... bár most a hamis tavasz blogbejegyzés cím is megtetszett, mert ketten is így írták, és tényleg. Szégyen bevallani, feldobott a mai napsütés, a tegnaptól eltérően estig is kitartott, de lehet, hogy ebbe az is beleszámít, hogy szereztem monitort itt bent a laptop mellé és ez így kúl, másrészt meg ma már mindkét szobatársam itt volt kicsit, ami csak azzal, hogy változatosság, már segített. Meghát, péntek.
És túl vagyok a tegnap esti koncerten, ahonnan ugyan azonnal elszaladtam, nem volt kedvem a tásdasági élethez, viszont.... nem tudom milyen voltam. Kaptam pozitív visszajelzést az első énekkel kapcsolatban, és az jó, nagyon jó, viszont magamat nem éreztem jónak közben, hiszen arra kellett koncentrálom, hogy milyen messzire is lenne érdemes tartanom a mikrofont ahhoz, hogy ne legyen durva az össze mássalhangzó, hogy ne legyen túl hangos, és halljam az össze hangi bizonytalanságomat, mert azt aztán nagyszerűen megkaptam az arcomba. A másik számban kicsit magabiztosabb voltam, de nemtom, nemtom, tényleg nemtom. Majd visszahallgatom magam és szörnyűlködöm. Juteszembe, farsangon elénekelhetném az egyiket, úgyse hallotta még senki ezeket :D
A koncert után nem mentem már Krimóba, mert késő volt hozzá, úgyhogy még sétáltam a feneketlentó mellett, és még játszottam is. Most olvastam, hogy a napi max 3 óra játék (vagy a heti max 21 óra) az még pozitív ereménnyel jár mindenféle szempontokból, háhh. Persze kéne kötetlenül szocializálódni is a héten, mert szerdán megbeszéltünk és kreatívkodtunk, az nem az, és fura rájönni, hogy nem is volt végül más. Kedd próba, tegnap a fellépés... ma nemtom. Fáj a fejem, mint ultimate érv.
Ja, vettem magamnak ankhot a nyakamba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése