http://gothposeur.wordpress.com/2011/04/29/szappanopera-ii/

folytattam a cikket, megyek át elméletbe, úgy érzem. mondjuk ez alapján igazán kitalálhatnám a következő bármely mesémet, hamár.

Kilátás a helyemről

kipróbáltam a pixlr penciljét. Real fun.

Szappanopera rpg cikk eleje

Kiraktam az első felét, mert hátha ez majd motivál a befejezésére. Különben gondolkodom azon, h wordpressre felrakom azokat a bejegyzéseket (agy a megfelelő részeiket), amikben kicsit összeszedettebben nyilatkozom egy-egy témáról - ez általában az MTT-vel kapcsolatos, ami nem is baj, ha megtalálható egy helyen.

Szokatlan este volt tegnap, otthon voltam. Volt végre időm, hangot vettem fel a TLV-hez, aztán játszottam a Mirror's Edge-vel, anyám, nem tudom, honnan van nekem lelkierőm ehhez, ez biztos már valami jó dolog, hogy hajlandó vagyok többször nekifutni ugyanannak a 30 másodpercnek és házfalnak. Jellemfejlesztő, az már biztos, csak azért szívni a nehezebb részekkel, hogy a többi nehéz részhez elérjek, és szívhassak velük. Felmerült bennem, hogy mindezért cserébe elég katarktikus lesz-e a sztori befejezése?
Mindenesetre azt már fel is írtam mental note-ba, hogy hetente minimum egy este kell, amikor nem megyek sehova, és van időm ilyenekre.

A fizetős kávé az automatából megéri, vére eltűnődhetek egy-egy korty közben a kávén, nem kell attól tartanom, hogy valami ijesztő utóízt hagy a számban. A Céges meló jelenleg elég f0s, szükségtelen labirintusnak érzem azért, mert néhány ajtó nem nyílik, vagy nem mindig nyílik.
Majdnem olyan, mint gerjedő mikrofonba énekelni, ami meg olyan, mint szellemképes kötélen táncolni. Na (és fellélegzik, hogy leírta, bár leírva nem tűnik olyan jónak ez az egész).

Jól van, persze. Persze.

Úgy tűnik, elveszett a Cég egyik kikötözött gépének a kulcsa, valami megoldást kéne rá találni - végignéztem minden nálam lévő kulcsot, sehol nincsen, és állítólag már rég nincs meg az erdeti, csak eddig senkit nem érdekelt. Nemtom, mi lesz belőle.

Szeretném azt is hozzáfűzni a jelenlegi időjáráshoz, hogy kedvelem, csak mindig belealszom a gondolatba. Végigszáguldani metróvala föld alatt, miközben a szemem áttöri az angol szöveget, hogy lássa a mögötte rejtőző dolgokat. Jóval misztikusabbnak tűnik a regény, pedig, feltételezem, ugyanazt a hatást hozza, mint magyarul az előző sorozat Robin Hobbtól. Néha örülök, hogy vannak random netes ismeretségeim, mert soha nem jutok hozzá a sorozathoz, amenniyre magamat ismerem.

Folyamatosan csütörtök-péntek hangulatom volt kedd óta, mostanra értem utol az érzést, most stabilan csütörtök színe van a világnak, ez asszem jó. Bár, nem tudom. A töredékek, a töredékek, ezek nem szólnak másról, mint belassult lépésekről, amiket itt teszek meg. Egyszer mondta valaki, évekkel ezelőtt, hogy képtelen olvasni a blogomat, és ez eszembe juttatta azt is, hogy a 90-es évek 20 éve kezdődtek.

Hosszas küzde... némi levelezés után visszaszereztem a múltkor Áfinál felejtett tonert, meg a Dead Space-t,de ma este még fel kell vennem TLV-re hangokat, megminden. Asszem a ez a banneres szöszögés egyelőre ennyi, bár nem ártana a szerintem szebbre sikeredett dolgot újragyártanom, a feltételeknek megfelelően. Büszke vagyok magamra, sikerült egy darab kódot becopypastelnem a helyére, és összetömörítenem kicsibe az swf filet.

Ezek olyan... töredékek, de nagy dolgok nem történnek velem. A háttérben remélem, de még nem látszik semmi sem belőlük.

a kávé tényleg hat. Azt hiszem. Sikerült felébredni, és elindulni, bele szürke, esőszagú könyvolvasásos utazásba, kár, hogy a végére ide jutottam, a semmi közepére, ahol már egy jó ideje dolgozom.

Tegnap kirándultunk az ikeában, nem voltak sokan, és tele volt izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokkal, lett új párnám, meg bárszék a konyhába, meg kisszék, csak még nem raktuk össze, meg majdnem lámpa is, de az még idő.
Aztán a rettentő fáradtság ellenére, ami rátelepedett az arcomra és a mellkasomra, még toszogattam a kisebik elkészített bannert, bár azt nemtom, hogy mikorra lesz az egész működőképes.

ehe, köszönik megtisztelő jelentkezésemet és értékesnek tartják az elküldött anyagot. De legalább kaptam választ.

Némi késéssel ugyan, de elküldtem a tavaszi találkozóról az elszámolást az elnökségnek, a mai nap már eredményes volt. Készítettem bannereket a főnixnek is, bár attól tartok, ez így még nincs egészen készen.

Több háromnapos hétvégét szeretnék, ez így pont kényelmesen jó volt, még a kötelező ünnepi hazalátogatásokkal együtt is.

Volt tanulságos beszélgetésem (nem, tényleg) pénteken egy órás sörözőben, megint szinkronicitás érzetem van, bizonyos események bevonzzák a hasonlókat, vagy csak az agyam lesz érzékenyebb a világegyetem mintáira persze, ez egész logikus.

Végigjátszottam a Portal2 singleplayer részét, lenyűgözött az időutazás feeling, a plakátok, az érezhető és értelmezhető stílusváltások.

Ma reggel a buszmegállóban tökéletesen elégedett voltam az időjárással. Kellemesen hűvös volt, egy reggel az legyen ilyen, amikor nem esős (vagy havas). Szeretem azt az időt is, amikor minden komolyabb beöltözés nélkül ki lehet menni az utcára, de még nem halunk meg a napsütéstől és hőségtől. Rövidek ezek az időszakok, nagyon.

Tegnap sikerült összeraknom a bannert, rájöttem, hogy érdemes lenne számolnom és gondolkodnom, nem csak úgy ránézésre tologatni pixeleket, mert akkor időt spórolok. Persze most van az, hogy érdemes elölről kezdeni ugyanazokkal az elemekkel, és rendesen, szépen összerakni. Majd, ha jut rá időm, mindenképpen.

Szeretnék énekelni még, szeretnék sok időt, amit csak arra szánok, amit valóban szeretek csinálni. Lassan tényleg elszánom magamat, elmegyek, és veszek mikrofont, még akkor is, ha azt mondják a többiek, úgyse hallatszik a próbaterem béna erősítői és mittoménmijei miatt. Attól még otthon, felvételre sokkal jobb lenne, mint a jelenlegi, és hátha mégis érezhető a változás. Zavar, hogy alig hallom magam, pláne most, hogy elkezdtem odafigyelni komolyabban olyan dolgokra, mint egyenletesség, hangszín, akármi, mittomén, na. A hegedű más, azzal kapcsolatban nincsenek ambícióim, bár persze jó lenne hallani, mert borzaszó hamis tudok lenni, pláne ha nem is hallom magamat. Szerintem lassan már-már hallgathatóak vagyunk próbán :D

A D10-et azért még szeretném, pláne, hogy van egy jelentkező gitárosunk. Igazából nem kellene ehhez semmi különösebb izé, vannak geek zenekarok két-három gitárral is, csak kellenek jó szövegek, és jó emgvalósítás, még az se kell, hogy a zene olyan nagyon eredeti legyen.

Nagyon reggel van, bár lassan érzem az automata kávé hatását, kicsit tisztul a világ. Tegnap végül sikerült rájönnöm, hogy a flash motion panelja hasonlóan működik a 3DS-éhez, és ez öröm, lévén azt már sikerült megértenem és használnom is. Meg ez csupán 2D, 9 mozgás tengely helyett csak négy, és az egyéb modifyerekből is kevesebb van, mondjuk persze lehet, hogy csak egyelőre. Azt még enm tudom szemre belőni, hogy mit mennyi ideig és hogyan kell ahhoz, hogy olvasható és ritmusos legyen, ez lesz a bonyolult és szözölős része. És akkor arról nem is beszélnék, hogy ki kéne valahogy néznie, egyelőre örülök, ha a fehér alapon fekete kifejezések a megfelelő ütemben úsznak át.

Rájöttem, hogy az a papír a billentyűzet alatt és az aszta fölött azért van, hogy írogassak rá bármiket, ez felszabadító érzés volt.

Tegnap játszottam kicsit a Portal2-vel, ezeket az ügyességi játékokat csak kezsölként vagyok képes játszani - a Mirror's Edge-t se vittem még végig. Legalább kitart egy ideig.
Aztán a Witcherrel írtottam darkspa... ghoult és drownert, illetve megdöntötte a hálás, megmentett csajt a malomban. Tulajdonképpen nem rosszak a szövegei, de az a kifejeztéstelen arc, illetve hang, ahogy mondja, az valami borzasztó. Remélem, hamarosan beindul, mert elegem van a falun keresztül rohangászásból. Ha legalább fun lenne a közlekedés, mint az Assassins Creedben, ahol lehet a falakon ugrálni megminden.

Azt meg nem értem (elegáns témaváltás), hogy miért reagálnak úgy a táborfőszervezők, mintha valami borzasztó viták lennének. Mert nincsenek, időnként vannak kritikai megjegyzések, meg élesebb hozászólások, de ezek a normális életvitel részei. Őszintén remélem, hogy csak szimplán olyan dolgokról írnak, amik szűk levlistákon esnek meg, és csak a megfelelő fórumot nem találták meg, nem arról van szó, hogy túlreagálják, és túlpörgik azt, amit én is látok.
Nagyjából sikerült kinyírni a topikokban a kommunikációt és ötletelést azzal, hogy felszólították a szervezőket arra, hogy ne oda írjanak, hanem privátban - ezután nyilván az offtopicba meg a vegyes használatú topikba ír mindenki, még akkor is, ha igazából lenne annak helye máshol is.
Persze lehet, hogy másoknál egyszerűen ennyi volt a lelkesedés írott formája, belőlem nagyjából kiűzte az érdeklődést a tábor általánosabb dolgai iránt. Majd megoldják a többiek azt, ami a dolguk, én is azt, ami az enyém.
Persze, működhetne a szervezés tényleg úgy, hogy minden csoport csak a saját ügyeire figyel, a főszervezők egymás között láthatatlanul lekommunikálnak mindent - de ez csak akkor, ha valóban ellátja mindenki a feladatát, és nem derül ki időnként mégis, hogy valamit elfelejtettek, valamire véletlenül mégis egy másik teamnek mezei tagja hívta fel a figyelmet. Mert akkor rossz ez a koncepció, hiszen nem fog kiépülni a szükséges bizalom. Amit, sajnos, ki kell érdemelni. Még mindig.

a mai program... wazzz. Portal2, az biztos, de előtte valami nagyon gyorsan kellene egy gyors bannerverzió a főnixnek - most, h tudom megint az alapdolgokat flashben. Egyedül az nyugtatja a lelkiismeretemet, hogy amióta elvállaltam ezt a banner-dolgot, azóta heti max egy szabad estém volt, azt meg olyan dologgal töltöm, amit szeretek éppen. Durva, de majdnem mindig volt valami, a próbaidőszak után is.

néha azért elgondolkodom azon, hogy hogyan lehetséges az, hogy az állami szférában akkora balfaszságok uralkodjanak, mint amit Inszéjntől meg a többiektől hallok, meg az újságokból olvasok. Ijesztő ez a tehetetlenségi erő, ami az országban van. Mert az oké, hogy a társulat vagy az emtété, vagy akár a cég ilyen - de egy egész ország? Itt bármi komolyabb probléma lesz, mind megdöglünk.

Tavaszi találkozó összefoglaló

Akkor most időt szakítok rá, talán megvárom, hogy a délutáni álmosság átadj a helkyét a koraesti energiának vagy minek.

A találkozó szervezésére már nem tudom, mikor kaptam ihletet, de legkésőbb akkor, amikor azon gondolkodtam, hogy a leendő családfőimmel közös dolgot kéne véghezvinni, és erre kitűnő alkalom a tavaszi találkozó. Szóltam Celebromnak, írtam Cuccnak és Áfinak, Cucc lelkesedett, Áfi Japánban volt (még nem voltunk benne biztosak, hogy egyáltalán hazajön-e). Celebrom megemlítette, hogy Rayan meg Pók is érdeklődtek, meg, h ő is szeretne benne részt venni. Ugyan úgy gondoltam, hogy ketten is meg lehet szervezni a találkozót (illetv a később csatlakozó Áfival hárman), de, ha már jelentkeztek, akkor miért ne?

A célom az volt, hogy péntek-vasárnap időtartammal foglaljunk szállást valami nem túl messzi, nem túl drága helyre, ahol lehet akár várost nézni vagy kirándulni, és... ennyi. Nem gondolkodtam programban (illetve csak annyira, hogy "igény esetén").
Aztán az első megbeszélésnél, a pályázatot végignézve kellett választani főszervezőt, akkor mondtam, h oké, leszek, írjunk engem be rá. Úgy is lett, bár a pályázatba a projektmanager szót írtam. Akkor találtunk netes kereséssel BP-től messze valai szállást, ezért muszáj volt még keresnem párszor nekem is, mert úgy éreztem, muszáj lennie közelebb is valaminek, ami nem Várgesztes meg Visegrád. Találtam, egy tatai kemping tűnt megfelelőnek, sok hellyel, fűthető kisházakkal, ilyesmi, és nem is volt annyira drága. Gyorsan rákérdeztem, van-e még hely, ideiglenes foglalási szándékot is jeleztem, mert a pályázathoz és költségvetéshez kellettek a konkrétumok.

Aztán úgy alakult, hogy csak én nem értem rá a helyszín felmérésére, ezért a többiek nélkülem mentek le Tatára, és ott végül a szomszédos helyet választották, mert az eredetivel voltak gondok (már nem tudom, hogy mik).
Itt tuti hibát követtem el, mert nem voltam lent, nem ragaszkodtam hozzá, hogy mindenképpen tudjak arról, ha  netán szállást váltunk, és ezt utólag sem jeleztem. Nem változtatott volna persze semmit, mert meggyőztek arról, hogy nem fontos a fűtés április közepén. De legközelebb tuti szőrözőbbnek kell lenni mindennel.

Közben alakult lassan a minimálisra tervezett program is: szerettünk volna bulit, akadályversenyt, meg esetleg sportprogramot, egyik sem tűnt olyan dolognak, amit nagyon kell sürgetni.

Az hamar feltűnt, hogy már négyen is marha sokan vagyunk, aztán Áfival együtt öten pláne (Celebrom végül nem szervezett aktívan egyéb elfoglaltságai miatt), úgyhogy igyekeztem arra koncentrálni, hogyha más el szeretne vállalni valami részfeladatot, azt hagyjam, akkor is, ha ettől úgy érzem, nekem semmi dolgom. Mert ugye, a főszervezőnek végsősoron az a feladata, hogy mindenről tudjon, és vitás kérdésekben döntsön, vagy legalábbis segítse a döntést (demokratikusabb szervezések esetén), ill. viselje a döntések után a felelősséget.
Sajnos egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ezt mindenki ugyanígy gondolta (lásd a helyszínváltoztatást pl.).
A tanulság az, hogy legközelebb ezt ki kell mondani, leírni vagy valami, mert ugyan nem lett belőle nagy baj, de lehetett volna komoly félreértés (csak kicsi volt). És aztán ragaszkodni kell hozzá, fenntartva a tévedés lehetőségét.

A pályázattal szerintem időben elkészültünk, viszont azzal nem számoltunk, hogy Ankalimonnak egy teljes hetébe kerül ellenőrizni a költségvetést, és rábólintani a projektre, ami nélkül nem lehetett elkezdeni a kiírást és reklámozást sem.
Legközelebb bárkitől is függ a kezdés (aki nem mi vagyunk), rá kell számolni 3-4 napot, és azonnal zaklatni kell, mert nem bízunk a felettesekben, kivéve, ha nyomós okunk van rá, de még akkor sem.

Emiatt későre csúszott a kiírás, bár a többi előkészületet nem zavarta meg.
Nem hiszem, hogy érezhetően többen jöttek volna, ha egy héttel korábban írjuk ki a találkozót, de azért már-már közelítette ez is a vis maiort :D

A programtervezésben lényegében feleslegesnek éreztem magamat, a többiek nélkülem is elegek lettek volna a dologhoz, de ez, azt hiszem, igazából jó dolog. Talán arra érdemes legközelebb odafigyelni, hogy ki mennyi mindent vállal el, mert egy ekkora szervezésnél, ennyi emberre nem tartok megengedhetőnek semmi komolyabb frusztrciót vagy idegeskedést. Pont.

Az megint csak a személyi vismajor, hogy péntekre előadásom lett kiírva, ami után aztán még csak le sem tudtam menni, mert elhúzódtak a dolgok.
És még problémák is adódtak, bár azokat a lent lévő többiek tökéletesen kezelni tudták, még elméleti szinten is (úgy értem, a szállással kapcsolatos kommunikáció Póké volt, a pénzkezelés Cuccé, Rayan a józanész volt, Áfi meg a szabad gyök, én meg lettem volna az ötödik kerék :D).

Utólag hallottam személyi súrlódásokról is, amik a szervezésből fakadtak - na, asszem ilyesmiket kellett volna elsimítania a nem jelenlévő főszervezőnek, pláne, ha más dolga nincs is.

Az akadályversenyt elsősorban Pók szervezte, mindenki más különböző fázisaiban volt aktív. Mental note: ha tudni szeretnék valamiről, azt nekem kell megkérdeznem, ne reménykedjek abban, hogy a tudás birtokosának fontos lesz megosztani az információt.
Nyilván profibbank tűnt volna a dolog, ha tudom, hogy Pók és Cucc mit és hogyan terveztek, mert a konrkétumok megbeszéléséből előzőnap kimaradtam, de ez nem lett végül baj.

Az esti buli jól sikerült, nem voltak annyira unalmasak a zenék sem, mint szoktak, arányaiban hoztuk az emtété tánccsoportját, a karaoke is jó volt, azokat meg nem lehet bulizásra kényszeríteni, kik nem akarnak.

A célját a találkozó elérte, közösségi élmény pipa, akadályverseny, amit élveznek, pipa, buli, amiben énekelnek, aztán táncolnak, pipa. Mi jól érezzük magunkat, pipa.

Különben legközelebbi találkozónal érdemes minimum előzetes jelentkezési létszámot megállaptani, és, ha nem éri el a minimumot a jelentkezettek száma, akkor lemondani. Vagy reagálni rá, mondjuk helyszínváltással vagy programváltással, vagy bármivel. Ez az eddigi gyakorlatból, és most is kimaradt, és majdnem veszteséges lett az alacsony létszám miatt. Szürreális módon az mentette meg, hogy a szállásadó nem teljesítette a feladatait (meleg víz, közös helység biztosítása), ezért kevesebbet fizettünk végül, mint eredetileg kellett volna.
Ja, igen, és a kis találkozókra is előzetes szerződés aláíratása kell szállásadókkal.

No, ennyi.

Kéne beszámolót írnom a tavaszi taliról - fáradt vagyok, nem igazán álmos, mert tegnap este ledőltem délután, és már sötét volt, mire felébredtem.

Jó reggelt, szépek voltak a tavaszi eső utáni színek, még akkor is, ha hideg van, és érzem a hideget a térdemben meg a torkomban. Mondhatnám, hogy öregszem, de kiskoromban meg a növekedéstől fájtak állandóan a csontjaim, sose volt jó, sose lesz jó egészen. 

Egészen morcos voltam, amikor bemondták a dózsagyörgyutat, be kellett fejezni az olvasást, feltámolyogni a liften az emeletig. Azt hiszem, (és hősnőnk ekkor végleg elvesztette a fonalat, lehajolni meg nem akart, mert akkor leszédül és elalszik). 

Nem tudom, hogyan alakul a... karrierem a következő hetekben-hónapokban, viszont bátorságot és kevés erőt ad a tudat, hogy változtathatok. Jelenlegi helyem edzésnek jó, lehetnék erőszakosabb is, hogy dolgozni szeretnék, tanulni szeretnék, nem szeretnék unatkozni. A kritikával persze simán sakkban lehet tartani, az nem túl jó, de ez meg ezzel jár.

Tegnap erős közepes próba volt, viszont kisajtoltam egy zenekarnevet az emberekből, bár lehet, h nem kellett volna annyira erőltetni :D Mindegy, hacsak nem jön valakinek hirtelen olyan ötlete, ami mindenkiben őrült szemcsillogást és lelkesedést okoz, addig marad a Szívforgács. 

Viszont kezdem sejteni, hogy nem pont a népdal stílusú éneklés a tökéletes választás nekem :D Majd meglátjuk. 

Baromi sokat számít a mikrofon.

Elfárasztott ez a hét azzal, hogy minden este valamilyen próbán voltam, és ma sem haza, hanem Tatára megyek.

második önéletrajz elküldése pipa, ez amúgy baromi jó lenne, ha nem sürgősen keresnének embert. Nem baj, úgy döntöttem, egy jelentkezést megér, hátha meg tudjuk beszélni a HR-sel, hogy engem szeretnének még május elején is.

Ha nem fájna tompán a fejem, akkor még lehet, h ötletem is lenne bármire, de most... de most ez szar. Frusztrál, és még az is előttem lebeg, hogy ma este össze kell készítenem a jelmezemet, meg a tavaszi talis cuccaimat is előre.

Ebben az állapotban egykávé ... az megölne. Vagy nem. Akkor szavazok a feketeteára, jó lesz az, ha el tudom magamat vonszolni a konyháig.

talán, ha leírom, hogy mennyire nehezen indul ez a reggel - délelőtt, az elindít a tevékenység rögös útján.
annak kifejezetten örülök így utólag, hogy reggel volt lélekjelenlétem pillanatragasztóval megragasztani a csizmám sarkát. Persze a kezemről még mindig nem kopott le, de örömmel érzem, h kopik folyamatosan, estére talán már nem is fog zavarni.

kell szereznem meleg teát, aztán nekilátnom az egyik listának, bár előtte lekérheetek mégegy mappát, h nálam legyen.

Tegnap telepítettem a Witchert, asszem újabb karakter a listára, Inszéjn mögöttem röhögött a hosszú, fehár hajú, sebhelyes arcú kúl főhősön, ahogy lepofozza az izét. Na igen. A grafikája már kicsit kevésnek tűnik, azt hiszem, főleg az arckifejezések hiányoznak - megszoktam már őket, no.
A HUD meg a harcrendszer kifejezetten kellemes változatosságot hoz a DA-k után, és nagyon szép (pláne a DA2-hz képest, mos érzem igazán, mennyire kiábrándító egy fantasynél ez a fajta minimalizmus). A világ hangulata bejön, bár még csak a legelején járok a sztorinak, kvázi a tutorialnál. Az egyetlen csaj NPC persze köldökig dekoltált ruhát visel, de cserébe a zord arcú pasik mind izmosak.

ma este zenekari próba, kár, h nem tudtam gyakorolni amiatt, hogy ott kellett ülnöm a törekvésben, és gombokat nyomogatnom, miközben olvasok. ennél alulmotiválatlanabb nehezen lehetnék, még csak nem is idegesít, elfogadom, mint a banális rosszat.

várom a tavaszi találkozót, persze már van bennem szervezési izgalom is, minden rendben lesz-e, minden jó lesz-e, nem felejtettem-e el még valamit, ilyenek.
alapvetően nem szeretnék mást, csak a tavat, meg a zöldet, meg az embereket. Eszembe jutott Várgesztes, meg az erdő ott, és eszembe jutott az is, hogy mit jelentek nekem azok az emberek akik. :elérzékenyül:

szeretném bejelenteni igényemet több időre, több időre, amit arra fordítok, amire akarok.

szeretnék például mesélni, a királylányosat is, de mást is.

játszani is szeretnék, nem csak azt a 20 perceket, amit a mirrr's edge előtt bírok ki.Durva a játék, borzasztóan frusztrál, mégis játszom. Most tudom csak megbecsülni a Portla-t, hogy viszonylag kevés szívássla tudtam végigjátszani. Ott általában, ha rájöttem a megoldásra, akkor már nem kellett túl sokat szenvedni. Itt meg... marha jó ugrálni a háztetőkön, meg minden, de meg kell szokni a földön csattanó hangot, meg az állandó újratöltést az automatikus mentési helyekről. Ha legalább másodpercenként menthetnék...


gváháháhááá,Pók most küldte át azt, amiről nem is tud sem ő, se nem én, de jó lesz ez szombaton :DDDD

ma reggel később kezdtem kávét inni, mert már megérkezés után azonnal kellett melózni, ki is vagyok rendesen ütve. Persze lehet ez vashiányos tavasz is, ki tudja.
Megint próbákra kell járni a pénteki előadás miatt, a damage-től beszerzett orgyilkosos Hobb könyvet olvasom (jaja, elolvastam, adom tovább vérlepke :D). Szeretem a regénysorozatot, a világot, meg az írót is. Bár néha ijesztően emlékeztet a királylányos fantasy mesémre a setting - középkorias (bár nálam van ugye némi steampunk is, csak még nem látszik :D), uralkodók központi és NPC szerepben, a királyság érdeke, nemesekhez kötődő mágia, ami ritka a nem főszereplők életében, ijesztő kalózok/szipolyozottak, fura hegyvidéki népek, ilyesmi.

lecsúszva az évfordulóról

meg kell tanulnom hülyeségeket kérdezni. mert különben úl sokat mardok csöndben, és ez nem mindig jó.
Meg persze van olyan, amikor nem jó megszólalni, ügyes mérlegelés kérdése az egész.

Az mtt táborszervezés meg túlpörög időnként, meg a szabályozási kényszerek is, bláhh, úgy döntöttem, amíg nem akadályoz, addig nem szólok róla.
Node, asszem tegnap jól összeírtam próbán, h a tavaszitaliról mit kéne még írni, le is írom, aztán még, aztán még... nemtom. Ez most ilyen reggel.

az már túl nagy igény, ha a táborszervezői jegyzetek "hivatalos" verzióját magyarul is szeretném elolvasni?

ó, mennyire, de mennyire, de mennyire péntek felemás délután van.

perszehogy nem gondoltam bele (eléggé, mert eszembe jutott), h egy tonert kell majd cipelgetnem magammal. Azt se tudom, mekkora a doboza, de az itteniekből kiindulva nem feltétlenül kicsi.

nembajnembaj, tegnap rájöttem, hogy csak a viszonylításokban létezem,nem önmagamban, ez elég sabilitást adott aztán az előadásra. Akkor létezem, ha érzékelem az engem körülvevőt. Különben valahol máshol vagyok.
körömmel kell időnként kapaszkodnom a realitásba

veszek hétvégén Hobb könyveket damage-től, fogok olvasni, ez azt jelenti, meg fogok rendetrakni és szobát átrendezni, ez a változás illúziója, ma meg megyek emberek közé színtisztán szocializálódni, minden hátsó gondolat nélkül.

tegnap jól éreztem pár dolgot az előadáson, a második jelenetem megintcsak durva volt belülről, és volt akinek tetszett, hát ez jó, mondom én, nekem ez kell. néha nehéz kilépni ki a térből át másik tükrökbe, én mondm ezt, én mondom. én.
a nagybetűk nem érdekelnek a nagybetűs értelmek sem, se oda, sem vissza, mert a tények azok a létező dolgok, már definíció szerint, és néha tényleg csak a vízcsepp a betonon vagy a másik tekintetének az az egy csillanása számít, semmi más nem létező. kirajzolódó tények, tárgyak, gondolatok és fogalmak, elektronok vagyunk egy nagy hálóban, és nem mozoghatunk akárhová, mert a kapcsolatokban létezünk csak, az ellentétek vonzásába, meg ilyen fassáok, csak állunk és nézünk komoran a habokba, meg szplínelős örök alkonyatba, én ott lakom, néha éjszaka van néha rettnetesen üres hajnal, a nappalt nem nekem találták ki, nem engem találtak ki a hajnalhoz.

a határokon mozgás azt is jelenti, hogy maradnék én a biztosban, de ha sokáig vagyok ott, akkor megöl az unalom, és a következte.

ezek a pillanatok határozottan nem azok, amikor bármi bajom van. ilyenkor vagyok a legközelebb a létezéshez. olyan, mint kint állni egy tenger vagy egy szakadék szélén. Vagy a gyors sodrású folyó vagy bármi. Vagy a szkafander belső oldalán nézni az űrt, and so on.

itt feszít belülről, nem tudom mi, de a napfény elporlasztja, és a idő elrágja vasfogaival és minden elmúlik egyszer. Késésben vagyok folyamatosan.

Az milyen már... nem hiszem el, megnézem újra. 2003 októberében küldtem már novellát az rpg.hu-ra. Aztán 2006-ban. Azóta nem, és attól tartok, most se tudok írni a határidőig, mert... mert. Pedig jó lenne, ja.

Kezdenek télleg összeállni a számok a Zenekarral, Aminek Még Nincs Neve (ZAMNN? Nem jó.), kell gyakorolni mostmár. Sokat. Hegedűn is, énekkel meg kéne Zoltánhoz menni órára, csakhát glom nincs szabad időpont, azér' nem ír.

Na, előadásra pakolás.

Borges

A RÓZSA

[LA ROSA]
A rózsa,
a hervadhatatlan rózsa, a meg nem énekelt,
e súly és ez az illat, a rózsa,
a mély éjszakák fekete kertjében,
minden kertben és minden este nyíló
rózsa, amely titkos alkímiával
felkelt a széthullt hamuból,
a perzsák rózsája és Ariostóé,
az örökké magányos,
a rózsa, mely rózsák rózsája mindig,
a zsenge plátói rózsa,
a lángoló vak rózsa, a meg nem énekelt,
elérhetetlen rózsa

Nem szoktam álmodni számítógépes játékok karaktereivel - rpg-k NPC-ivel igen, de csak az asztali verzióból. Szoktam viszont álmodni azt, hogy játszom, ahogy olyat is, hogy filmet nézek, könyvet olvasok, eseteg szimplán mesélem a megelevenedő sztorit.
Most játszottam, valami DA előtti rpg-t, tudtam, hogy izgalmasabb a taktikája, és a harcok összetétele - valami fordulatnál aze gyik NPC-m ellenem támad majd, és az kínos, mert valóban olyan badass, mint amit lehetett róla hallani. Nem  is volt rendes harc,az első próbálkozásra egyszerűen valami nagy fény jött, és megölte a karakteremet, mert ennyire táp, csak eddig velem volt. Újratöltés, oké, akkor most mondjuk megpróbálok azonnal odébbszaladni, hogy legyen távolságom rátámadni. Valami "üldözésjelző" jelezte, hogy épp mekkora veszélyben vagyok (fényessé vált a képernyő), és csodák csodájára el tudtam szaladni (mint a Mirror's Edge-ben, nagyon hatásos ám ugrálni át kitörhető ablakokon megminden :D). Aztán utolért, és még ébredés előtt pont volt szociális opció is arra, hogy (abban az esetben, ha már volt a románc-szál a karakterrel) meggyőzzük arról, hogy igazából nem is akar megölni.
Azt hiszem, kedvelem az összetett játékokat. Meg az összetett álmokat.

Mindegy, így leírva nem olyan érdekes az álom, inkább az intenzitása az. Tudom én, miért mesélek elsősorban lányoknak rpg-t... még Inszéjnek mesélni is nehezebb, illetve improvizálni az. A csajokról egyszerűen feltételezem, hogy kb hasonló sztorit (és NPC-ket) élveznek, mint én, tehát nagyot nem tévedhetek. Asszem ezt egyszerűsíti le, ha ezt ki is mondom olyanokkal, mint "királylányosfantasy" és "szappanoperamesélés".
Tegnap pl. meséltem Inszéjnnek királylányos fantasyt, roppant hasznosak nekem ezek a beszélgetések, mert nagyon alaposan szokta elemezni maga körül a világot, én meg ez alapján tudom továbbszőni a dolgokat az érzékelés határáig. Azt hiszem, megtaláltam egy eddig kívülről irányított NPC-met belülről. A másiknál meg nagyon kell arra figyelnem, hogy ne módosítsam a képet róla a fejemben, mert azt úgy érzem jónak. És amúgy is, muszáj lyukakat hagynom a világban, hogy formálódhasson dinamikusan.

ehh megnyitottam a felületet, hogy majd most önkifejezek, aztán persze nem kezdtem el. kint ülök a recin, és borzasztóan fáraszt már csak a mozgás csak a lámpafény, csak a nemtommi, bár nyilván az is közrejátszik, hogy 3 és fél5 között járok valahol időben, és ez a legdurvább időszak egy napban ébren - oké, hajnali 3-5 között se rossz. Csak az ritka.

Esig kell felébrednem - erről jut eszembe, öt körül visszaülök a helyemre, és csend-rend-nyugalom fog körbevenni és az nagyon jó lesz.

Aztán meg hirtelen majd próbálni fogunk - tegnap énekeltem, szombaton énekeltem, remélem, ennek lesz hatása, és nem fogok a végére berekedni. Erről jut eszembe, tervezek mikrofont venni, mert már korábban is felmerült, és hátha tudok érdemben próbálni. Mert komolyabban végiggondolva, sok értelme úgy nincsen, ha egyszerűen nem hallom magamat, vagy csak borzasztóan torzítva. A hegedű kevésbé érdekel, bár nyilván fontos az is, de ott most örülök, hogy egyáltalán hallatszik belőle bármi. A hangja asszem majd onnantól számít, ha koncertezünk, és pénz is jön belőle.

Ez a tavasz nagyon jó idő, várom a nyári viharokat is.

jóreggelt, beszürkül az ég, tökéletes, reggel épp kicsit fáztam, mert egy réteggel kevesebb volt rajtam, bár így maradna még sokáig, de nem fog, az időjárásnak nem sajátja a megfelelő tartományban tartózkodás.
Kinyílik a világ, csak ne nyíljon ürességre, mert az kiégeti a szemet és az agyat.

Néha úgy érzem, hogy átesem a szöveten, a szálak között, nem engem tartanak meg, vagy nem az elképzeléseimet és vágyaimat. A túlélő üzemmód kényelmesebb lehet, ott kevesebb csalódástól kell félni, ott a csalódás helyett meghal az ember.

A tavaszi találkozó szervezése egyrészt kellemesen gördülékenynek tűnik. Némiképp többen szervezzük, mint amennyi szükséges lenne, de asszem pont nem többen, mint amennyi embert egyáltalán elbír. Tulajdonképpen így  oszlik el kb jól a terhelés egy hobbi-szervezésnél, azt hiszem. Nekem nyilván jó, hogy nem kell kapcsolatot tartanom a szállásadóval, meg ilyenek, a kreatív ötleteléshez is van elég agy, meg a praktikus átgondolásokra is.
Arról nem beszélve, hogy az egész betölti Áfi hazatérésével a "készüljünk a csapattal a táborra közös munkával" funkciót is.
Nyilván ... khm... kihívások elé állítja a folyamat az önbizalmamat (nem szeretem azt a nyomást, amikor meg kell győzni bárkit a hozzáértésemről például), de ez is hasznos.
Az a mantra segít, hogy "nem neked kell megcsinálnod, azér vagytok sokan".

A Turambar próba - nos, én vállaltam. Amikor tudunk próbálni, az tök jó, de.

az ergonómia tanszék honlapja 10 éve ugyanolyan, ahogy elnézem. Rémlik, akkoriban ez egész pofásnak tűnt, most viszont... az a bajom, hogy tök szívesen mennék én az egyetemre megkérdezni, van-e bármilyen lehetőség a tanszéken, akár továbbképzés, akármi, aztán eszembe jut a szakdoglgozatom, és nem. Ez azért szomorú.

És megint elkezdett kísérteni az, h nekem kell notebook, idegesítő nagyon az érzés. Eddig mindig sikerült lebeszélnem magam róla (tavaly asztali gépet vettem, ami jó), de akkor is. Nahmindegy.