tudom, hogy most könnyen elvesztem a türelmem. (okát nem tudom, de fogjuk a tavaszri fáradtságra, vagy tavaszi deppre, vagy bújkáló betegségre).
Még mindig jóindulatot feltételezek azokról, akikkel együtt tevékenykedek - nem tehetek mást igazán, mert nem hiszem, h képes lennék lelkesedni enélkül. Nem tetszik, ahogy az ismeretségi körömben lenézik egymást az emberek - megértem, hogy vannak ellenszenves emberek, hogy nem kedvelhet mindenki mindenkit. Az egészséges kritika meg sosem árt, függetlenül minden szimpátiától. De miért hiszi azt bárki, hogy azért, mert a másikban létező hibát lát, benne nincsen ugyanolyan, vagy még nagyobb? Miért hiszi magát jobbnak?

Hülye vagyok, tény. A válasz triviális: önmagát mindenki jobbnak tartja mindenkinél, még akkor is, ha hazudik magának és másoknak erről. És nehéz elfogadni azokat, akik ezt a képet rontják.
És mindig így volt, mindig így lesz, ésatöbbiésatöbbi...

... és talán össze kéne szednem magamat, és megmondani személyesen, ha valami nem tetszik. Szélsőségesen kijelenteni mindenkiről, h ki miért hülye. Nem blogon keresztül, hanem személyesen, az adott pillanatban.

Nem ide tartozik, de már fél napja azon mérgelődöm, hogy miért hagytak ki ilyen mértékben a tábori programszervezésből, hogy többszöri felkiáltásom ellenére következetesen kihagyták a színjátszós rendet. Perszehogy fontosabb nekem, mint a többi, de elfogulatlanul nézve sem alacsonyabb rendű, és van rá szükség. És nagyon nem egyeztettek velem, pedig tényleg többször visszakérdeztem, h én csinálom-e a program rendi és csapat részét, amire igenleges választ kaptam. Viszont most kések óráról, éás a fonalat is elhagytam.