na, nyomtattam még képeket otthonra - nem tudom, ezt eddig miért nem (mérnem, azért, mert amíg más elvégezte a szoba díszítését/belakását, nem foglalkoztam vele, azért). mindenesetre most fantasy nők helyett ... ööö... kicsit sem lesz geek lányszoba. persze.

a kávé, úgy tűnik, hatott. vagy az, vagy az idő múlása.

gondolkodtam azon, h vajon mennyire tekinthető az asszociációs köröm beszűkültnek, de azért mindig arra lyukadok ki, hogy nem foglalkoztat kevesebb dolog, mint a "normális" embereket, akiknek "van életük*".
Mondjuk beszélgetnék én arról, hogy mennyire végtelen lehetpségek földjének tűnik most számomra a CSS3, hogy matematikai feladatmegoldások szépségével vetekszik számomra az az érzés, amikor bezárok egy-egy divet, vagy megértem, hogy az a class, az bizony azért van ott, mert több van belőle, és alkotóelemeire bonthatom az internetet, ha nagyon akarom, és-és-és...

... vagy Sasha és Ophélia még mindig ott laknak az Eszék utcában, az egyik borostyános házban, és Sasha állandóan ugyanazt a fát nézi az ablakuk alatt, miközben úgy általában elkapja az életük fölötti aggódás. Van egy csaj, aki állandóan járjál a városban, és tudja a rövidebb útvonalakat, aztán majd valamikor kővé fog változni, van egy könyvtáros nő, akinek az unokahúga majd ide utazik, és egyszerre Kalandok lesznek az életében - meg számolatlan ügynök és ninja kering az időn és dimenziókon innen meg túl.
:]

*az elmúlt sok években megtanultam, hogy a "van élete" =/= "van csaja/pasija", ellentétben a klasszikus geekfelfogással. talán olyankor, amikor a másik nem geek, de akkor a "get another life**" működik csak.

** ez meg... úúú. Vannak kollégáim, nem jobb nekik attól, mert nem szerepjátszanak, vagy játszanak, vagy olvasnak fantasyt, vagy akármi geekség. Csak épp túl sok közös téma sincsen a munkán kívül.