ma is alig találtam ki valamit a lájvhoz, utolsó pillanatban kapom össze ezt a zseniális történetet... és a létszámból ítélve félig asztalira is lesz lehetőség :D legalább bnem tart annyira sokáig a személyes bemesélés... ööö... asszem, ugyanannyi lesz, mint amúgy lenne, csak több jut egy emberre.



megdicsértek munkahelyen, vicces volt.



... Now close those eyes and let me love you to death...

eufemizál a vámpír. szörrcs. nem tanultam szöveget sem. aludni.... eööhh.



Nagyon durva, ahogy hajlamos vagyok az éppen történő dolgokat is párhuzamosan elfelejteni. Mintha nem történne, mintha nem lennék ott. Mintha nem létezne a világ. Mintha könyvebn olvasnám, és, bár szurkolok a főszereplőnek, ez nem velem történik. Néha azért nem árt odafigyelni. Az igazán szörnyű (vagy éppen jó) eseményeket fátyol fedi már a megtörténtük pillanatában is. Utólag néha.

Ezért a túlreagálás sokszor csak görcsös kísérlet arra, hogy úgy érezzek, ahogy egy normális embernek kéne. Nem olyankor izgulok, amikor fennhangon hirdetem, hanem akkor, amikor gyanúsan nem.