csütörtök, március 15

Sandman zordul néz le ránk.
ébredés óta a gép előtt ülök, lőttem gengszetereket, és kétfele csetelek (nagykanállal habzsolja az életet). fázom, tüsszögök, hideg a lakás, kinn meg hétágra tűzték a fényeket.
fogalmam sincs, hogy megy az ünneplés - nem mintha igazán érdekelne, némi sznobizmuson kívül, amit ügyesen elfojtok magamban. Az elmúlt évek leszoktattak arról, h együtt tudjak érezni nagytömeges megmozdulásokkal, főleg, ami egy országnyi embert mozgat meg. Amióta a mégegyembert akármicsoda volt, azóta gáznak tartom a politikát. Mert irritált az akkori pár ismerősöm kritika nélküli rajongása, és a hülye propaganda, amit egyházi közösségekben nyomtak. Fogalmam sincs, hova sorolhatnám be magam meggyőződésileg, bizonyos szempontból konzervatív vagyok nagyon, de másban meg liberális. Neszesemmi.
Mittmén, nem engedélyezném az embriógyilkosságokat, meg az öregek és betegek öngyilkosságát sem tenném törvényessé. Persze, szóhasználatom is mutatja, mi a véleményem és meggyőződésem.De nem engedélyezném a halálbüntetést sem - senki nem jogosult dönteni a másik ember életéről. Tessék. Peeersze, kevesebb hatalmat adnék a cégek kezébe, mert az ottani vezetőket potenciálisabban még veszélyesebbnek érzem, mint a politikusokat - az utóbbiaknak legalább elmletileg szempont a többi ember érdeke, az előbbieknek viszont csak a saját (cégük) érdekeit kell figyelembe venniük, közvélekedés szerint is.

Hm, egy szakrális társadalmi berendezkedés kéne, ahol a vezetők az életüket és vérüket adják a népért, szó szerint. Hogy lemondanak az normál életvitelről azért, h az embereket vezethessék. Ha erre képesek, akkor talán meg lehet oldani, h mégse kelljen, de kell a lemondás. Wazz, a papok sem véletlenül ének cölibátusban, meg más körülmények között, mint a többi ember.

Volt logika a királyságban :röhög: de az emberek hülyék, tehát biztos vagyok benne, hogy nem működne - szerintem minden embernek megvannak a lehetőségei és akadályai, és csak rajta múlik, hogyan éli meg az életét.Akárhova születik, akármilyen események történnek vele, a történet végeredményben ugyanaz.

Lefogom a billentyűzetet, ennyi bölcselkedés bőven lecsapja a biztosítékot...

Nincsenek megjegyzések: