Időnként. A csendbe szeretnék hazajutni, a párás esős, borongós némaságba, amit én töltök meg zajjal. Csa a kizökkentség tudata van meg bennem, az érzete valahol elveszik az élmények között, így nem vagyok benne biztos, hogy nem csak én alkotom-e meg magamban a zökkenőket, vagy azok amúgy is léteznének.
Persze vannak rajtam határozottan kívülálló dolgok, amiknek maximum csak a 70%-át képzelem, ahogy az rendjén van, és ilyenkor kicsit irigylem azokat az embereket, akik határozottan képesek kijelenteni, hogy dehát ők reálisan látnak. Boldogok a lelki szegények, ugye. Ők nem bonyolítják túl az agyukban zajló folyamatokat.
Persze másnapos is vagyok, álmos, de legalább kivételesen ettem reggelit, és a jobbik kávét iszom. És épp kevésbé esik le az arcom, mint tegnap, tsalán a tegnapi full smink meg aztán annak a leszedése is segített benne. Igazából nem szeretek alapozóttenni az egész arcomra, de néha muszáj.
Tegnap este ittunk Raon szülinapjára meglepetésből, valami M* író-olvasó találkozójának a keretében, ahol viccesen keveredett két társaság, és láttam az ősmágusÍrót, meg még nemtom, kiket, felsorolták nekem, h ki milyen néven írt dolgokat, de őszintén, nem vagyok benne biztos, hogy én tudni akarom, ki melyik fájdalmas dolgot írta. 20 év fölött max amolyan kicsapongás lehet ezeket szeretni - alatta, jajj, hát nyilván, felleghajtó szemek és hínárfény és amíg még elég a kép és a feeling, addig oké. Csak a szavak túlburjánzó szeretete, ugye.
Amúgy beszélgetésekkel telt az este, mmint folyamatosan, ami azért nem mindig van így, nem szoktam én mindig és ennyi emberrel. Az jó volt, főleg Esgallal átrágni magunkat a ruhán-körömlakkon, és a végén ilyen általános párkapcsolat /szabadság témakörben osztani egymásnak az észt, amire egy idegen srác aztán megjegyezte, hogy tök jó volt hallgatni, és beszéégetnénk-e vele, de szerencsére zártak, úgyhogy nem kellett idegenekkel szocializálódnom. Egy másik fickó az este egyik pontján megpróbált beszélgetést kezdeményezni, csak nem sikerült neki, mert meg se próbált ő maga feldobni értelmes témát, az általunk feldobott metabeszélgetésre meg nem harapott rá, hát, ő baja, csak mit lepődött meg. Kérdezzen, ha érdeklődik, vagy valami. Vagy ne. De a kettő között...
A mi van velem kérdésre meg tudok és nem tudok válaszolni, az események meg az erő van velem.
2 megjegyzés:
A geekek elenyésző hányada tud konformista módon beszélgetés kezdeményezni. Ha megkérdezted volna tőle, hogy az el gabor féle rendszert próbálta már, vagy hogy hány karma dice volt eddig a rekordja, máris ráharap.
De azt várni, hogy idegenként, egy ilyen találkozón tematikus idegen szöveggel nyit, nos, kissé optimista hozzáállás :)
ja, nem az zavart, hogy nem talált témát, hanem az, h ennek ellenére odajött, mint aki most szociális lesz, és beszéltet két csajt, vagy valami ilyesmi.
Ha valaki félénk geek, akkor nem próbálkozik ilyesmivel (hanem azzal. amivel később a másik srác, hogy érdekes a téma, beszélgessünk). És pláne nem szól be azért, mert nem dobok fel beszélgetési témát. Miért tenném? Nem én mentem oda hozzá, és ráadásul nem egy agysebészet megkérdezni, hogy mi kik vagyunk és kiket ismerünk, mint beszélgetéskezdeményezés pl., ha már annyira muszáj ezt neki.
Megjegyzés küldése