Azt hiszem, az életben sokkal több minden megtörténhet, mint egy regényben. Azt hiszem, ezt később tagadni fogom, hogy egyáltalán gondoltam erre, hivatkozva a gondolat és fantázia szabadságára. Addig is megtartom.
Ha megtörténik a hihetetlen, akkor letagadhatjuk, kijelenthetjük, hogy ez nem lehetséges, nem lehet igaz, de a tények tények maradnak.
Ha regényben olvassuk - filmen látjuk - akkor viszont ott a lehetőség, h hiteltelen legyen ugyanaz az esemény. Pedig akár meg is történhetne, nem igaz?
Valahogy így csapott arcon a Nikita negyedik évadjának befejező része. Értem én, csavar, megminden, és talán nem is mond nagyon ellene semmi. De nem is támasztja eléggé alá. Egy meglepő fordulatnál elvárnám az ahá!-hatást, azt, hogy hirtelen az eddig talán észre sem vett anomáliák a helyükre igazodjanak, mint egy jó krimiben. Oké, rövid távon, az utolsó pár részre visszanézve megmagyaráz(hat) pár dolgot, de ha évekre visszamenőleges konspirációkra derül fény, amik háááát, akár bele is férhetnek a régi részekbe - akkor a néző nem hiszi el a mesét. Sőt, átverés. Mert talán az is. Ja, és a leglényegesebb kérdés merül fe a befogadóban: miért? Mit akarnak ezzel mondani, hogy így hirtelen? Mert ha a történet belső logikája nem követeli meg a csattanót, akkor legalább valami külső, vagy még belsőbb logika tegye meg ezt. Én spec nem találtam elfogadható választ.
Szpojlerkedés nélkül nem árulhatok el többet, mondjuk annyit, h Nikita egyik vallomása rettenetesen hiteltelen, de a rákövetkező reakció a leggótpozőrebb megmozdulás a sorozatban :D Trú. Ja, nem utolsósorban azért hiteltelen, mert illúziót rombol, de nem magyaráz semmit. Szinte kötelező módon hazugságnak kell lennie, még akkor is, ha bizonyos tekintetben technokratább lenne, ha igaz lenne. Hümm. Szóval mostmár kíváncsi vagyok az utolsó nyolc részre, mit hoznak ki a szituációból.
Viszont az utolsó előtti részt simán lehet befejezésnek nézni- ha jól emlékszem, ezt a részt láttam utoljára magyar adón. Nekem megfelelne.