Tegnap új szintre értem az aLan Wake-kel - oké, a negyedik epizód is megvolt -, rájöttem, hogy nem kell megijedni, és leginkább nem szabad a fenyegető árnyékok hatására pánikolva nyomni az összes gombot, amit találok - ez is csak shooter, csak nehézkes irányítani.
Bármi jön, megvilágítom zseblámpával, nem kellenek a fénylő izék! Csak végszükség esetén! Nagy pánikban!
Persze a legkönnyebb módban játszom, és már elkezdtem érezni a kaparászó kis hangot ott baloldalt, hogy a legkönnyebb módban csak a n00bok meg a casualek játszanak, és nem vagy kezsöl, nem hát!Ellenben szeretem végigvinni a játékokat. Szóval asszem nem szivatom meg magamat, és így legalább merek körbenézni és keresni termoszokat meg lapokat, és most már benyitogatok mindenhova, és elkezdett zavarni, hogy alapvetően egy út vezet, kivéve nagynéha. Ideje elővennem azokat a játékokat, ahol ez nem így van (Stalker, igen, rád nézek), bár azok hasonlóan ijesztőek elsőre (lelőnek bazmeg!, lelőnek, és meghalok! nem te kiscsaj, hanem csak a karaktered, és az meg újratölthető). Meg újrapróbálhatnám a Dead Space-t is, ami egyrészt ijesztő volt másrészt megintcsak nehézkes az irányítása, de kontollerrel ez nem annyira zavaró, mert kompenzálja az, hogy a kanapéról játszom, és amúgy is béna vagyok.
A fejem fáj pár napja, éljen. Nem nagyon, csak kis hasadékokat nyilall. A torkom is kezd. De még mindig nem sikerült rendesen megbetegednem, mostmár akkor a jövőhetet is bírjam ki, amíg nincs főnök. Ezek ilyenek. Ezek a dolgok. Meg a rendrakások, meg az éhség.
időrend: ma este királylányoknak mesélek, holnap játszom és rohanok farsangra, vasárnap kipihenem ezeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése