Szappanopera rpg cikk eleje

Kiraktam az első felét, mert hátha ez majd motivál a befejezésére. Különben gondolkodom azon, h wordpressre felrakom azokat a bejegyzéseket (agy a megfelelő részeiket), amikben kicsit összeszedettebben nyilatkozom egy-egy témáról - ez általában az MTT-vel kapcsolatos, ami nem is baj, ha megtalálható egy helyen.

Szokatlan este volt tegnap, otthon voltam. Volt végre időm, hangot vettem fel a TLV-hez, aztán játszottam a Mirror's Edge-vel, anyám, nem tudom, honnan van nekem lelkierőm ehhez, ez biztos már valami jó dolog, hogy hajlandó vagyok többször nekifutni ugyanannak a 30 másodpercnek és házfalnak. Jellemfejlesztő, az már biztos, csak azért szívni a nehezebb részekkel, hogy a többi nehéz részhez elérjek, és szívhassak velük. Felmerült bennem, hogy mindezért cserébe elég katarktikus lesz-e a sztori befejezése?
Mindenesetre azt már fel is írtam mental note-ba, hogy hetente minimum egy este kell, amikor nem megyek sehova, és van időm ilyenekre.

A fizetős kávé az automatából megéri, vére eltűnődhetek egy-egy korty közben a kávén, nem kell attól tartanom, hogy valami ijesztő utóízt hagy a számban. A Céges meló jelenleg elég f0s, szükségtelen labirintusnak érzem azért, mert néhány ajtó nem nyílik, vagy nem mindig nyílik.
Majdnem olyan, mint gerjedő mikrofonba énekelni, ami meg olyan, mint szellemképes kötélen táncolni. Na (és fellélegzik, hogy leírta, bár leírva nem tűnik olyan jónak ez az egész).