eszembe jutott egy cikk, amit az elmúlt években olvastam valamelyik női portálon (bláhh, emlékszem a pillanatra, amikor úgy döntöttem, olvashatok ilyeneket is, de ez másik sztori), ami az évszatípusokról szólt (tudjátok, kihez milyen színű ruha és smink illik), és a cikk elején leírták, hogy a haj színe nyilván nem számít, mert azt úgyis festjük - aztán a leírások alapvető része volt a hajszín. Én meg ott ültem  és szomorkodtam, h soha nem derítem ki, hogy most a fekete haszínem vagy  aszőke számít, és most a szemem kékes-szürke vagy zöldes-szürke, és amúgyis, feketét hordok, akkor valamit elrontottam (el, még az óvodában, úgy ám).

Ja, igazából ez arról jutott eszembe, hogy belenéztem a mosdóban a tükörbe, és egyrészt ijesztően sápadt voltam (éppen). 

ehh, mindegy.

a könyveimet nem tudom most hazavinni mert szatyrom nincs, táskámba egyrészt alig férének, és már ott egy mikrofon, és még hegedűt is cipelek, hajh, szörnyű. 

elképesztően hisztisnek érzem magam, meg mozgáshiányosnak, örülök, hogy nem lát általában senki be az irodába, amikor épp nyújtok, meg különféle tornagyakorlatokat végzek a dobozok által szabadon hagyott szőnyegpadlón. ma az egyik teszt csupa jót írt rólam, ezért szeretem a netes teszteket, csupa jót írnak rólam. dehát, mi mást lehetne. rákkattintok, és vége, ő meg nem azt akarja, hogy oda, hanem, h máshova kattanjak, mer az neki jó. És akor most kattintok, és vége.