Aztán fel kell kelni és pakolni, és jó lesz, rend lesz, nem lesz de majdnem, ó-ó-ó.

Megérkezett a tavaszi fáradtság a téli kiemrültség után, valahogy egyedül az őszhöz és a tél elejéhez társítok igazi frissességet, najó, a május meg a nyár is, amikor nincsen meleg, tényleg szűk ablakban létezem.

És dühítő idebent ülni - ja, nem, nem, fárasztó, álmosító, és most bizseregnek az ujjaim, írni kéne billentyűzetre, meg kitaríteni nagy lapokat és jegyzeteket rajzolni, meg az u.n. kreatív tevékenységet folytatni.
Nem sajnálom ugyan, h tegnap beszélgettünk írórend helyett, de azért jól esett volna írni is, mert hátha. Hátha segít.

Például egész nap nyitva van itt bent az ablak, ez egy új korszak, áháháháhá.