ahogy öregszem, egyre több dologról van időnként határozott véleményem. spanyolviasz.

például határozottan úgy gondolom, h egy kapcsolatban annak kell a szakítást kezdeményeznie, aki már nem akar a másikkal lenni. Meg azt is, hogy akkor kell is, mert egyrészt még elhallgatás esetén is érezhető, másrészt meg minek, ha már nem jó, és nincs is kifutása?
A kényelmesség baromira nem érv. Mondjuk azért, mert a rövid távon kényelmes hosszú távon rossz, másrészt meg a kényelmesség általában egyáltalán nem veszi figyelembe a másik oldalt.
Nem tisztességes, fair vagy akármi.

Nyilván ilyenkor a másik oldalt sem értem, hogyan húzza ki sokáig - ok, rövid távra nem szólhatok be, mert én sem akartam belerohanni a pofonba, meg lásd az első mondatomat, vártam, hogy a másik fél kezdeményezzen -, miért van olyannal együtt, akiről úgy tudja vagy sejti, hogy már nem szereti (most ne számítsuk ide azokat az eseteket, amikor nem szerelemről meg ilyemsiről, hanem egyéb pl. gazdasági vagy szimplán életvédelmi megfontolásokról van szó :D).
Ha nem tudja, akkor miért nem kérdez rá? Ha tudja, akkor mit csinál?

Miért hazudnak az emberek maguknak?

Oké, ha valaki úgy dönt, hogy ő csakazértisígy hagyja a dolgokat, akkor persze, joga van hozzá, de akkor meg az övé a felelőség, amiért neki rossz .

Csak az elmúlt nyáron négy olyan kapcsolatról hallottam a közvetlen ismerősi körömben, ahol valami ilyesmi volt probléma - ja, az enyém is. Talán ezért dühít.
Onnantól kezdve már komoly a baj, ha másikat nem jelenlegi, hanem egy elképzelt jövőbeli, "megjavult/változott" formájában szeretjük. Az már felejtős, egymás idejének és érzelmi kapacitásának a felelseges rablása, az.
Különben egyre inkább egyet értek szociológiatanárom ama kijelentésével, hogy ha eszünkbe jut a szakítás, akkor szakítsunk, mert úgyis fogunk később. Egyelőre még fenntartom, hogy nem szószerint kell értelmezni, de, ha már az jár az ember fejében, hogy a másik után mihez fog kezdeni, akkor az azért elég egyértelmű.

(Kibaszott trivialitások, mennyire gyűlölöm őket :) (és a szmájli rendeltetése kétséges).)

Persze, tudom én ezt. Konfliktuskerülők, szevaztok.