Nem szoktam álmodni számítógépes játékok karaktereivel - rpg-k NPC-ivel igen, de csak az asztali verzióból. Szoktam viszont álmodni azt, hogy játszom, ahogy olyat is, hogy filmet nézek, könyvet olvasok, eseteg szimplán mesélem a megelevenedő sztorit.
Most játszottam, valami DA előtti rpg-t, tudtam, hogy izgalmasabb a taktikája, és a harcok összetétele - valami fordulatnál aze gyik NPC-m ellenem támad majd, és az kínos, mert valóban olyan badass, mint amit lehetett róla hallani. Nem  is volt rendes harc,az első próbálkozásra egyszerűen valami nagy fény jött, és megölte a karakteremet, mert ennyire táp, csak eddig velem volt. Újratöltés, oké, akkor most mondjuk megpróbálok azonnal odébbszaladni, hogy legyen távolságom rátámadni. Valami "üldözésjelző" jelezte, hogy épp mekkora veszélyben vagyok (fényessé vált a képernyő), és csodák csodájára el tudtam szaladni (mint a Mirror's Edge-ben, nagyon hatásos ám ugrálni át kitörhető ablakokon megminden :D). Aztán utolért, és még ébredés előtt pont volt szociális opció is arra, hogy (abban az esetben, ha már volt a románc-szál a karakterrel) meggyőzzük arról, hogy igazából nem is akar megölni.
Azt hiszem, kedvelem az összetett játékokat. Meg az összetett álmokat.

Mindegy, így leírva nem olyan érdekes az álom, inkább az intenzitása az. Tudom én, miért mesélek elsősorban lányoknak rpg-t... még Inszéjnek mesélni is nehezebb, illetve improvizálni az. A csajokról egyszerűen feltételezem, hogy kb hasonló sztorit (és NPC-ket) élveznek, mint én, tehát nagyot nem tévedhetek. Asszem ezt egyszerűsíti le, ha ezt ki is mondom olyanokkal, mint "királylányosfantasy" és "szappanoperamesélés".
Tegnap pl. meséltem Inszéjnnek királylányos fantasyt, roppant hasznosak nekem ezek a beszélgetések, mert nagyon alaposan szokta elemezni maga körül a világot, én meg ez alapján tudom továbbszőni a dolgokat az érzékelés határáig. Azt hiszem, megtaláltam egy eddig kívülről irányított NPC-met belülről. A másiknál meg nagyon kell arra figyelnem, hogy ne módosítsam a képet róla a fejemben, mert azt úgy érzem jónak. És amúgy is, muszáj lyukakat hagynom a világban, hogy formálódhasson dinamikusan.