Persze, mert nyilván még meetingeléssel kell töltenem azt a fél napomat itt, aztán rájövök, hogy ez így jó meg rendjén van, mert erre szükség van. Remélem, azért nincs annyi ráfordítható idő.

Nyilván izgulok az állásinterjú miatt régen voltam, és, bár nekem az interjúk kellemes emlékek még olyankor is, amikor nem sikerülnek, mert utóbbi időkben érdekes helyekre felvételizem, még így is, a stressz, a stressz, hogy rajtam múlik, hogy elbaszhatom, hogy senki mást nem okolhatok semmiért sem.
Fogalmam sincs, hogyan tudom meggyőzni őket arról, hogy én vagyok az ideális jelölt, hogy okos vagyok, hogy tehetséges, hogy szorgalmas, hogy pont nekik való. Mindegy. Én vagyok az, az a lényeg. Készülök a vizsgára, többet nem tehetek.

amúgymeg jó volt a hétvége, hallgattam kívülről érdekes beszélgetést, meg a végére sikerült nekem is résztvennem ilyenben, és marha jól jött pont ott és pont ezutána  hétvége után, meglepő, de szükséges  nézőpontok.

a táborértékelős délután tanulságos volt, így egyben látni az elképzeléseket s szándékokat az eddigiekkel megint csak új nézpont volt, és úgy érzem, eddig se ártott volna, mert ugyan nem titkosak voltak az események, csak éppen az ellenérzések, előítéletek és egyszerűen az idegenség függönye miatt nem terjedtek eléggé. Nem szabadna csakazértisből és az előzmények ismerete nélkül a folytatás, és ez nem csak a folytatók felelőssége, hanem a tapasztalat birtokosaié is.
Egyedül az nem volt jó, hogy nem volt másik erős szempontunk 2009-2011-hez, mert így akkor is rossz az egyoldalú nézőpont, ha netán kb jól látja. Egyszerűen nem ellenőrizhető.

oké, oké, oké, megyek is.