Dolgok, dolgok, dolgok, a hideg a fények, a megszokott szavak, szinte rítusként, de mégsem, mert annyira nem erősek, csak a röghöz- és gúzsakötés marad.
Ez a 2013-as év eddig számomra megint egyfajta rombolás éve. Most nem annyira az énképemé, mint a 2008-as, most inkább a rutinokat szeretném széttörni, és majd újraformálni valamikor az ősz során (háháhá, nyilván így működik, nyilván nem). Ijesztő, hogy mennyire nem tudok szokatlan csinálni. Egyszerűen minden lépésem útvonalam, sőt gondolatom és szavam mintha kőbe lenne vésve, és ez elkeserítő. Indulok haza munka után, és tehetek bármit, olyan útvonalon és módon megyek haza, amit már sokszor megtettem hamarabb - függetlenül attól, hogy melyik járműre szállok, hogy mennyit gyaloglok a Dunaparton, utakon, hova kanyarodok be kis utcába, és rágyújtok-e vagy sem. Nyilván a nehéz táskával nem megyek felesleges plusz kilómétereket most, és hideg is van, de már volt ilyen is. Igen, véletlenszerűen felszállhaték más jűrműre is, kevereghetnék Budapest elvadult vidékein, de ez meg nem vonz, hideg van, sok a cuccom, és ennem kell hamarosan. Talán az volt új, amikor felhívtam Szozsit, hogy odaadjam neki az ajándékot, és felmentem hozzá dolgozni a táboros toszokon, ez új, ez jó, aztán szombatra elfogyott az elszánás és akarat, ja, nem pénteken még felkeltem 20 perccel hamarabb, megintcsak nem egy eget rengető változás, de legalább valami erőfeszítés, és változás. Szóval szombaton max az jelentett volna újat, ha kihagyom a megbeszélt dolgokat, dehát nyilván nem, de itt is vannak még távlatok, mittomén, nem leszek kedves, vagy kedves leszek, vgay őszinte, vagy nem az, vagy a változatosság kedvéért nem próbálok meg kreatív lenni, mert minek, vagy megpróbálok az lenni, mert miért ne.
Ezek mind megtörténtek már korábban, de a jó eredmények nem megismételhetőek.
Azért próbálom széttörni a falat, a törmelékért előre is bocsi. Még egy kicsit izgalmasnak tűnik az élet, mint valamikor tavaly pár napra, és ez mennyire szánalmas már, hogy csak ilyen jelentéktelen fasságok miatt érzek ilyesmit, ez így nem helyes, ennek nem így kellene lennie. Ha amúgy nincsen értelme a létezésnek, akkor legalább számomra legyen. Kell lennie. Lesz.
a párhuzamok Janie-vel rédekesek, volt idő, amikor úgy éreztem, szegény Janie, neki mennyire rossz, és milyen pihentető aztán nem Janie-problémákban élni, most határozottan irigylem a csajt, egyszerűek és világosak a direktívái, tudja, hogy mit és miért csinál, legalábbis a nagyobb képben, és a többi kevésbé nyomasztja.
eseményszinten amúgy jó volt a hétvége, táboros izé, hasznos, feldolgozandó információkkal, igen, nekem tényleg számítanak az ilyen visszajelzések, lettem Denethor és Szarumán, Berlin és Moszkva, Integra Hellsing és GLaDoS és hiúz meg még csomó dolog,a ztán számbavettük azt, h mit nyújthatunk a többieknek, és mitől félünk velük kapcsolatban, és emgintcsak hasznos volt, egyrészt igen, akarunk dolgokat tenni mindenkiért, és le merjük írni a kevésbé hízelgő dolgokat, és én ezt várnám el mindenkitől. Még most kell megtanulnunk elfogadni a kritikát, nem akkor, amikor már nyomás is van az embereken.
aztán utaztam összesen három órát egy 45 perces koncertért, tudok élni. öltem árnyékokat, és a potf:war még mindig kiüt, és most már basszus ismerem legalább addig a játékot is, bár még mindig nincs vége, és miért hat rám így a történet, hát miért, nyilván az író és a karakterei, ez mindigolyan, ami. (és a klipp a játék ismeretében elég jó)
a vasárnapi játék még úgyis marha lassan tudtuk elkezdeni, h ezúttal házhoz mentünk a későkhöz, van valami gén, ami gátolja a dolgok elkezdését, vagy nem tudom, mindenesetre azért így még mindig szűkebb volt a várakozás ideje :D maga a játék elég jó volt, én speiel a végére éreztem at, hogy akkor most még órákig bírnék játszani, közben azért volt pár perc, amíg felül kellett vizsgélnom, hogy én vagyok-e a hülye, vagy tényleg sokszorosan túlbeszélünk dolgokat, de végülis szoktam én is belemerülni felesleges részletkérdésekbe, és én is tudom, hogy részletkérdések és lehetne haladni,e zt feltételezem mindenkiről, és akkor teljes a lelki békém.
az is mutatja, mennyire élénk volt a játék, hogy aztán egész éjszaka erről álmodtam, legalábbis motívum-szinten.
Change everything you are
And everything you were
Your number has been called
Fights and battles have begun
Revenge will surely come
Your hard times are ahead
Best, you've got to be the best
You've got to change the world
And use this chance to be heard
Your time is now
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése