Jó reggelt, szépek voltak a tavaszi eső utáni színek, még akkor is, ha hideg van, és érzem a hideget a térdemben meg a torkomban. Mondhatnám, hogy öregszem, de kiskoromban meg a növekedéstől fájtak állandóan a csontjaim, sose volt jó, sose lesz jó egészen. 

Egészen morcos voltam, amikor bemondták a dózsagyörgyutat, be kellett fejezni az olvasást, feltámolyogni a liften az emeletig. Azt hiszem, (és hősnőnk ekkor végleg elvesztette a fonalat, lehajolni meg nem akart, mert akkor leszédül és elalszik). 

Nem tudom, hogyan alakul a... karrierem a következő hetekben-hónapokban, viszont bátorságot és kevés erőt ad a tudat, hogy változtathatok. Jelenlegi helyem edzésnek jó, lehetnék erőszakosabb is, hogy dolgozni szeretnék, tanulni szeretnék, nem szeretnék unatkozni. A kritikával persze simán sakkban lehet tartani, az nem túl jó, de ez meg ezzel jár.

Tegnap erős közepes próba volt, viszont kisajtoltam egy zenekarnevet az emberekből, bár lehet, h nem kellett volna annyira erőltetni :D Mindegy, hacsak nem jön valakinek hirtelen olyan ötlete, ami mindenkiben őrült szemcsillogást és lelkesedést okoz, addig marad a Szívforgács. 

Viszont kezdem sejteni, hogy nem pont a népdal stílusú éneklés a tökéletes választás nekem :D Majd meglátjuk. 

Baromi sokat számít a mikrofon.

Elfárasztott ez a hét azzal, hogy minden este valamilyen próbán voltam, és ma sem haza, hanem Tatára megyek.