amúgymeg, vattafakk. elért a péntek délután, fejbevágott, és folyton a babics egy hasonlata jut eszemba, néz mint kismacska a könyöklőcsőbe, vagy mi.
ezt én már eddig se mindig viseltem jól, mostanában pláne nem. Vagy elszoktam tőle. Bár, ez legalább nem minta, nem szokottt. Más értelemben minta.
--
zenét írni még mindig minimum macerás, azért annak örülök, h egy újabbat sikerült összehozni (oké, Estel hozta a dallamot, én meg megtaláltam mellé a népdalt :D)

fokozatosan átrágom magama javascript tutorialon, kezdem felfogni, lépésről lépésre találom az analógiákat hozzá. Az segít, amikor 3D-s programokkal veszem a párhuzamot - az objektumok olyanok, mint mondjuk a téglatest 3Dsmaxban, vannak paraméterei, és elő lehet hasonló dolgot állítani más módon is. De azért mégiscsak téglalapokból és gömbökből, illetve ezeknek a módosításával hozok létre dolgokat, meg kihúzással és forgatással. Meg egyéb kész dolgokkal, nem pixelenként határozom meg, nem is 3D-s függvényekkel.

pár nagy levegő, pár nagy levegő. meg egy kávé. az jó lesz, az nagyon jó lesz.

felhívtak, h megérkezett a matracom (remélem, a jó boltba :D), ergo akár már ma is érte mehetnék, ha van rajtam kívül egy cipelni vágyó ember este... ^^ (és akkor nem holnap délelőtt kell belepasszítani azidőbe). Meg ma fogom összerakni az ágyat is.

napfényre megfájdul a fejem, meg most úgy inkább ne kéne mozognom egyáltalán. nyjajj.

azt álmkdtam, h vmi megasztárxfaktorban bejutottam már vmi fordulóba - de úgy ám, h nem hallgattak meg, hanem a női zsűritag azt mondta, sétáljak le a színpadi lépcsőkön, amit megtettem - nehéz volt ám anélkül menni, h nem néztem le, és az álombéli mézben járás esete is megvolt -, és azt mondta, azért juttat be a fordulóba mert olyan simán sétáltam le. Aztán kellett énekelni, nemtom mit énekeltem, talán a garbage számot, és közben igen komoly "táncot" nyomtam (volt benne bukfec is :D), és asszem tökre bejött a zsűrinek.
vicces.

btw, van dobozokban ágyam, matracom meg majd pénteken érkezik, remélem, találok az elcipeléséhez segítséget.

ja, az emg milyen vicces már, h within temptation számot énekeltem órán, amit nyilván úgy vezettem fel, h ez magas lesz, aztán pár eléneklés után kiderült, h nem is magas, csak az eredeti énekesnőnek, úgyhogy felejtsem el azt, amit hallottam :D

Supernatural. A következő sorozat, amit nézek.
WoD.

franciául neten keresni nem is akkora hülyeség, a kötőszavakat lassan értem a cikkekből. Nyilván az egyszerűbb nyelvezetű dolgokat keresem, de úgy kifejezetten ... érdekes.

kéne menni ma este VNV Nation koncertre, meglátom, a terv az, h megyek, nyilván, de a gyakorlat más, pláne, h ilyen hamar kezdődik. Az előzenekarra akor se érnék oda, ha nem kéne meló és koncert között semmit se csinálnom - fél8, mi? Najó, ha nagyon sietnék, akkor igen. De egy ilyen gótindustriál eseményre mégse megyek irodai csiniben, ugyebár. És a Dürer meg messze van. Namindegy.

Lakótárs még mindig kerestetik a szomszédba. akár csak pár hónapra is, főleg, mert.

A hétvégén - sőt, már a héten előtte is - többször elkapott, hogy mennyire szeretem a szobámat, meg ilyenek. Furcsa érzés, nyilván érthető, meg természetes, de akkoris. Lehet, h önzőség, de örülök, hogy van egy hely, amit a magam képére formálhatok, és nem a maradék részleteket kell kiegészítenem. Irracionális szabadságérzet, az van. Eddig sem gátolt meg semmi abban, hogy hirtelen ötlettől vezérelve kimenjek sétálni, vagy felváltva olvassak, játsszak, tervezzek és hallgassak zenét. Na, lendület, ilyesmi kell folyamatosan, mozgásban lenni, különben lezuhanok.

Az esték például gyönyörűek, onnan kezdve, hogy elindul lefelé a nap. Egyelőre még látom, amikor hazérek, aztán nyilván sötét lesz, ami megintcsak gyönyörű, budapesti lámpafényben, megminden.

A Snowcrach valóban túl gyorsan fejeződött be, a kérdőjelek megmaradtak, mint egy sorozat lezárása előtti percekben - normális esetben el szokták varrni a szálakat. Most csak úgy vége lett, pedig érdekelt volna még. A regény maga konstans vigyorgásra késztetett, a CP trope-ok ütnek, már önmagukban is, a humor meg méginkább. A háttérsztoriban elmélkedés meg van olyan jó, mint bármi más, Pelevin után például meglepően követhető.
---

és azon gondolkodom, hamár Félixnek azt a bizonyos számot adtam anno hangulatinak, mielőtt bármi konkrétat tudtam volna róla... jaja, az a srác, akinek Ophélie szétkarmolta az arcát, ha jól emlékszem.

na, mindegy.

kontaktlencse pipa, kaja pipa (csak még meg kéne főzni), vettem piros táskát meg pávatollat meg szénceruzát vagy vmi olyan jellegű dolgot. persze, a papírok Mikivel együtt elköltöztek :P

ma koncepcionálisan lógok az első PS óráról, adjunk helyzeti előny azoknak a csoportból, akik ezzel még nem foglalkoztak - ma nem lenne türelmem Floranszhoz, akinek időnként kattintásonként kell magyarázni.

Meg kell idő a hétvégi akármikhez - el kéne menni a postára, meg kontaktlencsét csináltatni megint, meg valami kaját vásárolni, a ruháimat kiválogatni, és bepakolni a több helyre, amim lett.

Vmikor egy ikea kör és a kikából az ágy.
--

de ezek mind, mind, mind.

vettem kávét, még mindig nem értek hozzájuk, de már az instant kv mellékízét tökéletesen érzem, és nem tetszik. Meg a szar automatás is a munkahelyemen, átszoktam az olcsóért fizetős kapszulásra. Na, most itthonra megint néva alapján vettem, valami szicíliai izét, ami színtiszta pozőrség, mert nekem aztán mindegy, hogy a világ melyik feléről jön, ameddig nincs rosszkávé íze :D
olyan vicces, ahogy elveszek a napok részleteiben.
--

de legalább eljutottunk a cliffhangerig a királylányosban, és a karakterek kiválasztott arcai nekem is segítenek meglepő módon. L-et például könnyebb úgy játszani, ha a színészt képzelem el mellé.

És már hideg van éjszakánként a nyitott ablak mellett.

azt mondja nekem a hanga  fejemben, hogy írjak listákat, mert attól nekem sokkal jobb lesz.
(arra azért büszke vagyok, h emlékszem a kódjára a listának - na, nem mintha. mindegy.)

Lista
• kellene mozogni, legalábbis félrendszeresen. mondjuk futni. nem szeretnék embereket kerülgetni, egyelőre nem vonz a Margitsziget, a Gellérthegy pláne, és a Dunapart sem. Ott sétálni kell, na. 
• kellene zenéket venni. sznobizmusom új magaslatokat ér el, már ugye nem igazán töltök le játékokat (ok, időm se lenne), és kezdem úgy érezni, lassan a zenészeknek is fizethetek. Cska ugye itt meg kihagynám a kiadókat, mindenféle irracionális pánk attitűdök miatt. Próbáltam amazonról mp3-at venni, de miért is működne ez a szolgáltatás ebben a sarokban. Pedig annyiért meg is vettem volna. Amennyiért idehaza boltban láttam ugyanazt a cd-t, annyiért inkább youtube marad.
• kellene nyomtatni mégmégmég képeket otthonra, lassan valami színeset sem ártana beszerezni. Időnként jól esik felnézni az ismerős arcokra.
• takarítani, és RENDET RAKNI. well. vannak azok a bizonyos dobozok, amiket direkt úgy raktam el, hogy majd lesz helyük a bennük lévőknek. soksok éves emlékek. időnként kedvem lenne felgyújtani mindet, mert a múltat időnként le kéne atomrobbantani a téridőből, mert... mert. Nem azért, mert feltétlenül rossz emlékek, mitöbb. Csak nem tudok velük mit kezdeni. Jó lenne másnak megmutatni, de legutóbb ont lecsúsztam róla - és amúgyis, attól tartok, érdektelen másnak ez az egész, amit magamban cipelek.
• össze kéne raknom egy honlapot, csak azért, hogy lássam, mennyi mindenre kell ilyenkor figyelni. Csak már az első lépésnél megakadok mindig - kinek, milyet, miért. Demajdmost. Nyilván.
• nem lenézni a szakadékba. najó, de, ha a pánik szélét akarom érezni, akarommondani a szelét. 
• énekelni. nem csak úgy egyszerűen, hanem kurvajól. leszarva az előre és hátrahozást, a fátyolosságotmeg úgy általában midnent, és mégis jól. na, ez már egy cél.
• írni. írni. írni, bmeg, írni. a kinek-mit-hogyan kérdéskör itt is, de ilyenkor jellemzően elszaladok a billentűzet elől. messzire. ugye, vannak itt a mesék, amiket magamnak kitűen le tudok forgatni fejben, de leírni, ugyan. Eddig a legtöbb, amit elértem velük, az a szerepjátékban és annak kapcsán a közös mesélés volt. 
• ja, télleg, holnapra a mesét felfrissíteni. még jó, h múltkorra kitaláltam eseményeket, most vhogy szinkronizálni kell a jelenlévő karakterekkel.
• meg a changeling mesét kiöveszteni a csírából (a Város, alagút, elnyelt bajtársak és emeljük ki egymást a semmiből)
• enni valamit. vásárolni. ha főzök, akkor semmi másra nem lesz már energiám. de még épp ikerült rámrohadás előtt megennem a kenyeret, ó, igen. 
• IKEA, és a csodálatos lábosok meg matracok világa.
• akciófilmet nézni. valamijó bond film i jó lenne, de kiábrándító volt az egyetlen, amit láttam. újranézni nem akarok semmit. vagy... hm... valami kémfilm, titkosügynökösni, vagy bérgyilkosos, jah. agonoszkormány, gonoszcégek, ihajj. csak ne legyen benne bénaszámítógépkezelés, és lehetőleg a csaj se dekoratív kiegészítő legyen, köszi.
• alapvetően vicces lenne szétfesteni a szobát, de enek Nyüfiék se örülnének, meg énis megunnám hamar.
• meg mondjuk beszélgetni emberekkel a szobámban,martini/bor/akármi.

na, megyek haza hamar. az lesz a legjobb.

eszembe jutott egy cikk, amit az elmúlt években olvastam valamelyik női portálon (bláhh, emlékszem a pillanatra, amikor úgy döntöttem, olvashatok ilyeneket is, de ez másik sztori), ami az évszatípusokról szólt (tudjátok, kihez milyen színű ruha és smink illik), és a cikk elején leírták, hogy a haj színe nyilván nem számít, mert azt úgyis festjük - aztán a leírások alapvető része volt a hajszín. Én meg ott ültem  és szomorkodtam, h soha nem derítem ki, hogy most a fekete haszínem vagy  aszőke számít, és most a szemem kékes-szürke vagy zöldes-szürke, és amúgyis, feketét hordok, akkor valamit elrontottam (el, még az óvodában, úgy ám).

Ja, igazából ez arról jutott eszembe, hogy belenéztem a mosdóban a tükörbe, és egyrészt ijesztően sápadt voltam (éppen). 

ehh, mindegy.

a könyveimet nem tudom most hazavinni mert szatyrom nincs, táskámba egyrészt alig férének, és már ott egy mikrofon, és még hegedűt is cipelek, hajh, szörnyű. 

elképesztően hisztisnek érzem magam, meg mozgáshiányosnak, örülök, hogy nem lát általában senki be az irodába, amikor épp nyújtok, meg különféle tornagyakorlatokat végzek a dobozok által szabadon hagyott szőnyegpadlón. ma az egyik teszt csupa jót írt rólam, ezért szeretem a netes teszteket, csupa jót írnak rólam. dehát, mi mást lehetne. rákkattintok, és vége, ő meg nem azt akarja, hogy oda, hanem, h máshova kattanjak, mer az neki jó. És akor most kattintok, és vége.

na, nyomtattam még képeket otthonra - nem tudom, ezt eddig miért nem (mérnem, azért, mert amíg más elvégezte a szoba díszítését/belakását, nem foglalkoztam vele, azért). mindenesetre most fantasy nők helyett ... ööö... kicsit sem lesz geek lányszoba. persze.

a kávé, úgy tűnik, hatott. vagy az, vagy az idő múlása.

gondolkodtam azon, h vajon mennyire tekinthető az asszociációs köröm beszűkültnek, de azért mindig arra lyukadok ki, hogy nem foglalkoztat kevesebb dolog, mint a "normális" embereket, akiknek "van életük*".
Mondjuk beszélgetnék én arról, hogy mennyire végtelen lehetpségek földjének tűnik most számomra a CSS3, hogy matematikai feladatmegoldások szépségével vetekszik számomra az az érzés, amikor bezárok egy-egy divet, vagy megértem, hogy az a class, az bizony azért van ott, mert több van belőle, és alkotóelemeire bonthatom az internetet, ha nagyon akarom, és-és-és...

... vagy Sasha és Ophélia még mindig ott laknak az Eszék utcában, az egyik borostyános házban, és Sasha állandóan ugyanazt a fát nézi az ablakuk alatt, miközben úgy általában elkapja az életük fölötti aggódás. Van egy csaj, aki állandóan járjál a városban, és tudja a rövidebb útvonalakat, aztán majd valamikor kővé fog változni, van egy könyvtáros nő, akinek az unokahúga majd ide utazik, és egyszerre Kalandok lesznek az életében - meg számolatlan ügynök és ninja kering az időn és dimenziókon innen meg túl.
:]

*az elmúlt sok években megtanultam, hogy a "van élete" =/= "van csaja/pasija", ellentétben a klasszikus geekfelfogással. talán olyankor, amikor a másik nem geek, de akkor a "get another life**" működik csak.

** ez meg... úúú. Vannak kollégáim, nem jobb nekik attól, mert nem szerepjátszanak, vagy játszanak, vagy olvasnak fantasyt, vagy akármi geekség. Csak épp túl sok közös téma sincsen a munkán kívül.

majd szabad meglátogatni a Bázist, kéne jönnie többeknek, lesz hely a szobában rendesen, átalakul némileg.

vettem Rock feliratú fülhallgatót, jobban szól, mint a lassan haldoklóm, azt benthagyom melóhelyen, a dizájnossal meg villogok az utcán.

kipróbálom a kávét a kómára és a szédülésre, stay tuned. Mondjuk a gépi ingyenes kávéról még én is meg tudom állapítani, h fos, úgyhogy kétségeim vannak. De, ha mondjuk heveny szívdobogás mellett is ugyanúgy szédülni fogok, akkor lehúzhatom majd ezt is a listámról.
Nem bírok koncentrálni.

nna, dolgokat mozgattunk át a szobban, most egyelőre még olyan... olyan nem belakott szoba, de elsz ez jobb is, idő, idő, idő.
életre kelt dolgokat dobtunk ki a kamrából, most a szomszédot beterítik Inszéjn rengeteg holmijai, nem tudom, hova fértek el ebben a  szobában...
és az eső csodálatos.

időnként játszom megint css-sel, néha jobban sikerül, néha kevésbé. Ma reggelt javascriptet olvastam, tegnap este a jquery-t próbáltam felfogni, az előbbit azért nagyjából sikerrel, mert már nem először futok neki. Azt mondjuk már érzem, h az actionscripttel zseniálisan keveredik az agyamban. Meg egyelőre a function szót egyelőre mindig lefordítom függvénynek, és attól nem feltétlenül jobb nekem.
Nyilván a lényeg az, hogy vannak ezek a kódok, amiket szépen belerakok a html-be, és csodálatos dolgokat művelnek, és elég, ha felismerem a paramétereket, amiket szabad (vagy kell) változtatni.
Nyilván várhatnék addig, ameddig a CSS-t úgy felturbózzák, h nem lesz szükség iyl világi hívságokra, de addigis.

Némileg egységesebb színvilágot kapott a szobám attól az egyspáros pokróctól a széken, egész boldog lettem tőle. Meg a lehetőségektől, hogy mennyi mindent fogok tudni át és berendezni otthon. Felmerült, h továbbáll a nagy ágy, aminek őszintén örülnék, mert ahhoz képest, hogy mennyi helyet foglalok el alvás közben, baromi nagy helyet foglal ő el a szobából, ami egyben ugye a nappalim is, megminden.
Néztem is ágyakat, egyelőre van egy Kikás fémrácsosoldalú ágy, amihez kell még matrac, vagy valamelyik kinyitható kanapé egy másik nagy bútorboltból, még nemtom. A kinyitható tulajdonképpen praktikus, és nem néznek ki rosszul, meg nem kell külön matrac hozzá. A fém ágy meg pozőr - bár egy kicsit talán túl csini. De az is jól működik kanapéként, ha díszpárnák és ágytakaró.
---
ja, azt akartam még mondani, hogy kaptam ihletet az új meséhez, meg úgy általában kezdek visszakapaszkodni az elviselhető létérzésbe.
Ismerkedem időnként új zenei formákkal - most épp dubstepet hallgattam, vagyis asszem, amiből az első kifejezetten tetszett, viszont azóta erősen úgy sejtem, a baromira meghatározó basszus-alap pont annyira meghatározó, hogy elmossa az rédemi különbségeket a különböző ... hm... számok között. De aláfestőzenének amúgy jó, pláne, ha mondjuk a basszus hallatszik  hangszóróban.

megmegmég, na, ezt elfelejtettem már. Kezdek nem szédülni. De tényleg, elkezdtem kísérletezni, h mi az, ami segít a szédülés/kóma ellen, egyelőre kevés sikerrel. Talán a kávé segít időnként, de a szőlőcukor, a cukor, az evés úgy általában nem. A friss levegő. vag a sétálás sem - max séta közben szédülök. Az alvás sem, a hétvégén volt időm aludni, aludtam is, maradt a kóma.
Rágyújtottam, attól se lett jobb (phű), egyedül a kávé, ami mintha, de azt meg pont akkor ittam meg, amikor elkezdett sötétedni, és lehet, h végülis az volt a segítség.
Bonyolult dolgok ezek.

az öblítőszagú estében azon gondolkodom, h Inszéjn a szememre vetette kb kétszer, h én azzal jövök, Odafönt meg tudtam csinálni (a kajabevásárlást, mosást, akármit). Hát ja. Kellett az önigazolás, hogy képes vagyok azokra a dolgokra, amik a szülőktől vagy bárkitől független lét megkövetel, se több, se kevesebb. Valahogy erőt adott, hogy arra gondoltam, már voltam egyedül, és elboldogultam. Most is. Eddig kb hat hónapot éltem úgy, hogy nem családdal vagy barátokkal - és az nagyon távolinak és idegennek tűnik. Még most is.
De ezzel együtt jól esik visszagondolni a lakótelepre, a szobámra, amiben csak én voltam és senki más, az erkélyre, a hideg ködökre, arra, hogy a magaménak éreztem a zöld rétet a csontba vágó széllel meg a  kutyákkal. Meg ilyenek.
Túlságosan elkényelmesedtem.

na, végignéztem a drótot. hát e.
közben elmentem és asszisztálltam valami könyvelőadatbázis hekkeléséhez, megoldották, nem tudom, minek kellettem oda.
...
i don't belong here.
--

kib álmos lettem hirtelen, azonnal, ahogy felébredtem reggel. azóta volt szép idő, de most megint ilyen napsütétes rettenetes este kezd lenni.
kezdek egyre türelmetlenebb lenni emberekkel, a boltban is pattanásig feszülök ha valki blép az aurámba. És nem távozik onnan másfél másodpercen belül.
Nem hiszem el, hogy ennyire keveset tudtam volna csak aludni, nem emlékszem hosszan tartó ébrenlétre.
.
.
...

talán kicsit sok cigit szívtam el tegnap este - gondolkodott el, miközben nm siekrült egészen felébrednie még az engedelmesen bekapcsolódott laptop és tejeskávé előtt a munkahelyén.
A pótcselekvés csodálatos.

Nem vagyok elégedett magammal. Sem a nem létező eredményeimmel, sem a jelenlegi létezésemmel, sem ... sem.

Farewell,

This bitter tongue.

You spoke your lessons falling down, talking out,

And breaking silence.

Despite the harm you've done,

You swallowed your rejection well.

Amplified.

Sing your song alone.

Trace your footsteps home.

Your hands are always reaching out of favor.

Your kind are only good for bad behavior.

Your mouth was never one to trust.

You're always speaking out,

Falling far behind,

Falling...

így a pénteki... csütörtöki (naugye? :D) semmi közepén jutott eszembe, a végén, mikor, máskor. csak pár másodpercet csíptem ael a navras alatt futó videóból - ja, a mátrix. És eszembe jutott, mennyire zavart az a film. Rémlik az előzetes felhajtás, a kúl bőrkabátok, és néhány megfoghatatlan trailer, ami ígért valamit, valami képi megvalósítását a világom scifi részének.
Ehhez képest, amit kaptunk, az egy halom összedobált kúl izé volt - addig nem lett volna vele baj, a csalódás mellett, mert azért jó volt látni virtuális valóságot, meg annak egy verzióját, amit addig olvastam. Csak azóta ne kellene folyamatosan elviselni azt, hogy nemcsak idegenek, hanem ismerősök is cp alapvetésnek veszik a filmet. Ne láttam volna, hogy okosnak tartott emberek elemzik, mintha valami újat mondott volna. Ha mondott is újat, azt nem olvasták ki belőle, vagy legalábbis nem mondták meg, helyette olyan dolgokra csodálkoztak rá, amiket addig is ismerhettek volna, ha olvasnak a témakörben.
namindegy.
azt hiszem, igazából sohasem tartottam magamat cyperpunknak, illetve nem jobban, mint bármi másnak, de mostanában egyre gyakrabban fog el az érzés. De... ez nem jó. A CP egy sötét jövőkép. Ezt kívánni magunknak kb ugyanaz, mint arról álmodozni, hogy milyen zseniális katonák lennénk egy háborúban.
... and so on with the associatons, end of work.

kicsit a három (vagy mennyi) évvel ezelőtti emlékek tértek vissza, amikor Odafentre költöztem, és az  első időkben nem is nagyon voltam otthon - konkrétan az első hétvégét a forgatással töltöttem, és csak hajnalban, ködökben értem haza.
Lényegében ez is egy költözés, még ha fizikailag nem is mozdulok el, de lenne vele munka, pakolás, takarítás, hiányzó dolgok felmérése és beszerzése, csupa izgalom és kacagás, de nem vagyok annyit otthon.Talán majd a hétvégén.

Ezt meg még régen rajzoltam, de szerintem aranyos. Jé, a bloggerbe integrálva van már a piknik, lehet a képeket szerkeszteni. Váó.

A szívforgáccsal meg értelmes próbánk volt tegnap. Most, hogy van egy csomó hangszerünk egyszerre, egyre pofásabbak a dolgok. Kéne megint felvenni, hogy kiderüljön, mennyit fejlődtünk május óta. Én magamat sajna még mindig kevéssé hallom, bár most az új mikrofonnal legalább keésbé zajos, amit hallok :D

Majd otthon is ki tudom már próbálni, Gitárosunk hegesztett nekem kábelt - illetve a próbahely tulaja, mert ő javította ki. 

Holnap egyetemi évfolyamtársaimnak van találkozója. Még nem tudom, h szeretnék-e menni - igazából azt hiszem, nem. Persze, mondjuk Böbével jó lenne találkozni, elvégre vele jóban voltam, de az egyetem maga még mindig frusztrál, pedig már évek óta vége. Egy hosszú, sokéves kudarcélmény, az volt. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a képességeim voltak kevesek - basszus, azért eleve ciki, ha ez egyáltalán eszembe jut. Azt mindig is tudtam, hogy nem vagyok mérnöknek való. Akkor miért lepődöm meg, amikor kiderül, hogy valóban nem? Ez nem intelligencia kérdése, ez az affinitásé. 

Ahogy nem vagyok asszisztens sem, nem lelkesít hosszú távon az, ha kizárólag mások munkáját támogatom, és nem hozok létre alanyi jogon semmit. Jelenleg ugye ezt csinálom, és tudom, hogy nyomulhatnék jobban, hetente kéthetente új dolgokkal, beszélni emberekkel, rágni a főnököm fülét ilyesmik - de ez nem megy. Kitöltöm a rendelkezésemreálló teret, nem kiszorítom magamnak. 

hű, ez most azt jelenti, hogy eső lesz végre? hogy végre végetér a nyár? küzdök erősen szédüléssel és fejfájással időnként, és se másnapos, se kialvatlan nem vagyok, tehát. ebből következik.

a "nap kártyája" bíztató, ugyehogy.

... azért egy pillanatra megijesztett, amikor valami Szeráftól kaptam e-mailt. Aztán persze továbbolvastam, és cégnév, és megkapták az önéletrajzomat, aztán köszönik, és majd szólnak, ha.

Azt a hagyományt meg nem szabad megszakítani, h Zoltántól SMS-ben kérdezem óra előtt az óra időpontját. Kár, h most nem volt időm gyakorolni.

Végnapokat élünk. Nem tudom pontosan, milyeneket, de egyre apokaliptikusabban semmitmondóak a napjaim. Pedig nem történik kevesebb, mint eddig, sőt, időm sincsen.

.... viszont költöznek költöznek költöznek mindenek, ami nem jelenti persze, h bármi változni fog. De hátha. Ilyenkor mindig lehet szép új jövőben reménykedni.

visszatér lassan minden a rendes kerékvágásba, túlélés, day-by-day, ilyenek.
Nyilván jobban szeretem azt, ami nem az unalmas napok sokasága, hanem valami több-szebb-jobb, és nem csak ideiglenesen szakad meg a fonál.
--
a hétvége, a hétvége, a hétvége elkezdődött pénteken a koncerttel, aztán suli, csupa izgalmas css-sel, (nem, tényleg),aztán átmásztam a városon azért, h lássam a búcsúzókat, meg egyek burgerkingben a többiekkel, az jó volt, meg este mentem a buliba, vittem jelmezt, és beöltöztem. Közben kiszőkítettem a hajam. Vasárnap meg jöttek geekek Buffyt játszani, úgyhog előtte bolt, takarítás -elkezdtem lemosni a tűzhelyet is, és elmosogattam, bár mostmáraztán elegem lett, mert én alig eszem otthon, azt is kb egy tányérból, a zsíros-kajamaradékos tányérok tömegei viszont egy idő és büdösségi fok után kiakasztanak. Basszus.Ha legalább a kajamaradékot ne hagyták volna ott.

A játék amúgy érdekes volt, érezhetően más stílushoz szoktam. A rendszer és setting különben alkalmasnak tűnik  szappanoperásabb felfogáshoz is, úgyhogy felvettem a listára.
Egészen elszoktam attól, hogy vannak játékosok, akik nem a szituációban próbálják ki magukat, hanem meg akarják oldani a helyzetet. és nagyjából a számomra érdekes szituk felét le sem játsszák. A harc érdekes... adalék, a lényeg számomra mindig is a megelőző és követő eseményeken volt. Oké, verekszünk, de miért, és mit beszélgetünk előtte, és utána ki hogyan érzi magát? Mondjuk ahhoz jó karaktert választottam, h ne tudjam kivonni magamat az akcióból - egy Vadász mindenképpen ott lesz a harc közepén. Még akkor is, ha a játékosa rendszeresen 1-est dob :P

na, majd.

22 perc a visszaszámlálás, és számlázás és vatevör. Túlzás lenne azt állítani, h embertelen itt ülni, mert ez egyszerűen nem igaz, ráadásul ez az életem, nemdebár itt ülni, és várni, hogy egyszer csak ne itt üljek. ez egyszerű, nem igaz? Nem hiszem, hogy szeretnék bármit, amit msot meg tudok fogalmazni és elérhető.

és madarak repülnek alakzatban.jobb lesz, minden jobb lesz.

gyorsan generáltam 4 táborkoncepciót, és rájöttem, hogy ezek valóban jók (lehetnek, ha megcsinálja őket valaki).

tgenap megnéztük Morganval a Drive-ot. Inszéjn, ajánlom, nézd meg majd. Időnként felkuncogtam azon, mennyire emlékeztet Janie-re a (férfi) főszereplő, meg úgy általában voltak áthallások az orleans-i mesével :D

történetekre van szükségem. valamire. bármire. mesélni akarok. it is slightly annoying to wait for the next princess-fantasy rpg session, but noone has time for it. or not enough. some even don't have time to reply. or just don't care. so i won't care. i hate being the one, really.

persze, ha írnék, ahhoz nem kellene más. ja. nyilván.

az imént small talkot folytattam angolul másfél mondatban az egyik külföldi kollégával - ez azért még mindig vicces, tekintve, h magyarul se csevegnék.

Tegnap végre kipróbáltam a mikrofont, és azon túl, hogy úgy általában halhatóbb vagyok (bár a végén azért már gerjedt a hangerőtől, de azt csak a csöndben lehet észrevenni, szám közben a többi hangszer a gerjedést is elnyomja :P) jobb érzés is olyanba énekelni, ami az én hangszerem. Meg ... tiszta, és nem kell azon gondolkodnom, ki köpdöste előttem tele, meg ilyenek. Kábel még mindig nincs hozzá, de jövő hétre szerintem Gitáros  összerak egyet, és az jóarcság.
Jött új basszeros, ráadásul pont Gitáros arrogáns hirdetése keltette fel a figyelmét. Jó lesz ez, én érzem.

jajistenem, jajistenem,
ignorra teszem, ignorra teszem.

és most megeszem a másik kiflit is, mert éhes vagyok, rájöttem.

pénteke FLA koncert, és ez jó lesz, a legutóbbi is nagyon jó volt, Bill Leeb magával ragadó a színpadon, meg amúgyis, buli.

ja, tegnap voltam énekórán megint, örülök, h sikerült elszánnom rá magam, kifejezetten megérte - Zoltán nagyot tud dobni az önbizalmamon.

ma próba, kipróbáljuk azúj mikrofonomat.

no, megint nem szervezünk Kömtöt, ez már hagyomány. Viszont az alapötletet valahogyan, valamikro meg kellene valósítani - lehet, h nem az emtétében, ez a pályáztatós, szervezőkeresős, 100 emberes mennyiség amúgy is túl sok macera.

és ősz van ősz va ősz van!

huhh, hát ez nem az én éjszakám volt. Vagyis, ha az időjárást vesszük, akkor nagyonis, a folyamatos szélzúgás bejött. Csak a vele együtt járó fronthatás kevésbé. Meg az a gyomorfájás, amire hajnalban felébredtem (mondott valamit az orvos a gyógyszer és a gyomrom mennyire írja témakörben, már nem emlékszem). Meg az a zúgás, ami halálos csípésű lódarazsat vizionált körém, és megint felébredtem lámpakapcsolásig.

úgy tűnik, ezúttal minden szándékosság nélkül sikerült vitát okoznom, legalább átgondoljuk, hogy egy ilyen helyzetben legközelebb hogyan kell döntenünk. vagy valami.
tényleg nem számít ez annyira. viszont most szükségem van a feladatokra, amikben kiéléhetem mindenféle energiáimat.

egyes számú megjegyzés: nem szabad többször lendületből reagálni a hegyek emberére,, mert tudom, hogy élőszóban ő is kevésbé sarkos, és nem akkora a probléma, mint aminek tűnik.

ketteske: szeretek dolgozni. szerintem képes lennék megírni az egész pályázatot egy éjszaka alatt. Oké, csak a saját részemet.

hármas: én se tudok NEM-et mondani.

öizé. majd

ahogy öregszem, egyre több dologról van időnként határozott véleményem. spanyolviasz.

álom

muszáj leírnm, ha mér felébredtem a végén hajnalban, és emlékszem még belőle foszlányokra.

szóval persze játszottam valakit, mert még rémlenek a máshonnan bevillanó asszociációk, és a monológ is mellette, valami halálos végű küldetésből értem vissza az iskolába, ami elsősorban a gunnerkrigg court-ra hajazott, és abban a kontextusban Annie voltam, aki egy furcsa nyár után feldúltan suliban van.
a küldetésben közeli barátaim haltak meg, meg egy kis gép, (nyilván a borderlandsból  egy claptrap), de az ő összeroncsolt és szétlapított kis testét kimentettem a ruhám alá rejtve. Nem tudom, engem miért hagytak életben, lehet, hogy csak a robot miatt nyírták ki a többieket.
A suliban beadtam javításra halott robotot, és életjelei is lettek, de csak addig, amíg hálózatra volt kötve - és ebből rájöttem, hogy a robot valóban meghalt, és ez tulajdonképpen nekromancia, és hagyjuk halottan nyugodni.
Tehát szomorú volta, mi több, sokkolt, hiszen nemrég éltem egyedül túl valamit, és barátaim haltak meg.
Aztán jött az állami haderő, és megtámadta az iskolát. Én sniperrel asszem leszedtem egy helikoptert, de sokan voltak, és a többiek nem harcoltak, úgyhogy menekültünk lefele, lépcsőkön és folyosókon át, ahogy kell, végül mindannyian kijutottunk, és Dumbledore tartott valami beszédet, de bennem az maradt meg, hogy senki nem halt meg, és feleslegesen paráztam túl - a harrypotter sztori itt még nem olyan. Itt még mindenki túléli.
Csak az én barátaim és robotom nem.

Kb itt ébredtem fel :P
--
a tegnapi álmom is szórakoztatónak bizonyult, volt egy vámpír pasim, akivel egy gótdiszkóban voltunk, és a normál emberek rendelkeztek egy olyan tulajdonsággal, hogy időnként megérzik a természetfölötti lények jelenlétét, és ez lincshangulatba kergeti őket (üldözik, és elégetik/kapanyélre tűzik, stb. a roszz helyen lévő lényeket).
Na, nyilván ránk is felfigyeltek (én valami random mágiahasználó voltam), de mi okosan elkezdtünk szaladni egy csaj után, minth mi is üldöznénk valakit - az emberek meg csak az irányt érezték, a konkrét személyt nem, tehát már azt a csajt üldözte mindenki, nem minket.
Arra emlékszem, hogy futunk a zegzugos helyen, utolérjük a csajt, és rákiáltunk, hogy rohanj, de baromi gyorsan, mert így le tudjuk annyira előzni a tömeget, hogy elveszítsék szem elől, egérutat hagyunk neki, hogy megmeneküljön. A tömeg pedig egy idő után megelékszik azzal, hogy elűzték a veszélyt.
Közben persze kiderült, hogy a csaj kapott segítségeta sajátjaitól, mert ő meg boszorkány volt.

na. ennyi.

tegnap megnéztem a drót negyedik évadnányak lezáró részét - komolyan ez a sorozat kegyetlenebb, mint a trónok harca. Abban legalább az epikusság segt, meg az az érzés, hogy az egész sztori azért tart valahova, attól függetlenül, hogy melyik szereplőket nyírják ki benne.

itt meg? a srácok korán halnak, és nem feltétlenül összhangban az igazságérzetünkkel.

azt akartam még mondani, hogy

ma numetál napot tartok, úgy tűnik. Biztos felébredt bennem Roux (a basszusgitáros karakterem Párizsból), vagy ilyesmik.

Asszem veszek egy nem eredeti mikrofont, kirpóbálom, jó-e nekem egyelőre. És akkor lesz saját mikrofonom - mióta próbálok  erősen lepukkant próbateremben, megértettem, miért van saját mikrofonja az embernek... télleg, írnom kell Zoltánnak, h osszon be időpontra. A dolgokat csinálni kell, leginkább akkor működnek.