aaa. hétfőn olyan fáradt és kimerült voltam, hogy majdnem sírvafakadtam, amikor a délutáni alvás helyett sütit kellett összeraknom. azért azt hiszem, sikerült valamennyit kipihennem ebből - arról nem beszélve, h a fáradtsággal valami borzalmas hangulatingadozás járt. Ma csak sikerült kellemetlen helyzetbe hoznom magam előtt magamat de azt hiszem, az élet rendjének tekintem, regisztrálom és elmúlik. Jóól van.
Amúgy tényleg nem nehéz a telefonos munka - csak. Csak. Úgy érzem, elvesz valamit az életemből. Lehet, hogyha kevesebb órában lennék, akkor nem érezném ezt. Mert az előző munkahelyemen nem így volt, attól kifejezetten jobban éreztem magam, hasznosnak, egyebek.
ÖÖÖ. nem találtam ki semmit a lájvra még. Azt hiszem, ki kell hagynom a Színitoszt, mert... mertelőtte munka, utána Főnixpróba, és még arra is kéne szöveget tanulnom. Lopni próbálom ezerrel a mindent a többiektől, annyira jó látni őket. Valakitől a mosolyát, valakitől a szeme csillogását, valakitől az eszét, valakitől a lendületét, valakitől az ott létét, valakitől a szorgalmát és kitartását, valakitől meg a pontosságot próbálom lelopni. Ahelyett, h aludnék, ó, jajj.
Ja, Vérlepkét a Keletiben találtam, a buszmegállóban kínlódott hatalmas pakkjaival. Mik nem vannak.