lehet, h kezdem idegileg is megszokni az utolsó pillanatos szervezéseimet? csak kitalálnám végre konkrétan a sztorilájnot :D

ma is alig találtam ki valamit a lájvhoz, utolsó pillanatban kapom össze ezt a zseniális történetet... és a létszámból ítélve félig asztalira is lesz lehetőség :D legalább bnem tart annyira sokáig a személyes bemesélés... ööö... asszem, ugyanannyi lesz, mint amúgy lenne, csak több jut egy emberre.



megdicsértek munkahelyen, vicces volt.



... Now close those eyes and let me love you to death...

eufemizál a vámpír. szörrcs. nem tanultam szöveget sem. aludni.... eööhh.



Nagyon durva, ahogy hajlamos vagyok az éppen történő dolgokat is párhuzamosan elfelejteni. Mintha nem történne, mintha nem lennék ott. Mintha nem létezne a világ. Mintha könyvebn olvasnám, és, bár szurkolok a főszereplőnek, ez nem velem történik. Néha azért nem árt odafigyelni. Az igazán szörnyű (vagy éppen jó) eseményeket fátyol fedi már a megtörténtük pillanatában is. Utólag néha.

Ezért a túlreagálás sokszor csak görcsös kísérlet arra, hogy úgy érezzek, ahogy egy normális embernek kéne. Nem olyankor izgulok, amikor fennhangon hirdetem, hanem akkor, amikor gyanúsan nem.

aaa. hétfőn olyan fáradt és kimerült voltam, hogy majdnem sírvafakadtam, amikor a délutáni alvás helyett sütit kellett összeraknom. azért azt hiszem, sikerült valamennyit kipihennem ebből - arról nem beszélve, h a fáradtsággal valami borzalmas hangulatingadozás járt. Ma csak sikerült kellemetlen helyzetbe hoznom magam előtt magamat de azt hiszem, az élet rendjének tekintem, regisztrálom és elmúlik. Jóól van.
Amúgy tényleg nem nehéz a telefonos munka - csak. Csak. Úgy érzem, elvesz valamit az életemből. Lehet, hogyha kevesebb órában lennék, akkor nem érezném ezt. Mert az előző munkahelyemen nem így volt, attól kifejezetten jobban éreztem magam, hasznosnak, egyebek.
ÖÖÖ. nem találtam ki semmit a lájvra még. Azt hiszem, ki kell hagynom a Színitoszt, mert... mertelőtte munka, utána Főnixpróba, és még arra is kéne szöveget tanulnom. Lopni próbálom ezerrel a mindent a többiektől, annyira jó látni őket. Valakitől a mosolyát, valakitől a szeme csillogását, valakitől az eszét, valakitől a lendületét, valakitől az ott létét, valakitől a szorgalmát és kitartását, valakitől meg a pontosságot próbálom lelopni. Ahelyett, h aludnék, ó, jajj.
Ja, Vérlepkét a Keletiben találtam, a buszmegállóban kínlódott hatalmas pakkjaival. Mik nem vannak.

uhh. álmos vagyok. viszont pereg a nyelvem, és hasonlóan álmos doktoroknak és doktornőknek hadarom el az antibiotikumok felírhatóságát, és néhányan még meg is köszönik. Azt hiszem, most már fel mernék hívni mindenféle embeeket más ügyből is - bár még nem próbáltam. Csak el kell hinnem, hogy értelme van a telefonálásomnak, hogy meg kell hallgatniuk, és az ő érdekükben cselekszem. Az idő szakaszosan telik, és a 10 óra alvás ellenére zombi vagyok. Félek, h megbetegszem. Ha hányingerem lesz, menjek haza?

mit keres ez a sok ember körülöttem

... hogy megfordítsak egy képet, ahol a sok ember között egy ember mit keres. bár van, hogy egy szónak is örülne, de nem látja a fától az erdőt. Csak Rét lát, és már megint el kell porladni a napfényben, ami kellemetlen.
De legalább megúsztam a folytatását a belterj.hu szintű szó...szó....szó....

eöööeöööeööö
nna, második komolyabb majdnem flémem a szektában, bár... mittomén, fontos-e ennyire a tábor. örülnék, ha nem néznének hülyének, de tulképp az se baj, ha igen, mert akkor drímőr tud menni kártyázni :D ma hamar lefekszem aludni - nem kéne délután, h este tudjak. és amúgy is, holnap megint telefonálgatás. hjajj.

najó, szimplán fáradt vagyok, szeretnék összegömbölyödni icipici csomóba és aludni napokon keresztül.
ehhez képest ma este 8tól próba (előzetes ismereteim alapján akár éjfélig is tarthat), holnap meg mehetek megint telefonálni. Bár abban csak segít a kómázás.

tudom, hogy most könnyen elvesztem a türelmem. (okát nem tudom, de fogjuk a tavaszri fáradtságra, vagy tavaszi deppre, vagy bújkáló betegségre).
Még mindig jóindulatot feltételezek azokról, akikkel együtt tevékenykedek - nem tehetek mást igazán, mert nem hiszem, h képes lennék lelkesedni enélkül. Nem tetszik, ahogy az ismeretségi körömben lenézik egymást az emberek - megértem, hogy vannak ellenszenves emberek, hogy nem kedvelhet mindenki mindenkit. Az egészséges kritika meg sosem árt, függetlenül minden szimpátiától. De miért hiszi azt bárki, hogy azért, mert a másikban létező hibát lát, benne nincsen ugyanolyan, vagy még nagyobb? Miért hiszi magát jobbnak?

Hülye vagyok, tény. A válasz triviális: önmagát mindenki jobbnak tartja mindenkinél, még akkor is, ha hazudik magának és másoknak erről. És nehéz elfogadni azokat, akik ezt a képet rontják.
És mindig így volt, mindig így lesz, ésatöbbiésatöbbi...

... és talán össze kéne szednem magamat, és megmondani személyesen, ha valami nem tetszik. Szélsőségesen kijelenteni mindenkiről, h ki miért hülye. Nem blogon keresztül, hanem személyesen, az adott pillanatban.

Nem ide tartozik, de már fél napja azon mérgelődöm, hogy miért hagytak ki ilyen mértékben a tábori programszervezésből, hogy többszöri felkiáltásom ellenére következetesen kihagyták a színjátszós rendet. Perszehogy fontosabb nekem, mint a többi, de elfogulatlanul nézve sem alacsonyabb rendű, és van rá szükség. És nagyon nem egyeztettek velem, pedig tényleg többször visszakérdeztem, h én csinálom-e a program rendi és csapat részét, amire igenleges választ kaptam. Viszont most kések óráról, éás a fonalat is elhagytam.

Szédülök, fura. A kimerültség talán, de nem tudom. Egyhelyben ülök. Be kell mennem órára ma déltől, azaéatt igyekszem majd megírni a megírnivalókat.

Tegnap végül jól alakult a játék, röpke félórás rábeszélés után dobókockával dobtunk, h ki mesél, és Blint jött ki - és mesélt! És örültünk vala neki. Jóez.

Megírtam a tábori koncepcióimat, szerintem (bár én ugye nem vagyok, nagyon nem vagyok elfogulatlan ez ügyben) egész jó lett, és akár még működhet is. Najó, az is dobott az önbizalmamon, h a múltkori tavaszitalis megbeszélésen jól rábólogattak, amikor felvázoltam gyorsan.

Cska tudnám, mitől vagyok nem jól. uhh...

Rettenetesen álmos és fáradt vagyok. Nem tudom, hogyan és, h főleg mit mesélek ma, de majd csak kiderül. Éppen felkeltem. Délután, és nem aludtam . Vááá.

ja, aki explorerrel nézi a blogomat, annak úgy kell :PPP
ez onnan jutott eszembe, h tegnap a munkahelyemről azzal néztem, mer' ott csak az van.

Annyiszor elsztoriztam a tegnapomat, h ide már nem jutott sok lelkesedés. Röviden:telefonfóbiára sokkterápia a call centeres munka, de legalább terápia. Az első órákban remegett a kezem, majdnem dadogtam (de azért nem dadogtam :D ), és görcsölt a gyomrom, délutánra viszont egész nyugodtan tudtam belevigyorogni a telefonba és csicseregni a jónapotokat.
Sokat számít, hogy hozzám hasonló kezdőkkel ültünk egy asztal körül, és mindenkinek új volt a dolog, és sztoriztuk, hogy ez most milyen bunkó volt, vagy ez milyen vicces, és megosztottuk az újszülötti élményenket és élveztük :D Ennyi várakoztató zenét életemben nem hallottam :D
A kötelező 10 perc szünet meg zseniális találmány.

hm. remélem, egyre kell menni órára- addig szövegezek ha nem Twin Peakset nézek.
Nem, azt majd máskor :D

... i can't believe i died this night...
rettenetes, hogy annyi időm van napi sok bejegyzést írni a blogra. az előbb mondtam beszédtechnikás szöveget, és rájöttem, h nem tudom gyakorolni a hangerőemelést, mert vannak a házban rajtam kívül.

Twin Peaks nézés közben pedig kezdek újabb dolgokat megérteni a vígjátékokból. Hogy a sarkított, szélsőséges viselkedés is emberi, és elfér egy alapvetően nem vidám történetben. Tehát, első vágányként nem kell attól félnem, h túl szélsőséges leszek, ha egy filmben képes egy tömegnyi fej egy emberként elfordulni.

Alkotam két képet Marvin karakteréhez, most meg ülök, és gondolkodom, hogy nézzem e tovább a twin peakset, vagy inkább zombuljak egyéb módon. Tartsa a lelket bennem az, hogy holnaptól dolgozom, amikor csak tudok. :P oké, oké, majd ha megtörtént, elhiszem.

Elkezdtem nézni a Twin Peaks-t - mert már annyit hallottam róla, hgy beért a sznobéria, és amúgy is, nincs olvasnivalóm (a ghoulosat azért majd véigolvasom, ha bírm :D ). Hangulatos. Szövegértésnek sem rossz. Ami furcsa, az az időbeli különbség az akkor és a most között. Elsőre megkülönbözthetetlenek voltak az egykorú fiatal szereplők, egyik lány arca tök olyan, mint a másiké, ugyanúgy szedett szemöldök, hasonlóan bongyor barna haj (kivéve a szőkét, meg a hosszú göndört), az öltözködés is ugyanaz a köldökig érő szoknya vagy nadrág, és mindegyik idősebbnek néz ki. Számomra legalábbis. De emlékszem, már régen sem néztem 17nek a filmbéli 17 éveseket, simán 20 körüliek is lehettek volna.
A berendezés, az épületek is távoliak.
De az tök jó, hogy sok szereplő van, Agent Cooper egy arc, és annyira el tudom képzelni, hogy ők a játékos karakterek :rohog:

átraktak költségtérítés képzésre minden értesítés vagy indoklás nélkül
- ráadásul rosszul számolták az őszi átlagomat is, az indexben
teljesítettként bejegyzett kreditek közül kihagytak kettőt az
összesítésből o.O



fáákk. utánanézegettem a szabályzatban, és ugyan nem egészen értem, h miért pont most lettem költségtérítéses, de nagy úgy tűnik, h jogosan: mert tavasszal 10 kreditet teljesítettem összesen (bár akkor mér nem ősszel soroltak át?), és összesen 384 kreditet vettem fel, ami több mint a minimális 300 kredit 120%a. ja, és 12. félévben vagyok (bár határozottan úgy rémlik, h 13 félévet finanszíroz az állam, a tvsz is 12őt tartalmaz...).



A lényeg az, h nem lesz ösztöndíjam, pedig az eddigi legjobb átlagú félévem volt ősszel. Mmint a szerint, ahogy én számolom, mert az a 2kredites eltérés azért ott van a neptunon. Ez utóbbi miatt mindenképpen be kell mennem, a költségtérítésről gyanítom, h az egyetemnek van igaza, sajnos.



A tegnapi álláskeresés talált, ilyen addigcsinálom-amíg-nics -rendes típusú telefonálós munka éhbérért, de legalább roppant rugalmas. Munkatapasztalat, meg valami pénz, h tudjam fizetni a főnixet - wazz, nem kellett volna ennyire az ösztöndíjra építenem.



A család meg mégegy hitelt fog felvenni a közeljövőben...

nahh. a hét második blogdizájnja is összepakolódott, Aleksej blogjára.
ezt az egyszerűbbik felénél fogtam meg. úgyhogy pár órával gyorsabb lettem.

Közben voltam az állásinterjús cuccon, nem volt interjú, csak tájékoztató, h mit és mennyiért. Amíg nem találok jobbat, ez is működik.

De furcsa ez az új Type'o: a legutlsó pillanatban a Yes-re asszociáltam (mert összhangzatban énekeltek pár pillanatig, és egészen olyanokban, mint a Yes), előtte meg a Deep Purple vagy Led Zeppelin ugrott be. Nem tudnám megmondani, pontosan, mitől, mert nagyon rég hallgattam klasszikusokat - nyilván a gitár komoly szerepet játszik az asszociációban. Meg az, h régen mit hallgattam.
Na, most meg önmagára hasonlít, mik vannak. Hú, ez meg progrock o.O hallottam már valahol, nem biztos, h yes, lehet, h Jethro Tull-nál. A közbevetett my soul's on fireee pedig tipikusan type o az evriting dájz meg az egyéb refrénszerű dallamos kiáltozások kategóriájában. Azért a szám eleje nélkül kibírtam volna, a végére meg szépen elszállt.

10 után kell elindulnom, az útvonaltervező aszondja legalább 29 perc az út, tehát, ha elindulok negyed előtt, akkor még eltévedni is lesz időm. Kiöltözöm, fekete-fehérbe, kölcsönlopom húgom fehér ingjét, mert az tetszik a legjobban az itthoni fehér ingek közül, és megint sajnálom, h nincsen kosztümöm. Ha majd egyszer sok pénzem lesz, veszek végre, mert az kell, mert az jó. Mert technokrata hajlamaim vannak, nem azért mert a karakterem is kosztümöt venne fel...

Ja, volt álmom is: fátyolőrzős próbára tettek, nem tudom pontosan, mi volt a szitu, de valakit súlyosan meg kellett ütnöm, mert hülyeséget akart csinálni. úgy rémlik, már álmomban sem voltam tisztában minden motivációval, mintha szerepet játszottam volna. aztán megérkezett a mentor a késszúrás után (háhá, télleg ott még kívülről szurkoltam, amikor a főszereplő megpróbálta leszúrni az ellent), és ott már én szerepeltem, emlékszem, valami sokkot kellett játszanom, és úgy kérdeztem, hogy ha nem így cselekszem (amire komoly esély volt), akkor megölt volna? Némi gondolkodás és buksisimi (hülye vagy lányom típusú) után azt mondta, h inkább igen. De ilyeneken ne gondolkozzak.
Ez volt a legkésőbbi álmom, a többiben nyilván utaztam, vonatoztam, táboroztam, ilyenek szoktak lenni.

hajjajj. azt hiszem, ma harmadszorra hallgatom meg a type'o best ofot. és még mindig jóóóóóó. a tiiii szóóó fáááá szóóó alap még mindig tetszik. Az eső megint a belső dolgokra koncentrál, és nem baj, mert a napfényben csak dühítene, hogy a gép előtt ülök - igen, ez is az oka, hogy szeretem az esőt. Nem csinálok semmit (na jó, ma dizájnoltam), és ez nem jó. Tevékenység az lenne, ha egyetemi (jelenleg nem létező) feladatot készítenék, szöveget tanulnék, beszéd- és énektechnikáznék, összeállítanék programot a tavaszi találkozóhoz, megint leírnám a tábori programelképzeléseimet, megírnám a szkriptes feladatokat - és csak mindezek után foglalkoznék szerepjátékkal.
A lista hosszú, mégsem bírtam egyiket sem megvalósítani. És, remélhetően a sok időm eddig tartott. Minden ellen van kifogásom. Minden ellen, minden ellen, minden ellen... :belehajtogatja magát a kényszerzubbonyba:

Viszont örömmel olvasom, hogy vannak mások is, akiknek a blogjai legalább felerészben több karakter bejegyzései. (Most épp a kyasid blogját találtam meg, h pontos legyek.)
töltöm az új type'o-t, mert nem jó mindig ugyanazt hallgatni.

Holnap az állásinterjú után nekiülök Alekszej blogjának is, és lehet, h már ésszel, nem erővel vágok neki - tehát nem kezdek eszetlenül effektezni és akármicsinálni az első három stockfotóval, és nem a végén, amikor már tetszik a kép, gondolkodom el rajta, h erre h a francba pakolok majd szöveget, meg hova és egyáltalán?
Ja, és talán már nem kell újra kiismernem magamat a template útvesztőiben (nyilván ott is célravezetőbb lett volna előbb végigbogarásznom és megértenem a dolgot, meg talán előre kitalálni, hogy mit szeretnék...)
nem vagyok eléggé mérnök, és kitartásom sem elég a nem pontosan, jól felépített tevékenységekhez.
Valahonnan lelkesedést kell gyűjteni.

Keresztbeállnak a szemeim, kinn lila a levegő (ez komoly!), és ma már nem nyitom meg a photoshoppot. Szerintem mióta nincs terméktervezési vagy bármilyen egyetemi feladatom, azóta nem ültem egy napot így dizájnolós/tervezős program előtt.
Az eredmény részben tetszik, részben viszont nem, mert nem illik egészen a kép a betűhöz, tetszik érteni. Legalábbis szerintem.
Azért linkelem, meg majd oldalt is a rendeltetési helyét. voila.

Más. Holnap délelőttre behívtak valahova állásinterjúzni, király. Nincs hozzá kedvem, de hasznos, úgyhogy megyek.

hé, a Faun labirintusának jó vége van, nem rossz!
Emelett jojózik a szemem, és nincs ekdvem. Sehova menni. Mindjárt alszom én is... csak előbb azért még megkeresem azt, amit megígértem.

hú, egy féldélelőttös munkával összeraktam egy képet az ikerpárról, úgy, hogy találtam egy szimpatikus férfiportrét, amit átmódosítottam, aztán nőiesítettem is. Így remélhetően hasonlítanak egymásra a képek, és meg is mutatják elmodósott agyonphotoshoppiolt verzióban a karaktereket.
Tudom, h messze nem tökéletesek, de mostmár elegem van, ergo ez a végleges :D

A játék nagyon jó volt, hosszas bejegyzést írtam róla X blogjára. Viszont elfelejtettem menni a mai órára, első hiányzás. Esernyőm Brandíréknál maradt, nincs kedvem kimozdulni...

Csak azt tudom mondani, hogy: .........................evríting dááááiájz.

Remek hosszú hétvége ez a mostani, tegnap játszottunk társast, és mivel az első kétharmadában vezettem, ezért csak a vége volt lelombozó (hogy nem vagyok képes 4nél nagyobbat dobni két 10oldalúval, az azért kérdés). Merem állítani, h ebbe buktam a legnagyobbat, h torporba vertek kétszer is, pedig lett volna esélyem, ha normálisat dobok :P

Várom ezerrel a holnapi játékot, meg ma nagyon szép idő van (igen, ezt a felhőset szeretem). Aludni is kéne, meg, ami komoly prioritással rendelkezik, hogy végre megírjam a scriptes feladatokat. Vagy legalább leadjak egy hatalmas adagnyit, bár már úgy néz ki, nem megyek találkozóra, mert órám lesz.



nem bírom ki. Tessék, ezen a számon merengek manapság. A besztofról majdnem mindegyik tetszik, de számomra jelenleg ez a legütősebb. A Diary of Dreams Chrysalis c. száma mellé kerül a polcra.

Hű, egymás után...

Asszem szétcsapom az agyam maxpayne-vel.

ahemm. hatodiknak is választok, biztonsági szakember, testőr, ilyesmi is lennék. Nem szekuritis, hanem olyan, akinek egy valag pénzt fizetnek, hogy a tényleg veszélyeztetett emberek seggére vigyázzon, meg megtervezze egyes rendezvények, vagy épületek védelmét. Meg legyek képes arra is, hogy napszemüvegben, kosztümben gáncsoljam el a késsel hadonászókat.



amiért meg kiegészítettem: a hetedik te magad légy.



(jólvanmár, most ébredtem.)

megvolt a mai tüntet... ünneplés is, megsétáltattam a kokárdámat, mert mentünk nézni Faunlabirintusát, ami jó. Aztán kiküldtek minket 8 körül a mekiből. Az Oktogon felett vastag köd (a.k.a. könnygáz), kék fények villogtak, erőteljesen maxpaynes emlékeket ébresztve - Drímőr lebeszélt arról, h a tömeggel szemben haladjunk, pedig szerettem volna, mert az kúl. A legviccesebb egy srác volt, aki előttünk (a 4-6os villamosmegállóban) kötött sálat az arca elé.

Pedig annyira kíváncsi lettem volna. Olyan nehezek hiszek másnak, mint a saját szememnek - szerettem volna tényleg tudni, hogy mi az, amiről beszélnek. Sebaj.

Van tök jó ötletem blogláncnak is való akár, bár engem csak az ismerőseim érdekelnek ez ügyben :D

Szóval, körkérdés, ki milyen hivatásokat választana, ha lenne rá elég élete?

Én például lennék újságíró (ez ma merült fel, érintőleges lelkesedésemben). Nem ebben az életben, persze, mert ebben az életben előadóakármi (színészzenészíró) szeretnék lenni (jaja, szép hivatás, így egybe). Érdekelnek a tények, az, h mi történik olyan helyeken, amikkel amúgy csak másokon keresztül érintkezem. Tudni szer... akarom. Egy másik életemben megtanulhatnám, hogy hogyan tudathatom ezt másokkal - hogy az információ tényleg szabad legyen.

Lennék politikus, igen, képviselnék nagyobb csoportnyi embereket, megpróbálnék megoldást találni a problémáikra, és (szavakkal, érvekkel) harcolnék a céljainkért.

Lennék nyomozó, megkeresném az bűncselekmények okait és okozóit, hogy megakadályozhassuk a többit. Emberek között élnék és vigyáznék rájuk. Megpróbálnám megvédeni őket önmagunktól.

Lennék feltaláló, vonalak, alkatrészek és összefüggések között kavarogva, és az töltene el örömmel, ha alkottam valamit. Érezni, hogy ez a megoldás, ha egy csavart odébb rakok, hirtelen más lesz a világ, ha azt a bemélyedést átpakolom a túloldalra, már egészen másról beszélek, és milyen szép...

Lennék csillagász. Meg szeretném ismerni a világegyetemet, de nem elégszem meg egy részletével, én az egészet akarom, az embertelen csillagokat és az űrt.



Van még, de elég ennyi, így hirtelen.

emlékszem, öt éve már mindenre tudtam a választ. Zseni voltam, de inkább csöndben maradtam, és figyeltem, ahogy mások is végigbeszélik a számomra triviális dolgokat. Mára elfelejtettem mindent.

Sandman zordul néz le ránk.
ébredés óta a gép előtt ülök, lőttem gengszetereket, és kétfele csetelek (nagykanállal habzsolja az életet). fázom, tüsszögök, hideg a lakás, kinn meg hétágra tűzték a fényeket.
fogalmam sincs, hogy megy az ünneplés - nem mintha igazán érdekelne, némi sznobizmuson kívül, amit ügyesen elfojtok magamban. Az elmúlt évek leszoktattak arról, h együtt tudjak érezni nagytömeges megmozdulásokkal, főleg, ami egy országnyi embert mozgat meg. Amióta a mégegyembert akármicsoda volt, azóta gáznak tartom a politikát. Mert irritált az akkori pár ismerősöm kritika nélküli rajongása, és a hülye propaganda, amit egyházi közösségekben nyomtak. Fogalmam sincs, hova sorolhatnám be magam meggyőződésileg, bizonyos szempontból konzervatív vagyok nagyon, de másban meg liberális. Neszesemmi.
Mittmén, nem engedélyezném az embriógyilkosságokat, meg az öregek és betegek öngyilkosságát sem tenném törvényessé. Persze, szóhasználatom is mutatja, mi a véleményem és meggyőződésem.De nem engedélyezném a halálbüntetést sem - senki nem jogosult dönteni a másik ember életéről. Tessék. Peeersze, kevesebb hatalmat adnék a cégek kezébe, mert az ottani vezetőket potenciálisabban még veszélyesebbnek érzem, mint a politikusokat - az utóbbiaknak legalább elmletileg szempont a többi ember érdeke, az előbbieknek viszont csak a saját (cégük) érdekeit kell figyelembe venniük, közvélekedés szerint is.

Hm, egy szakrális társadalmi berendezkedés kéne, ahol a vezetők az életüket és vérüket adják a népért, szó szerint. Hogy lemondanak az normál életvitelről azért, h az embereket vezethessék. Ha erre képesek, akkor talán meg lehet oldani, h mégse kelljen, de kell a lemondás. Wazz, a papok sem véletlenül ének cölibátusban, meg más körülmények között, mint a többi ember.

Volt logika a királyságban :röhög: de az emberek hülyék, tehát biztos vagyok benne, hogy nem működne - szerintem minden embernek megvannak a lehetőségei és akadályai, és csak rajta múlik, hogyan éli meg az életét.Akárhova születik, akármilyen események történnek vele, a történet végeredményben ugyanaz.

Lefogom a billentyűzetet, ennyi bölcselkedés bőven lecsapja a biztosítékot...

8. Life Is Killing Me



Like a Jew in ancient Spain

And for Christ's name did pay with pain

Modern day inquisition

What is the link between these crafts?

Doctors and thieves, they both wear masks

Overpaid meat magicians



Life is killing me



Your doctorate and Ph.D.

Would wipe my ass etched in feces

Will not cure your affliction

Doctors Jeckyll or Mengele

And your face too, they're just a blur

Can't improve my condition



Life is killing me



Appointment made, waited three hours

Did not realize you had such power

I'd rather see a mortician

Your parents saved or had the bucks

Your education stems from luck

Future corpse: death by physician



I have no choice: devoid of rights

So pull the plug, it's my damned life

Keep me alive to increase your bill

A Red Cross hell? - the hospital!



Just let me die with dignity

It's not suicide, simply mercy



Just who do you think you are?

Medical school don't make you God

Now I don't care what you've been taught

Just get me off this life support



Just let me die, with dignity

It's not suicide, simply mercy



Life is killing me



...



anyám :D néha megéri elolvasni a szövegeket, mert őszintén szólva nem gondoltam volna.

...everyone I love is... dead...



muhahha. töltöttem type o-t, most jó nekem? Nazgul meg azonnal legumigótozott, ahogy meglátta a gmail kijelzőjén, h mit is hallgatok :D

közben lelkileg és nemlelkileg is kéne készülnöm castingra, bár fogalmam sincs mire, hol, hogyan... remélem, jön Zsófi, és nincs egyeteme ilyenkor, mert a mjúzikelcsoportot nem ismerem. de legalább pörögni fog az agyam.

álmosodom, ez a második kellemetlenség. van nekem manapság minden bajom jól.

embertelen meleg lesz nyáron, most van az elviselhetőség maximumánál a hőmérséklet. blöeee.



unalmas óráimban maxpayneben lövöm a gengsztereket.

Szokatlan innen írni még mindig, de határozottabban gyorsabb. Majd még adjusztálom a szettingeket, hogy optimálisabb legyen a megjelenítés. Mittomén. A hétvége jó volt, pénteken mágustovábbképzés GPvel és Nazgúllal - ilyen összeülést többet kéne, határozottan állítom. Drímőrnél is simán, csak szerezzen már be kisasztalt a kanapéhoz :D Szombat este tavaszi találka apropóján fényképnézegetés. Ilyenkor öregnek érzem magam...

Vasárnap Csingi. Határozottan hatványozott elmebajt hoz ki ez a játék a játékosokból :D tényleg szükség van játékrendszerben meglévő tulajdonságra ahhoz, h legalább néhány szereplő megőrizze a komolyságát és méltóságát. ÉS még csak pookah sincs a partiban...

határozottan rokonérzéseket ébresztett bennem a Vashölgy legutóbbi bejegyzése. A belsős rpg geek poénok otthonos melegét... milyen jó is kacarászni olyanokon, mint "Ne hintázz már, malki..." (repeat x times) "Nem azér' akasztottuk fel a Herceget!". Ha hozzávesszük Dodiee szolid nyikorgását, és a jellegzetes ... nézését...

Azt hiszem, nem bírnám ki nem rpg-s pasi mellett - és fordítva sem. Ugrálok a gondolataimon. Kúl lesz a tavaszi találkozó (jelentkezési lapja), a tábor is. És amúgy is, aludnom kellene.

Tesztelem ezt az új cuccot. Egyelőre nem tudom, van-e különösebb értelme, de nem tűnik lehetetlennek, h igen. Egy képet átkaptam a lapról, hm, szöveget is lehet ugyanígy. Az tény, h kényelmesebb alulra kattintani, és feljön a blogfelület.

powered by performancing firefox

jajj. mér érzem úgy, h előbb jönnek le a death note későbbi részei, mint az, amelyik a sorban következik és nem láttam? jah, egzisztenciális problémáim vannak, mint látható. sűrű lesz a programom mostanában.

"So it's all, uh....You gotta gauge it and see, 'cause there's thousands.... there could've been thousands of possibilities, to play that character. How to play him. Just gotta make a choice and build your storyline behind that, then jump in that one and then switch to the other one."
Interview with Roy Dupuis
haláli szószerint leírt interjút olvasni. végigmondott mondatok nélkül, beleírt röhigcsélések és szünetek.
ma próba van este, és amellett, h még mindig nemszeretem dolog ez a vásári komédia, hátha egyszercsak megtalálom a karakterben az embert. mert csak az az érdekes, legalábbis engem csak az érdekel.
a múltkor valamit összeszedtünk.

most halálosan sértődött vagyok a nikita következő részéáre... mert baromi lassan vánszorog lefelé. sértés, hahh.

megint jelentkeztem valahova, és megint rájöttem, h semmi kedvem dolgozni, meg arra is, h nagyon szeretnék már dolgozni. Mér nem mehetek részmunkaidős titkosügynöknek? :D

meg milyen jó lenne már azt dolgozni, amihez téányleg értek (értsd: megvan hozzá a képességem meg a gyakorlatom és szeretem csinálni). Mittomén, mesélhetnék, hallgathatnék óraszámra, miközben kis füzetbe firkálgatok, lelkesíthetnék beépített emberként, estébé.

Ja, a Farsang. Kriszana itt jegyezte m,eg, mennyire becsüli bennünk az őszinte lelkesedést.

A képtől eltekintve én jól éreztem magam.




Énekeltem is, megminden. Vigyorogtam közben hülyén, éás igyekeztem. Nna.

Azon gondolkodom (és belefájdul a fejem), h vajon érdemes-e engem megbízni szervezéssel, amikor csak azon jár az agyam, h hogyan biztosítsak szerepjátékra időt a programokon belül :D

Kedves emtétések, jöhetnek az ötletek a tavaszi találkozó programjához. meggyőzhető vagyok. ja, felajánlások is a programpontok megtartására. hátha.

Azt hiszem, az életben sokkal több minden megtörténhet, mint egy regényben. Azt hiszem, ezt később tagadni fogom, hogy egyáltalán gondoltam erre, hivatkozva a gondolat és fantázia szabadságára. Addig is megtartom.
Ha megtörténik a hihetetlen, akkor letagadhatjuk, kijelenthetjük, hogy ez nem lehetséges, nem lehet igaz, de a tények tények maradnak.
Ha regényben olvassuk - filmen látjuk - akkor viszont ott a lehetőség, h hiteltelen legyen ugyanaz az esemény. Pedig akár meg is történhetne, nem igaz?
Valahogy így csapott arcon a Nikita negyedik évadjának befejező része. Értem én, csavar, megminden, és talán nem is mond nagyon ellene semmi. De nem is támasztja eléggé alá. Egy meglepő fordulatnál elvárnám az ahá!-hatást, azt, hogy hirtelen az eddig talán észre sem vett anomáliák a helyükre igazodjanak, mint egy jó krimiben. Oké, rövid távon, az utolsó pár részre visszanézve megmagyaráz(hat) pár dolgot, de ha évekre visszamenőleges konspirációkra derül fény, amik háááát, akár bele is férhetnek a régi részekbe - akkor a néző nem hiszi el a mesét. Sőt, átverés. Mert talán az is. Ja, és a leglényegesebb kérdés merül fe a befogadóban: miért? Mit akarnak ezzel mondani, hogy így hirtelen? Mert ha a történet belső logikája nem követeli meg a csattanót, akkor legalább valami külső, vagy még belsőbb logika tegye meg ezt. Én spec nem találtam elfogadható választ.
Szpojlerkedés nélkül nem árulhatok el többet, mondjuk annyit, h Nikita egyik vallomása rettenetesen hiteltelen, de a rákövetkező reakció a leggótpozőrebb megmozdulás a sorozatban :D Trú. Ja, nem utolsósorban azért hiteltelen, mert illúziót rombol, de nem magyaráz semmit. Szinte kötelező módon hazugságnak kell lennie, még akkor is, ha bizonyos tekintetben technokratább lenne, ha igaz lenne. Hümm. Szóval mostmár kíváncsi vagyok az utolsó nyolc részre, mit hoznak ki a szituációból.
Viszont az utolsó előtti részt simán lehet befejezésnek nézni- ha jól emlékszem, ezt a részt láttam utoljára magyar adón. Nekem megfelelne.

ehh. naponta szétesni, jó ám.

ja, amúgy ez a changeling van legalább olyan érdekes, mint az összes többi WoD játék, csak szólok. Sőt, számomra kicsit több értelme is van, mint mondjuk a vámpíroknak. Kábé annyira bele lehet szőni az összes többi cuccot, mint a Mage-be. Jó, persze, van itt is bonyolult és bonyolódó mitológia, meg történelem, ami esetenként undorítóan angolszász (főleg az a fejezet, amiben bizonyos misztikus helyeket írnak le, és mind Észak-Amerikában van), meg persze a tündérkedések alaphangulata erősen az írféle meg a germán mitológiából jön. Magyarországra vonatkoztatva könynen zavarba leht jönni, h most oké, Tündér Ilona. Van egy darab olyanunk. Meg van sárkányunk. Meg van Fanyűvőnk, meg egy csomó királyunk és királylányunk, királyfikkal. Hm. Tulajdonképpen a főhőseink egy komoly része eleve changeling vonásokkal bír (pl. sokáig gyerek, jóval tovább kell szoptatni, mint az normális), és eleinte tudja, h mit kell tennie. Van boszorkány (no, ezt a kategóriát pl. nagyon hiányolom a rendszerből, mert szvsz alapvető fogalom), meg egy csomó beszélő állat. Táltos paripa. Alapfelszerelés.
Ergo, be lehet határolni Mo. tündérlakosságát... az meg egyértelmű, h a mélyebb álmodásban már szellemek és egyéb sámánisztikus dolgok vannak. Nehogy már. Árkádiát messziről le lehet felejteni, több néprajzi kutatás kellene a betájoláshoz, de megérné.
Ha az időrendet helyezzük el mélységként, akkor azért követhetőek a dolgok. ööö. Talán.

ördögasszony: thx a felajánlást, de már későn olvastam. Ráadásul végül sor sem került :D

álmosan fáradtan tegnap még meséltem Changelinget, most meg nekiálltam letölteni dolgokat hozzá, hátha segítenek.

A bált élveztem, bár még mindig fura, h sikerült megnyernünk a bálkirálynőséget (thx Ratzhka :D). Annak meg örülök, h Szozsival és Ádámmal együtt kaptam mathomot.
Lehetett volna több keringő, és több emberrel is szívesen táncoltam volna. A két terem végül feleslegesnek bizonyult, mert a lelkesedés ellenére nem elég nyitott a társaság erre a suttyódizsi nevű cuccra - mondjuk halál jól elugráltunk Fq tuccblokkjára, de hiányzott a csoportos agyvesztés. :muhaha:
A Breakfast at Tiffany's-t meg már évek óta szerettem volna buliban hallani, már ezért megérte.

A szervezőknek ezer hála, h megszervezték, jól sikerült.

Néha sajnálom, h bizonyos emberekkel nem vagyok olyan jóban, h beszóljak nekik, őszintén és jól láthatóan kacarászva. A nélkül a felelősség nélkül, h a beszólásnak jogosnak és okosnak kéne lennie.

... look with your vampire eyes...

ez a szám szinte biztosan nem lesz holnap. vagy négy órányi össszevissza zenéim vannak a darkszájd blokkba, még valamennyi a kevésbé dark, inkább alter/rokker blokkba, és remélem, kapok ma egy jó adag 80as éveket, mert így pár számom van csak D: de nem olyan szomorú, max az én ízlésem fog győzedelmeskedni.

kicsit jól érzem magam, és talán ráéreztem az első vagány életére is. karakterére még nem, de jó lesz ez. (jó lesz ez, mantrogom magamban).

ne nee neeee neeeem akarok az öcsémért menni :outbreak:

hm. megtaláltam azt a számot, amire nikitás klippet összevágnám.
lam - kiss.
egyértelműű.

egész nyolvanas évek fílingem., kezd. alakulni. franc tud felfogni egy egész évtizedet (amikor az persze felfoghatatlan, csak 100 év távlatából talán), mikor gondolok arra, h a 00ás években élek? (vagy, h a 90es években élek?). pedig 2007 van wazz.
na mindegy, azért igyekszem ezzel a 80as évek blokkal. Viszont konkrét számötleteket és számokat még mindig várok (mittomén, magyar cuccból eddig a bonanza merült fel. az is tény, h van vmi suliban nyert slágerlemez, ami tipkusan 80as évek vége dolog.)
Tulajdonképpen azokat a zenék, amiket a gyerekkoromban látott filmekben lehetett hallani. Mmint azokban, amik modernebbnek tűntek :D
Utálom az időt, mondtam már?