vicces, h megnyitom, bezárom a blogomat, minden írás nélkül. Egyesek ezt jelnek tekintenék arra, h ne írjanak, én makacs vagyok és nem, nem.

Inkább mesélek a hétvégémről: hogyan nem szocializálódom rendesen. Nem mentem szombaton a belterjes szülinapi kocsmába, ahova pedig ígértem, aztán vasárnap a tábori megbeszélés után se csatlakoztam a népekhez - ez utóbbi persze indokolt is lehetett, mert baromi álmos voltam, és ma meg ugye meló van, szóval aludni kellett.

Pedig érzem, h ki kéne mozdulnom, beszélni emberekkel, legalább azokkal, akik fontosak nekem, de még erre sem igazán vagyok motiválva. De legalább eszébe jutok időnként egy-két embernek, és ez több, mint amit mondjuk 3 éve elmondhattam magamról.

Valamiféle fáradtság. Nem fizikai, és nem is a túl sok szellemi erőfeszítésé, inkább nyom a semmi súlya. De az nagyon.

Kevésnek érzem magam. Az önbecsülésem a visszajelzésektől függ, abból meg marha kevés van - nyilván azért, mert nem is csinálok semmit, amivel megmutathatnám, h azért képes vagyok dolgokra. De akkor is.

Tábori összeülés nem volt annyira rossz, igazából vicces volt az oldalhajóból végigszórakozni a prezentációkat, de azért... jó lenne, ha nem lenne szükség ilyenekre, hogy értelmét lássul a dolognak. Egyre kevésbé vagyok toleráns. És talán egyre több igényem van szétválasztani a munkát és a szociális közösségei életérzést olyankor, amikor időt áldozok valamire. Öregszem?

Van pályázat az lfgén, remélem, sikerül írnom. Igazából azon gondolkodom, h simán írhatok a királylányosfantasy világ settingjébe valamit az elfeledett múltból, és akkor több légy egy csapás.