még mindig a játék, mindig a játék. keringenek a gondolataim, nézegettem egyéb játékokat is, és ráöttem, h a nagy casual formájú játékokat én flashjátékként szeretem, teljes képernyőre teljesek az igényeim. Különben nagyon jó flashjátékokat ismerek, a Shift sorozat, a szobából szabadulósok, az elefántos, meg... meg még néhány, csak egynél többször nem játszom velük. A növényes zombis játékot megnéztem flash verzióban, és aranyos towerdefense jellegű a dolog, és igazából nem tetszik annyir, mint amekkora a felhajtás körülötte. Nyilván teljes játékként jobb élmény. Vagy nem.

Viszont a Path-t megnézem megint, bár azt csak fülessel, mert Inszéjnt idegesíti a zenéje. Lehet, belülről marha hangulatos, és meditatív tosz. Hm. Mondjuk a legközelebi rpg előtt, amit majd mesélek. Ráhangolódásképp :D

Tegnap rájöttem, h nem zavar, nem játékélményt ront, hanem ijeszt, amikor rájövök, hogy a városban a mozgó lények csak díszlet. Nyilván nyomasztó egy üres város is, de az elérhetetlen emeletek, a mozdulatlan vagy ismétlődő kamumozgást végző karakterek rettentően félelmetesek. Pont mint a próbababák egy kihalt áruházban. Illúzió. Minden csak illúzió.