szerda, április 27

a kávé tényleg hat. Azt hiszem. Sikerült felébredni, és elindulni, bele szürke, esőszagú könyvolvasásos utazásba, kár, hogy a végére ide jutottam, a semmi közepére, ahol már egy jó ideje dolgozom.

Tegnap kirándultunk az ikeában, nem voltak sokan, és tele volt izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokkal, lett új párnám, meg bárszék a konyhába, meg kisszék, csak még nem raktuk össze, meg majdnem lámpa is, de az még idő.
Aztán a rettentő fáradtság ellenére, ami rátelepedett az arcomra és a mellkasomra, még toszogattam a kisebik elkészített bannert, bár azt nemtom, hogy mikorra lesz az egész működőképes.