nem jelzett vissza még a mai próbateremről.
kell egy hatalmas adagot scannelni, kvázi szívességből, blöe.

Tadámm, és újra melóban. Bár minden nap annyi melóm lenne, mint ma.Vagy kicsit több. Négy napot kell pótolnom.

aktívan agyalok a melókeresésen meg ilyeneken, egyre inkább úgy néz ki, hogy ki szeretném próbálni én is a számítóépes játék ipart, mert Szozsi beszámolói sem riasztottak el (és Inszéjnéi sem). Csak előbb legyen vége a próbaidőszaknak a Társulatnál. Addig tulajdonképpen tanulhatnék dolgokat.

Vettem határidőnaplót, hosszas válogatás után végül egy nagyonkicsi mellett döntöttem, mert egyformán kevés hely van benne minden napnak, és a többinél idegesít, hogy a hétvége másodrendű - pedig pont akkorra lehet szervezni a sok programot, hiszen hétköznap az időt elveszi a munka. Furcsák az emberek.

utolsó gyógyszert bevettem, holnaptól újra meló, remélem, semmi durva nem szakad rám, bár, igazából legalább lenne kihívás. Legalább befizettem a számlákat tegnap, komolyabb szédülés nélkül a postán, rengetegen voltak, mert nyilván négy után kell mennem, amikor már a munkából érkezők is ott tolonganak, jól tudok időzíteni.

uhh, beütött megint az antibiotikum.

megnéztem a goldeneye-t, jaj, miért kell ezt miért kell ezt. egymás után futnak sorban a katonák, bele a lövésekbe, he did it for the lulz, és nem, nem, nem értem, miért jó ez, miért kell nekem ilyet néznem ahhoz, h tudjam, miről beszélnek ismerőseim. Szeretem a 3d karaktereket és szeretem az akciófilmes dolgokat is, és a kettő találkozása olyan csodálatos lehetne, és akkor miért történik ez.

mondjatok nekem okos akciófilmet, ahol hihetőbbek az események, véreznek azok az emberek, akiket meglőttek, és mégis van humora meg akár még valami mondanivalója is a történetnek.

Lement a nap, kicsit kevésbé szédülök, de ez a szédületes vita itt a blogomon nem hagyott aludni. Szerintem, ha ezt képes lenne elviselni bármilyen vezetés-szerveződés (MTT-n kívül is!), akkor sokkal jobban próbálnának odafigyelni az emberek arra, amit csinálnak. És az jó lenne, mert nőne a minőség. Vagy kimagyarázási képesség, amennyiben cinikusak vagyunk. De hálistennek kevesen képesek úgy megmagyarázni a kényelmetlen, kínos, sőt, elcseszett dolgokat, mint {személyiségi jogokra vonatkozóan cenzúrázva}. :D

az amúgy tetszik, h képesek vagyunk általánosságokban vitatkozni :)

nem értem ezt a betegséget amúgy - nincs lázam, de szédülök. Úgyhogy nekiállta inni és enni hátha az a baj. Meg bevenni az antibiotikumot, mert kaptam. Eeee. Sajnálom, h holnap nem tudok menni próbára, de vígasztal a tudat, h a többieknek hasznos lesz a délelőtt, és nem kell visszamondani semmit.

Álom után volt egy dallam a fejemben, de mostanra már eltűnt :(

hehh, van ez a tábszervezői levlistás tldr levelezés, már négyszer töröltem ki a levelemet. De ide megírom:

- a vezetők felelőssége a kommunikáció rájuk eső része. Az ebből adódó problémákat nekik kell megoldaniuk, és, ha az nem sikerül, akkor azt nem ér áthárítani a kiakadt beosztottra. Még akor sem, ha a másiknak nincs mindenben igaza.

Miért nem lehet egyszerűen azt írni, hogy bocs, félreértés történt, beszéljük meg? Miért kell visszatámadni?

- baromira nem mentesít senkit a feladat nehézsége. Ha valaki hibázik, akkor a hiba akkor is létezik, ha mellette más dolgokat jól csinál, sőt, akkor is, ha rengeteg melőja volt a hibában. Vagy mellette.
Az másik kérdés, hogy pont ezért a személyt nem illik elítélni.

- A tiszteletet nem lehet elvárni, csak kiérdemelni. A sok melóval járó szervezésért nem lesz automatikus a tisztelet, és nem fog létrejönni parancsszóra sem.

uhh, kezdek nemjól lenni, és persze ilyenkor rájövök, h az agyi képességeim esnek le először, tehát az égvilágon semmit nem nyerek a nyert idővel.

Azért nem rossz ez a februári tavasz, glom lesz megint hó és hideg márciusban mondjuk, mert ez így szokott lenni. De az már vicces, h képtelen vagyok úgy megbetegedni, hogy ne kelljen bejönnöm melóba meg próbára... Fázom, még sincs lázam, és láz nélkül nem betegség a betegség.

Valamit kellene tanulnom. Elkezdtem nézegetni tanfolyamokat a neten, mondjuk akkor már OKJ-val, csak éppen nem tuom, mit lenne érdemes, és mi érdekelne egyben. Tudom, hogy grafikai szoftverekkel szívesen szöszölök, tehát még akár egy Designer tanfolyam se lenne rossz, csak időnként elkap a félelem, hogy netán ugyanazt is végig kell hallgatnom, mint az egyetemen. Meg nézegetem a 3dsMaxos dolgokat is, dehát abból is hallgattam egy félévet, és nem, nem akarok azér fizetni, amit már tanultam, a feléért se. Akkor inkább veszek egy könyvet, és ... ja. Ha más nem, ez lesz. Időnként jó lenne érezni, hogy ér valamit az X évem az egyetemen, de... de semmi. Amit szeretnék igazából, azt csak részben fedi le. Nem vagyok a részletes mérnöki fajta, hosszú távon senkinek nem lenne jó, ha műszaki szintig terveznem kéne, netán a gyártás részben gondolkodnom elsősorban. Koncepcionális fázis, nagyjából mindenben, amit csinálok - ha van mellettem olyan, aki megvalósítani tud, az az ideális. Csak az a baj, hogy általában pont a koncepcióképzést tartják a más dolgokkal összevonhatónak, és szinte rögtön a megvalósításra ugranak - MTT tábor mondjuk kitűnő példa.

Nade, visszatérve a tanulásra, az is komolyan visszatart, h idő. Mondjuk legalább egy év egy tanfolyam, minden szombat délelőtt például, ehhez meg az kéne, hogy valóban meg legyek róla győződve, h nekem ez kell.

mivel arról álmodtam, h egynem-annyira-konkrét-ámbár-játékfejlesztésben-lévő ismerőssel beszélgetünk, és megkérdeztem, hogyan kell játékot készíteni, és azt mondta, h itt Magyarországon nem lehet, ezért kimennek Chicago-ba a barátnőjével, és borzasztóan elkeseredtem, ezért leírom, h reggel kötelező jelleggel kitaláltam egy flashjátékot :D Persze az életbe nem fogom megcsinálni, mert még lerajzolom és megtervezem, de programozni nem tanulok meg.

Meg igényem lenne egy Dűne játékra is - valami statégiai rpg-re, ahol a Házat kell igazgatni, diplomáciai házasságokat kötni, embereket felvenni, biztonsági rendszereket és gazdaságot építeni, meg persze lenne drámai sztorija is, meg az NPC-k is úgy működnének, mint egyrendes RPG-ben. Mint mondjuk az első részében, csak nem ennyire fix történettel.

Most már csak sikerül írnom. Ide. Reggel óta legalább háromszor hagytam nyitva a szerkesztőfelületet, aztán be is zártam őket. Most egy kicsit nem fázom, és ez jó, jártam odakint, elhotama sandman soronkövetkezőt meg a csodaidők soronkövetkezőt a könyvesboltból. Meg meghozta a futár a dragonnage-t, de nem azt, hanem a kiegészítőt, úgyhogy cseréltetem ki gyorsan. Nincs szerencsém a legális játékokkal :D

Btw, hamát itt tartunk, (surprise surprise), végigjátszottam a ME2-őt. Pozőrségesség. A játékot még nem fejeztem be vele, mer még van folytatható küldetés ami szimpatikus vonása a játéknak - nem érzem azt a szomorúságot, ami jó film/könyv/játék végén elfog. Mert még él a világ, mert még játszható.
Ebből glom következik, h Janie Shepard túlélte a küldetést (ó, beware the SPOILER).

Naszóval, összeszetem egy rahedli NPC-t, beszélgettem velük rengeteget és még azon is túl, ellenőriztem a hajtóművet meg a páncélzatot meg mittoménmit, meg jól bebiztosítottam, h mindenki szeressen és őszintén rajongjon értem, aztán sikerült belenavigálnom magamat a végjátékba. Azt hiszem, még nem akartam, csak a magyarítás miatt sikerült rossz választ adnom, aztán meg már nem érdekelt, vittem így. De szerencsém volt, sikerült tényleg mindennel elkészülni.
Volt drámai-romantikus encounter, meg rengeteg jelenet, visszajött a filmet nézek élmény. Az utolsó küldetésekben minimális vezetői/taktikai érzéket is kellett tanúsítani, mert a megfelelő NPC-t kellett a megfelelő feladatra kijelölni, amit így utólag jobban értékelek - játék közben én azt hittem, h bármit választok a felhozottak közül, jó lesz... aztán elolvastam utólag a leírásokat, és kideült, h el is lehetett volna rontani. Kúlság. Kár, hogy több ilyen nem volt korábban, meg nem az általános játékmenet része. Szeretem a sokváltozós történeteket, bár a kifejezetten stratégiai játékokért nem vagyok oda (CIV persze jó volt).
Szóval voltak hősies jelenetek, kitartások, megmentések, aztán Shepard utánaugrott a Normandiának, és elérte jól. Mondott beszédet, meg elege lett a Cerberusból, meg ilyenek.
Köszönöm mindenkinek, aki ajánlotta.

--
Volt farsang is, ami jó volt, bár azóta ne pihentem még eleget (másnap reggel 3/4 8-kor kelni csodálatos).

hé, a tool még mindig veszett jó zene. vagy most esik borzasztóan jól. még úgyis, h hallgatás után nem értem a szövegét. meg is akasztotta a keringőkeresésemet rendesen :D
(a Xandria énekesnőjének pedig kellemes hangja van.)
viszont mostmár megint úgy érzem, van egy csomó keringő, ami nem ugyanaz, mint amit eddig báloztunk. Spec nem szeretem az emtétés bulikban, h mindig ugyanazok a zenék mennek, mert az emberek többsége ráadásul csak azokra táncol. Ez gáz. Tisztára, mint nagyban.
...
volt közben ebéd kollégákkal.
...
a mass effectben meg haladok tovább, jók az NPC-k sztoriai, bár még el bírnék viselni több interakciós-döntési lehetőséget (ehh, mikor nem?). Végül a béryilkossal jön össze Janie Shepard, mert megállapítottam, h Garrus ugyan nagyon szimpatikus, inkább legyen csak haver. És a szinkronhangja is baromi jó mindkettőnek.

igazából tök jó lesz a holnapi próba, elvégre lesz egy saját termünk, amiben elférünk rendesen, és ... és... keresek zenét is, és lehet, h Szozsi is tud jönni, és akkor végre mozognak az emberek, meg minden.

A tegnapi együttesesdi érdekes volt, még nem tudom, mit lehet kihozni belőle, kell ehhez még egy kör (hegedűvel, mert úgy hátha kreatívabb vagyok zeneileg). De egy tanulsága már volt: megéri aktívan keresni, mert már kaptam egy esetleges hívást hegedűsként másik együttesbe - bár ez nyilván annak szól, h elvileg 10 évet tanultam. És aztán azon gondolkodtam el, h, bár nem ismerem a basszeros srácnak az elérhetőségét, de ha lenének még más hangszereseim és erős zenei elképzelések, akkor még meg is tudnám kérdezni, h jönne e játszani.

még mindig a játék, mindig a játék. keringenek a gondolataim, nézegettem egyéb játékokat is, és ráöttem, h a nagy casual formájú játékokat én flashjátékként szeretem, teljes képernyőre teljesek az igényeim. Különben nagyon jó flashjátékokat ismerek, a Shift sorozat, a szobából szabadulósok, az elefántos, meg... meg még néhány, csak egynél többször nem játszom velük. A növényes zombis játékot megnéztem flash verzióban, és aranyos towerdefense jellegű a dolog, és igazából nem tetszik annyir, mint amekkora a felhajtás körülötte. Nyilván teljes játékként jobb élmény. Vagy nem.

Viszont a Path-t megnézem megint, bár azt csak fülessel, mert Inszéjnt idegesíti a zenéje. Lehet, belülről marha hangulatos, és meditatív tosz. Hm. Mondjuk a legközelebi rpg előtt, amit majd mesélek. Ráhangolódásképp :D

Tegnap rájöttem, h nem zavar, nem játékélményt ront, hanem ijeszt, amikor rájövök, hogy a városban a mozgó lények csak díszlet. Nyilván nyomasztó egy üres város is, de az elérhetetlen emeletek, a mozdulatlan vagy ismétlődő kamumozgást végző karakterek rettentően félelmetesek. Pont mint a próbababák egy kihalt áruházban. Illúzió. Minden csak illúzió.

ehh, mára télleg nem vagyok jól, bár még az estében bízom, h felébreszt. nyilván a benti hőmérő nem mond semmit, de, mivel képtelen vagyok koncentrálni meg ilyenek, és kipárnázott a világ, ezért gyanítom, h nem vagyok rendben.

tanulni kéne valamit, nézegettemképzéseket, de nem találtm olyat, ami tetszene is, ergo marad a magamtól lassanként, csak azzal meg az a gáz, h ugye a cél meg a kitartás. De legalább olvasok. És elgondolkodtam egy rendező szakon is, de abból nekem esti kéne, az meg glom nemúgy megy. Akkor marad a gyakorlat.

ma kifejezetten olyan álmom volt, amiben nem tudtam eldönteni,hogy valóság-e. Gyanús volt, de nem jutott eszembe, h álom is lehet akár, mer akkor tudtam volna. Öltönyös fickók hívtak ki embereket beszélni a terembő, elég kelletlenül és cinikusan álltam a dologhoz, mondtam, h oké, interjú, de nekem mennem kell énekórára. Aztán szép lassan kiderült, h állást ajánlanak vmi játékfejlesztő céghez, akik most alapítottak irodát Budapesten. Aztán eltűntek, én meg gyanakodva kérdeztem az apámat, hogy tényleg itt voltak? Látta, amikor elmentek? És igen, igen, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ez túl valószínűtlen ahhoz, h igaz legyen. És lőn, felébredtem a telefonomra, és azóta is ébredek.

Tegnap este még muszáj volt továbbgaloppoznom az űrben, és összefutottam Janie Shepard pasijával, aki jelenleg inkább exnek tűnik a képsorok alapján. Azért azt megjegyezném, h hasonló szituban én hisztit csaptam volna - érted, kiesett két év az életemből, elkezdem kivágni magamat a furaságok közül, és kapásól világmegmentést sóznak rám, aztán végre hírt kapok a pasimról, odarobogok, megmentem, erre nekem esik, h hogy képzelem ezt a halottnak tettetést meg azt, hogy azoknak dolgozom, akik megmentették az életemet... semmi hiszti? semmi leüvöltős opció? semmi depressziós válaszlehetőség? és semmi lelkizés utána a hajón az NPC-kel? Unlikely. Ezért akarok női játékot, ahol inkább ezekre figyelnek.