ma kifejezetten olyan álmom volt, amiben nem tudtam eldönteni,hogy valóság-e. Gyanús volt, de nem jutott eszembe, h álom is lehet akár, mer akkor tudtam volna. Öltönyös fickók hívtak ki embereket beszélni a terembő, elég kelletlenül és cinikusan álltam a dologhoz, mondtam, h oké, interjú, de nekem mennem kell énekórára. Aztán szép lassan kiderült, h állást ajánlanak vmi játékfejlesztő céghez, akik most alapítottak irodát Budapesten. Aztán eltűntek, én meg gyanakodva kérdeztem az apámat, hogy tényleg itt voltak? Látta, amikor elmentek? És igen, igen, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ez túl valószínűtlen ahhoz, h igaz legyen. És lőn, felébredtem a telefonomra, és azóta is ébredek.

Tegnap este még muszáj volt továbbgaloppoznom az űrben, és összefutottam Janie Shepard pasijával, aki jelenleg inkább exnek tűnik a képsorok alapján. Azért azt megjegyezném, h hasonló szituban én hisztit csaptam volna - érted, kiesett két év az életemből, elkezdem kivágni magamat a furaságok közül, és kapásól világmegmentést sóznak rám, aztán végre hírt kapok a pasimról, odarobogok, megmentem, erre nekem esik, h hogy képzelem ezt a halottnak tettetést meg azt, hogy azoknak dolgozom, akik megmentették az életemet... semmi hiszti? semmi leüvöltős opció? semmi depressziós válaszlehetőség? és semmi lelkizés utána a hajón az NPC-kel? Unlikely. Ezért akarok női játékot, ahol inkább ezekre figyelnek.