ójeee.

nem tudom, miért lep meg, hogy könnyebben írok egy ötletből rpg-mesevázlatot, mint novellát. Mostmajd kipróbálom, hogy milyen az, amikor felgráfolom az egész sztorit, ahogy szoktam, és lemesélkés helyett leírom. Kicselezem magamat, ugye, mennyire kratív?
(mesélnem kéne a királylányos fantasyt, mesélnem kéne azt is)
de tényleg. vagy esetleg megrajzolom az egész gráfot a végén szépen és olvashatóan, és az lesz a kész stori.
lllllllllllllllllllllllll11111llllllllllll1111111111llllllllllllll

most nem szakadnak ki a szavak, nem a gondolatok, elég volt.
szép a november vége, jaj, mindjárt elmúlik, pedig a november, emg az október, meg az ősz, most tél lesz és csend és hó és halál (az gót, nyilván). de elmúlik elmúlik elmúlik elmúlik.
-------
Kiindulási helyzet

"A Tűz elem Tűz aspektusa; izzó energia, dinamikus haladás, belátás, vltozások."Izzó energia, ilyesmik. Dinamikus változás. Ja. Ha nincs, akkor is kell, mi?
2. A helyzetet gátló befolyások
"Nap a Nyilasban, a tudatos és a tudattalan erők egyesüléséből fakadó erő, tökéletesség."Erről aszondja, hogy valódi felfedezés küszöbe... ja, nem, ez épp a gátló aspektus, ergo...erőm spontán kifejeződésnek az meggátolása gyerekkorban, kutatandó. Önismeret.
3. A helyzetet illető tudatos gondolataim.
"Bika; spirituális mester, tanár, tanácsadó, beavatott, belső vezető, szellemi atya, a legmagasabbrendű átalakulás.""Önmagad keresése spirituális területekre vezet." Bláh, tudatosan. Tudatosan.
4. A helyzetet illető tudattalan megérzéseim
"áradó kölcsönös szerelem, különleges értékes érzések, melyeket bizalommal közölhetünk." 

Ó, igen :D De ez hol tudattalan? :D

5. Múltbeli befolyások.

"Mars a Bakban, munka, fáradság, fokozatos haladás, elkötelezettség, önbizalom."Szóval a múltban dolgoztam a problémán már.
6. Jövőbeli befolyások.
"elbátortalanodás, csüggedés, állhatatlanság, egzisztenciaféltés, negatív várakozások."

word. ez így van.

7. Amivel Én én járulok a helyzethez.

"Vénusz, szépség, szerelem, anyaság, nőiesség, bölcsesség, a szellem és anyag kapcsolata, belső és külső gazdagság."

ez most így akár igaz is lehet. elvégre.

8. A külvilág hatása rám.

"benső béke, döntési képesség, lelki békét eredményező kapcsolatokra vagy helyzetekre vonatkozó döntés."

a külvilág békén hagy? 

9. Reményeim és félelmeim.

"Ikrek; szerelem, vonzalom, közeledés, kötődés, az ellentétek feloldódása a szerelemben, tudatossá válás a kapcsolatok révén."

Jé, nem is tudtam, h ez az Ikrek lapja. Jólvan.

10. Eredmény, kulcs a megoldáshoz.

"Skorpió; halál és újjászületés, elmúlás és megújulás, átalakulás: Skorpió-Kígyó-Sas, szabadulás régi szövevényekből, külső változások."

igenigenigenigenigen.

---

mondjuk a külső változások... a hajszín megvolt, mégegy fülbevaló pl? 

a mai lapok sokkal kedvesebbek, mint tegnap este, azok ott unalmasak vagy ijesztőek, a mai nap pozitívan forog. Azért másnak könnyebben vetek kártyát, ott csak a képeket kell figyelni és sztorizni

basszus meg fognak arról győzni az ismerőseim, h szerezzek kindle-t. még kitartok, mert szerencsére sok pénzbe kerül, annyit meg még nem ér meg nekem.
...
fázom. úgyhogy becsuktam az ajtót, és szemérmetlenül felnyomtam a fűtést, mert megtehetem.

Tegnap megírtam agyban egy metablogbejegyzést, közlésről, blogokról, barátságokról, a szigetségből fakadó igényekről, most nyilván nem tudom rekonstruálni.

Onnan indult az egész, amikor elgondolkodtam a tumblr-es izém, a blogom, meg az otthoni nem naplóm közötti különbségeken és összefüggéseken. Mit írok melyikbe. Kinek. Kiknek. Miért. Mire jó?
Na ja. Valamikor régen (úgy értem, tényleg régen, 10-15 éve) két füzetbe írtam: az egyik Napló volt, ahogy annak lennie kellett, beszámolóval eseményekről, a másik meg egy kreativitásról meg alkotásról szóló könyv egyik gyakorlata, a reggeli jegyzetelés (ami aztán átkúszott estére, aztán megint vissza reggelre). A napló már meghalt régen, a helyétrészben átvette aztán a blogom, a tartalom ugyan nem hasonlít, de a naplót nem olvasta senkirajtam kívü, még akkor sem, ha azért nagyjából úgy írtam, mintha majd később valaki. Mondjuk én. Vagy kiderül, h zseni vagyok, és akkor az életrajzíróim.

Most nagyjából az a munkamegosztás, hogy a blogra beszámolok eseményekről és történésekről, megosztom a gondolataimat, igyekszem kifejteni, meg egész mondatokban, akár bekezdésekben megfogalmazni. Nagyjából olyasmit írok le, amit szívesen olvasok másoktól.
A tumblr-t egyelőre tanulom, mert érdekes szubkultnak tűnik, és alkalmas az egysoros hangulatjelentésekre, zenék és képek megosztására - nem, a facebook már túl nyilvános tér, túl sokan vannak ott.
A füzetbe meg azt írom le, ami bennem történik, és amit talán soha nem mernék megmutatni másoknak (meg kb bármit, amit borzasztóan fontosnak tartok épp akkor amikor sikerül időt szakítanom rá).

Emellett egyre több emberrel beszélgetek mostanában u.n. mély dolgokról, ez is az önmegfogalmazás/meghatározás egy eszköze - az azonnali visszajelzés, a másikban zajló dolgok megértése meg ilyenek méginkább rásegítenek.
Különben, rá kellett döbbenem, mekkora érték egy-egy olyan ismerős, akivel alkalmanként meg lehet ejteni ezt a fajta beszélgetést. Korábban Miki volt az, akivel nagyjából mindent meg tudtam beszélni, amire igényem volt, és viszont, de ennek a luxusa érthető módon véget ért, úgyhogy muszáj volt nyitnom mások felé is. Nyilván mindig volt egy, talán kettő olyan ember, akit a belső köreimbe engedtem, de nem ilyen sokan, mint most. Vagy nemtom, határozatlan vagyok, amúlt úgy suhan kifele a fejemből, mint a gyorsvonatként száguldó sárkány a Megyében.
...
szép időnk van.

voltam libriben, és most tanakodom tovább, mit vegyek meg végül. az engedj be! (asem ez a magyar címe) legyen az, a film tetszett, a könyvben reménykedem, valamelyik vastag fantasy tégla, esetleg trónok harca, bár az elejét olvastam, a folytatását nem, és az sok lenne így egyszerre, vagy esteleg a millenium regények eleje, mer a film az fíling volt, de. A baj az,  egyik könyv se fér bele a táskámba, tehát bkv-n nem tudom őket olvasni. igen, ez tényleg fontos. viszont nem szeretnék e-book olvasót meg ilyesmit, mert a könyvek szépek.

hát húű, fáradt vagyok megint vasárnap este, van, van, van. de legalább most van pár órám, mielőtt végleg álomba zuhanok - ez a kávé hirtelen vágott fejbe, és álmosított el, valami nem működik jól.

Fotóztunk ma, sikerült Narb és Mil segítségével egész jó sminket készítenem, , meg voltunk szép meg kevésbé szép ruhákban, Szozsi fotózott, akármennyit képes lennék a gép előtt tölteni, úgy érzem most. Az idővel arányos a jó képek mennyisége.
Persze a rákészülés az előző este hármasban beszélgetés és alkoholizálás egy ismeretlen, furcsa, másik világbeli 80-as évekből ide javított kocsmában, tanulságosság, őszinteség, személyes tragédiáink a az alkotói vággyal és lehetőségeinkkel, meg egyebek, jó volt.

A live után ugyanis mindenki elpunnyogott haza, öregek ezek mind, nem buliznak, csak fent csacsognak késő délután, aztán inkább haza eszi őket a fene. A fejfájósaktól elnézzük, a többieknek meg mindegy.

A live vége egész jó volt, az elején nehezen rázódtam bele, de a frakcióm bájos volt, majd egyszer énis leszek ügyes és okos.

IHB-n hajnalig megintcsak mély beszélgetés, akkor több alkohollal az előadás után hirtelen, a képalkotások és fogalmak füstjében.

A péntek meg péntek volt, péntek, november, péntek, november.

Kifele a komfortzónából.

azt kell... nem kell, de.
(feloldódik a szavak közti white space-ben).

szóval az van, hogy lélegzetelállítóan gyönyörű kontrasztot alkotnak a srágult falevelek a gyönyörű novemberi szürkével, meg a zölddekkel. A Feneketlen tó a buszmegállóval szemben belemászott a szemembe (pedig reggel ugye az elég szűk), a Cég aljában vannak zöld fűszigetek, azokon most áll pár elsárgult facsemete, alattk lepotyogott sárga foltok, gyönyörű, gyönyörű, ez a november, úgyis elfelejtem és minek, de nm baj a skatulyák azért vannak, hogy bennük penészedjenek meg az emlékek, hát nem? Hát nem.
Hidegben rohanunk át a pincéből a színház másik oldalára a mosdóba szünet után, mennyire hiányzik? Nagyon. Nem az egész, caka  jó dolgok, nyilván - illetve minden abból az időből, amikor az a kapcsolat még gyümölcsöző volt köztem és a színház között. Most is jó lesz majd előadáson, de egyre fárasztóbb az átállás, a belecsöppenés és az igazodás.
Ma megyek úgy először fellépni, hogy nem vagyok ott előtte órákkal, mert dolgozom. És nyilván ilyenkor máris bonyolultabb minden, mint kellene, beugrás, és akkor már a hangtechnika is bonyolultabb, ó, igen.

haza akarok menni. aludni, egész délutánokat átaludni, egész délelőttöket átaludni, dolgozni valamin kreatívan, izé, izé, izé. Szavakat keresni, mert nincsenek.

holnap live, elkezdtem átgondolni meg ilyenek, remélem,jól fogunk szórakozni, szükségem lenne már olyan live-ra, amit tényleg élvezek és nem én szervezem. Bár igazából nem érzem magamhoz közel a karaktert, túl sok a felelősség, de ilyenkor kell emlékeztetnem ,magamat arra, hogy ez csak játék, és nyugodtan lehetek béna, nem a siker számít úgysem, hanem a játék közben interakciók.

vasárnap lesz fotózás, utána meg talán elnökségi, de erről még mindig nem érkezett fixáló levél, nem baj, majd kiderül.

ma este meg ihb az előadás után, csak nem fognak sokan csocsózni. Ha meg igen, akkor legalább tudok majd aludni.

lekopogom. mit kopogok le? nem kopogok én le semmit, semmit, semmit.

olvasónapló vége: tegnap befejeztem, elolvastam az Armadát. Rövid volt. Részben lett végül igazam, szerencsére nem kerültek mindenféle értékítéletek kihírdetésre, sőt, relativizálódtak a dolgok annyira, hogy még az eddigieken is változtassanak. Jelenleg a regény legnagyobb (kb egyetlen :D) hibájának a  rövidségét tartom - ebben a stílusban, ezekről a  karakterekről, ebben a világban még bírtam volna rengeteget olvasni. Pláne, hogy egy csomó történet csak felvillant, és nem tudtuk meg, hogy mi az. Persze, nincs itt mi többet megtudni, ja, ezt legalább kétszer megemlítik, kedves olvasónak is, ne akarjon tovább kutakodni. Namindegy.

Királylányos fantasyt (is) akarok mesélni, lehet, hogy ellopom a torziót meg talán pár dolgot a steampunk cuccok közül, bár nálam minden kisebb léptékű. No, meg a milícia, nos. Jólvan, jólvan. Erre mind nem most kerül sor.
--
meg kéne írni azt a sztorit, amit elkezdtem írórenden.
ki kell dobnom a megpenészedett kenyeret.
Meg a megromlott banánt, amit elfelejtettem pár hete megenni, és most vettem észre.
mosni kell.
vérlepkével találkozni.
elmúlasztani a fogfájást.
Szerezni nekem tetsző fekete farmert.
Bakancsot venni.
Megtanulni azt az éneket. Meg azt is.
Adaptert venni a keverőhöz.

Visszatalálni az eddigi nyugalomhoz. Valamit nagyon elrontottam az elmúlt hetekben/napokban.

jó volt tegnap beszélgetni Julcsival, igazából igaza van ezzel a mikrokörnyezet dologgal kapcsolatban, valóban, arra van az embernek a legnagyobb hatása, azt kell belakni és kialakítani neki megfelelően.

De a
(ebédutáni tehetetlenség, sikítsikítsikít)
szóval azért úgy érzem, ez a mikrovilág nem elég. Ha nagyon a szélső értékeket vesszük, akkor a vegetálást sem szeretem, valahol tehát van határ, hogy honnantól kezdve tekintem rossznak ezt a sajét köreinken belüli kertészkedést. Egyrészt valóban attól tartok, hogy nincs zárt rendszer, és a mikrovilág fenntartásához szükséges energia nem jön a mikrovilágból magából, nincsenek örökmozgók. Tehát valamikor a ki kell nyúlni a külvilág felé (ami amúgyis szívja el az energiát).
Ebből pedig az következik, hogy mégis kell valamit kezdeni magasabb szinten is a problémákkal. És ugyan én is úgy gondolom, hogy a dolgok fejben dőlnek el, de nem minden szükséges dolog. (Legalábbis ebben az valóság-illúzióban úgy tűnik.) Nem lesznek jobbak a dolgoka ttól, ha nem nézünk oda. Nem elég alkalmazkodni, kisebbre húzni magunkat és felvenni a megfelelő színű szemüveget. Ha akaratlanul képesek vagyunk hatni másokra, akkor ezzel felelősséget kaptunk ennek a hatásnak az arányában.
Nem tudom, ez a gondolatmenet hova vezethet, és nem szeretnék a didaktikai húzásokon kívül valóban túlzásba esni. Vékon vonalak vesznek minket körbe.

jegyzetek

öt novemberi zene, ha összhangot szeretnék kint és bent és a zenével is :D

1. Conjure One - Center of the Sun

A zene önmagában nem annyira megragadó, ez nekem általában túl chill, de a szöveg és dallam megrázóan egységes. És az énekesnő kicsit flegmának tűnő hangját is szeretem nagyon.

2. Tori Amos - Winter

Ezt vittem énekre is, ott se könnyebb. Sőt. Állítólag nagyon megfelel nekem mind hangilag, mind érzelmileg a dal. Hát.

3. Katatonia - Omerta

Szeretem félreérteni a dalokat, mert úgy saját történetek kapcsolódnak hozzájuk. Ennek az alaptörténete sem rossz, de.

4. Diary of Dreams - Chrysalis

oké, Diary of Dreams, szinte bármelyik lassabb számuk. Hosszú évek alatt vésték be magukat az agyamba.

5. mind.in.a.box - Fear

és hát, heló.

elvesztettem megint a szavakat, nem baj.

szóval, például van ez a könyv, amit most olvasok, és durván leköt, és nem értem, hogy miért, nyilván elszoktam tőle, hogy dühös legyek regénybeli fordulatra úgy, hogy igazából teljesen a helyén van és hiteles. Az elsődlegesen kedvenc karakteremről nyilván egyszerre derült ki, h a mindenkitbecsapós izé, meg el is kapták, úgyhogy valószínűleg meghal, (vagy rosszabb történik vele, ki tudja). Mindegy, igazából van még érdekes karakter benne, meg a világ még mindig, meg a főszereplőjének a sorsa érdekel, csak ugye ő nyilván életben marad a regény végéig minimum, mint nézőpontkarakter, és valószínűsíthetően még valamilyen nyugvópontra jut a sorsa, szóval kevésbé érdekes.
Elég durván karakterek miatt olvasok regényeket, ez megint megdöbbentett. Nyilván mintákat keresek.

Volt Sturmast szombaton, megnéztem a videókat, túl hangos voltam, és nem mindig elég tiszta, és ez most kicsit zavar, de kaptam dícséretet idegen emberektől. Baromi hideg volt a KékYukba, önszántamból nem fogok télen odamenni, ez is biztos. Egyszerűen nem értem, miafaszér' nem fűtenek, amikor emberek vannak lent. Ráadásul nyilván csúszás volt, a negyedik (!) zenekar fél3ig játszott kb, én már állva aludtam, miközben beszélgettem, meg próbáltam koncentrálni, de őszintén szólva nem tett rám nagy hatást az őszintén ijedt szemű gitározós fazon, ezt a zené alami csendesülős teremben, sör/bor akármi mellett baromi jó lehet hallgatni, de nem hajnalban.
A Scivias nagyon jó volt, ha nem lettem volna ennyire fáradt és nem remegtem volna a hidegtől, akkor azért jobban esett volna. Rajtuk látszott nagyon a profizmus, a hegedűs végre tényleg jó volt (ilyen az, amikor zenész játszik, nem olyasmi, mint én), a sámándobolás hatásos dolog volt - bármindig hamarabb álltak le, mint nekem tetsztet volna, de ezt is a fáradtság számlájára írom. Az Odinos és Valhallás kiabálás a szakállas fickótól roppant autentikus volt, rögtön icke jutott eszembe :D

Előttük volt egy két csellós, hegedűs, gitározós zenekar, ahol ment még mellé alapró vmi cucc, a srác énekelgetett, meg szövegeket mondott. Az egyik cseló túl hangos volt (a hangmárnöknek nem tűnt fel?), a hegedűs meg glom kb annyira hamiskás, mint én, de csak az öltözőből lehetett hallani (ennyivel jobban járt). Ebből egy-két szám az szép, hangulatos, de sok az unalmas. Énekelhetett volna többet a srác, meg vhogy... erőteljesebb lehetett volna, mert így háttérzene.
Viszont ráébredtem, hogy ilyet is lehetne csinálni, gitározni tudok, alapot vhogy megtanulok szerkeszteni, és lehetne nyomni quenyául énekeket :D azis van olyan jó, mint ezek ^^
(igen, quenyául, vagy klingonul, vagy akárhogy. a magyarral az a baj, hogy érteni, és ahhoz jó költőnek kéne lenni, hogy elviselhető legyen ez a cucc)
--
közben volt egy ebéd is, meg a kávé, és ez mind belefért 45 percbe.

a regényekkel meg az van, ébredtem rá két lélegzetvétel között, hogy meg kéne írnom a asaját történeteimet, és akkor kevésbé zavarna, hogy más nem azokat írja, csak hasonlókat. Dun-dun-dun.

meghallgattam azt a számot, amit a szőke kiscsaj énekel előttem az óra végén. Tetszett a szöveg, a dallam a szokásos félgiccs, de ez előadástól függ, megnéztem az eredetit. Hát. Az nem tetszik. Nem tetszik az énekesnő hangja, olyan közhelyes lesz tőle az egész. A kiscsaj hangja a mély hangok fátyolosságával, meg a vékonyságával valahogy jobban közvetíti az érzést - kár, hogy a lány valószínűleg még fiatal a dalhoz, mert értelmezni még csak a felületes szinten tudja. És az is zavar, hogy pont ugyanazokat a hajlításokat használja, mint az énekesnő. Ettől fügetlenül az ő előadásában jobban tetszik.Nem. az ő előadásában tetszik.

i need air

kezdődikkezdődikkezdődik. nem szabadna NIN-t hallgatnom most (nem igaz, nem igaz, ó, de nem igaz).
nem szabadna itt ülnöm, nemnemnemnem.
---
egyrészt most megtaláltam egy szám instrumentális verzióját, és megtanulom énekelni. Még nem tudom, mikor, mert elfelejtek magamra időt hagyni (nem igaz, bmeg, nem felejtem el, egyszerűen kimarad, elmúlik, ezt húzom le először a listáról, amin rettentő fontos dolgok vannak amúgy)

mondtam én, hogy nem lesz jó ez a reggel, mert minimum furcsa délutánt okoz, de nem baj, elmúlik, és visszatalálok majd aaaaa... semmihez.
--
vicces, ahogy a családtagjaim kommentálnak a fácsés képhez, nem vérlepkére gondolok, mer tőle természetes :D azért érzitek, népszerűség ribanca vagyok, hajfestős képet sokan szoktak lájkolni, a trú az lett volna, ha meg se említem.
--
Akartam írni az Armadáról, aminek tegnap a fordítójával és a lektorával kocsmáztam együtt (több ember civil nevét nem ismertem fel a stábból, de abban a társaságban még bárki benne lehetett). Sokkal jobban megfogott, mint a Perdido pályaudvar, végállomás, elméleteket gyártok épp, hogy miért. A Perdido-ban a város leírása beszippantott (szerelmes vagyok a városokba, nyilván ezért), de a történetnek az a része ütött csak meg igazán, amikor a polgármesterék akcióznak. És meghal benne az a szereplő, akit a legjobban megkedvelek.
Az Armada főszereplője eleve nő, valószínűleg ez sokat segít, de úgy az egészet sokkal érdekesebbnek találom. Szerintem azért is, mert már olvastam a világban egy regényt, és kezdenek dolgok helyükre rázódni.
Namindegy, egészen egyértelmű, melyik karakter jön be (és még él! él!), bár kicsit tartok tőle, hogy vagy meghal, vagy kiderül róla, h igazából egy féreg, nem tudom, melyik a  rosszabb.
--
nem. én így élek.

még mindig nem értem ezeket az eufórikus reggeleket, amikor bejövök a Céghez, és körbevesz az itteni illat (és nemtom, milyen illat, szerintem valami tisztítószer vagy illatosító), kint borult ég, bent lámpafény, és tökéletesnek tűnik minden, de nem értem.
Meg a péntek.

Az időnként csütörtöki esték leválasztják a pénteket a munkanapok normál törzséről, és fáradt, kicsit másnapos, valódi péntek hangulatba hozzák. Nyilván ilyenkor szoktak megnyílni előttem a hétvége lehetőségei, most mondjuk kevésbé, mert a barátaim nem lesznek idehaza, a koncert ugyan érdekes és jó lesz nekem, de... már megint jár annyi stresszel, ami.
Aztán meg buffy játék, abban meg egyre kevésbé vagyok biztos, hogy az nekem jó-e.

Fókusz, bmeg. Az most nincs. A notebook bal oldalán jön ki a meleg levegő, és eszembe jutott, mit felejtettem el reggel, nyilván.

Le akartam írni, hogy mennyi mindenen pörgött tovább tegnap este az a néhány fogaskerék a fejemben. Rácsodálkoztam arra, hogy az egyik más életkorúnak érzi magát, mint ami, és kapásból az elcseréltek jutottak eszembe az Árkádia-rabolta életükkel, aztán nyilván eszembe jutott, hogy én szimplán meg szoktam feledkezni arról, hogy pont mennyi idős vagyok, és egy évet fel le simán eltévedek. De én a színes számok között élek, és nem tudom, milyennek kéne lennem ennyi évesen amúgy, úgyhogy... ennyi. De aztán arra is rájöttem, hogy az létező, tapasztalt dolog, amikor kortársaiddal nem rezegsz együtt, de az meg nem életkori sajátosság, az egyszerűen annak a szomorú tudatosulása, hogy mennyire különböznek az elképzeléseink az életről.
Megtudtam dolgokat egy ismerősömről, és felidegesítettem magam rajta, de nem értem, miért, miért miért történnek. A dolgok. Amik történnek.
A nálam egy korkategóriával tapasztaltabb emberek párkapcsolati izéit is furcsa hallgatni, meg rést venni a beszélgetésben, nézőpont váltások, mennyire ugyanaz, mint máshol, és miben más, valóban, miben más? Több a keserűség. Több a dac. (Trivialitások, de egyszer (kétszer(háromszor)) azokra is rá kell csodálkozni.)

Szóval most jó, és aggódok, mert az ilyesmit völgy követi.

u.i.: No. 1 fókusz: legalább az elgépelések egy részét kigyomlálni. magamból.

nna, akkor most úgy néz ki, h a szombatért és a holnap estéért cserébe ma mégse kell mennem próbálni. Ez jó, mert tegnape este azért úgy éreztem, hogy nyilván csak magamat okolhatom azért, ha a hirtelen fellépés hirtelen próbája pont két másik programot üt, amik közül az egyik időpontos, a másik meg csak szimplán szociális, és energiafeltöltő.Épp készültem lemondani az elsőt, erre szóltak, h nem kell este keresztülmennem a városon, menjek inkább külön próbálni holnap és holnapután. Ez már csak azért is jobb, mert akkor hátha be tudjuk állítani a hegedűt normálisan, ha van mivel, illetve rendesen tisztázni lehet a szólamomat. Meg mondjuk a többieknek sem kell órákat várniuk rám, ők szerintem nélkülem is kitűnően tudnak próbálni.

Meg kell jegyeznem, most vettem elő késő este a hegedűt, és nem olyan hangos, szal nincs kifogás a gyakorlás ellen, ha netán. Zenét hangosabban hallgatok.

ja, persze, behoztam ma a hegedűt, de ez már szokásos testmozásnak is elmehet. 

különben megsikerült kicsit visszább menve a metro 2033-ban kicsit élhetőbb szituba hoznam magam, ezúttal hátha menni fog már az a rész.

meg vicces volt arra hazaérni, hogy van ott egy csomó ember, akik LEP-et beszélnek meg. Igen, jobb lesz az, ha nem folyok bele (a szükségesnél jobban, de remélem, nem lesz szükséges).

reneszánsz embert képzünk, hétfőn írás, kedden ének, szerdán zene, és kell még tanulni valami vizuálisat (design), valami logikusat (webfejlesztésből vmi), és mozogni.

nnah.

hű, tegnap énekórán zoltán megdícsért, hogy rengeteget fejlődtem, és ideje lenne valamit komolyan csinálni, fellépn, együttest vagy zenészt szerezni, vagy ilyenek. Valóban jó lenne, nekem asszem most az lenne jó, ha valaki zenekészítő emberel tudnék összeállni, mert én a zeneszerzésben még sehol nem vagyok, meg eszközöm sem nagyon van rá.

kezdem érezni a kevés időmet, mielőtt tényleg elfáradok, azelőtt kell felszabadítanom magamra időt. Pl nem megyek martin live-ra, ami mondjukelsősorban azért történik, mert szombat este fellépés. De pénteken se megyek sehová, és szombat napközben is csak a fellépéssel kapcsolatban. Vasárnap délután a játék csak belefér.

Addig meg... ma este LEP megbeszélés vana  szomszéd szobában. Már tudom, hogy nem lesz rá erőm, maximum a helyszínen bábozom vagy ilyesmi, de szervezni nem fogok. Elnökségi felelősként amúgy sem szabad szerveznem, jut eszembe :]=
Közben szerintem berakok egy mosást, meg elmosogatok végre, mert erre nem volt időm szombat óta.
Énekóra is lesz, most borzasztó lustának rézem magam ehhez is, de tudom, hogy ott már jó lesz, és feltöltődöm meg ilyenek, arról nem beszélve, hogy kell fejlődnöm is.
Holnap zenekar, remélem, sikerült megjavítani az előfokot, amúgymeg tiszta sor, próba, az megy.
Csütörtököt várom, mert fehér lesz a hajam.

jaj, nagyion hétfő van, megint napfényes novembr, hétvégén jó, de hétköznap lehangoló. Meg cseles is, mert hideg, hideg, hideg van.

A hétvége elsuhant az agyamon keresztül, pénteken volt itt csomó ember megint, a MirrorMask jó, az érzés fura volt, hogy kimegyek a szobábóla film után valamiért, és jobban bejön a benti, filmnézés utáni nyugis-félhomályos elmélkedés a szobában, mint a kinti levegő, ahol az emberek alkoholt isznak, és beszélgetnek, meg nevetnek. Well. Aztán leléptem a saját bulimról, átmentünka  szomszédba kicsit, az vicces volt. Aztán hazajöttünk, alvás. 

Szeretem a hétvégéket, amikor legalábbis délelőtt nincsen semmi dolgom. Felkelek, kimegyek, vagy bejövök, tökmindegy, és eldöntöm, h mit kell tenni, ó, igen.

Járkáltam egyet a környéken, hogy legyen ebéd, hogy legyen fehér hajam.

Aztán kipakoltam az összes releváns könyvet az asztalra, és nekiálltam kitalálni, hogy délután mit mesélek majd. Mesét kezdeni jóval nehezebb, mint folytatni, erre akkor döbbentem rá, mert el kell indítani a járművet, hajtóerő, miegymás. A királylányosban többnyire már magától mozog a történet, nekem csak az irányt, a buktatókat és lejtőket kell beleszerkesztenem. 

Nyilván nem azt meséltem aztán, amit megálmodtam, volt NPC, akit elkerültek, volt, akit elfelejtettem, volt, akivel máshogy viselkedtek, mint számítottam rá. 

És nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán eljutnak-e ezen a játékalkalmon Rouenig. Talán jobb is, hogy nem gondoltam túl, és nem terveztem semit Rouenbe, mert az ismerkedési körök önmagukban is elegek voltak. Kíváncsian vároma  folytatást.

Hajnalig játszottunk.

Másnap felébredtem, és lemeccseltem magamban, hogy menjek.e a tábordöntésre, végül a lelkiismeretem győzött, úgyhogy 45 percen belül ébredésem után már ott is voltam. Aztán este jöttem el, beszélgetés és sör után, aztán még ettem a szomszédban, aztán meg végre hazajöttem, és viszonylag korán kiütött az álmosság és a közeledő hétfő.

ehhehhe, jöttek, és szétszedik Rouent.

még megpróbálom magamat összeszedni, pár szállal több volt a cigi tegnap este, mint kellett volna. Cserébe jó volt az este, a létezés különös hálójában mostanában tudok közlekedni.

Mondjuk ezt a furcsa idegességet/nyugtalanságot nem tudom hova tenni, ami az est is rám tört, meg ma reggel is, miközben a kib hidegben  természetesen pont kimaradó buszt vártam. (Vicces, pont megkaptam hogy nyugtalan vagyok, de az a másik, a személyiségem része volt, nem ez). Telihold van megint? Ez persze megmagyarázna pár dolgot. Mindegy, azt hiszem, értek egy új vonást a varázsló NPC-mből, amikor az nem tud és nem akar mit kezdeni a megérzéseivel.
Emberek. Emberek.Emberek. ÉS az jó.

Kicsit Janie is voltam, bár még mindig tartom, h Janie jobban tud hallgatni és figyelni.

Most furcsa szemüvegben görbül a tér. De jellemző a másnapokra, h se smink, se kontaktlencse, és jó, hogy ma farmer meg a laza péntek.

huhh, megláttam a következő sor jogot, megszoroztam agyban a userek számával, és itt és most bezárta az agyam a kaput. majd holnap.

különben is, olyan régen írtam - biztos azért mert előtte meg oskat. van egy állásajánlat, amivel már hetek óta szemezek, és nem merek rá írni, basszus, pedig jó lenne, nagyon jó. Csak itt a késztetéps, h ide valami überjópofa/okos/kreatív/humoros izé kéne, elleplezendő a bizonytalanságomat. Mert semmi tapasztalatom nincsen, és minél többet próbálkozom, annál inkább azt látom, hogy mennyi mindent nem tudk. Vízcsepp modell, persze, de ez most sok.

Amúgy tegnap, emg előtte volt meetingem főnökkel a Cégnél, és ettől úgy éreztem, h van értelme annak, amit csinálok. Mármint, h látszata is, nem csak fenntartom az életképes működést.
Hope so.

Különben roppant fáradt vagyok, és fizikailag, nem lelkileg. Fontos kiegészítés. ... .. ...
Ennyire.
...
Az alvás segít? Á, nem, nem, nem, nem. Akkor kimaradnak a fontos dolgok.

Mindegy, ha ma majd bealszom a kocsmában, akkor elmegyek haza, most úgyis olyan kevesen íarták, h jönnének, úgyhogy lehet, h majd beülök aludni. Vagy nem. Végig kell mennem a pályán. Végig kell lépkednem a köveken, megtalálni, kitalálni feldolgozni és átélni. Meg hát.

Lehet, h fáradt vagyok kicsit agyban is, na jó. De elkezdődött a hét hátralévő része, tulajdonképpen már reggel, és az jó, mostantól kezdve van vidámság, buli, haverok, uhhhhhh. Beleszaladtam a csökönyös szóképbe, de nagyon. Szombaton mesélek, azis, vasárnap táboros döntés, azis, majd egyszer pihenek, az nemtom mikor lesz. Te, esélytelen a hétköznapi pihenés. Fel kell kelni korán. Csak mondom.