muszáj leírnm, ha mér felébredtem a végén hajnalban, és emlékszem még belőle foszlányokra.
szóval persze játszottam valakit, mert még rémlenek a máshonnan bevillanó asszociációk, és a monológ is mellette, valami halálos végű küldetésből értem vissza az iskolába, ami elsősorban a gunnerkrigg court-ra hajazott, és abban a kontextusban Annie voltam, aki egy furcsa nyár után feldúltan suliban van.
a küldetésben közeli barátaim haltak meg, meg egy kis gép, (nyilván a borderlandsból egy claptrap), de az ő összeroncsolt és szétlapított kis testét kimentettem a ruhám alá rejtve. Nem tudom, engem miért hagytak életben, lehet, hogy csak a robot miatt nyírták ki a többieket.
A suliban beadtam javításra halott robotot, és életjelei is lettek, de csak addig, amíg hálózatra volt kötve - és ebből rájöttem, hogy a robot valóban meghalt, és ez tulajdonképpen nekromancia, és hagyjuk halottan nyugodni.
Tehát szomorú volta, mi több, sokkolt, hiszen nemrég éltem egyedül túl valamit, és barátaim haltak meg.
Aztán jött az állami haderő, és megtámadta az iskolát. Én sniperrel asszem leszedtem egy helikoptert, de sokan voltak, és a többiek nem harcoltak, úgyhogy menekültünk lefele, lépcsőkön és folyosókon át, ahogy kell, végül mindannyian kijutottunk, és Dumbledore tartott valami beszédet, de bennem az maradt meg, hogy senki nem halt meg, és feleslegesen paráztam túl - a harrypotter sztori itt még nem olyan. Itt még mindenki túléli.
Csak az én barátaim és robotom nem.
Kb itt ébredtem fel :P
--
a tegnapi álmom is szórakoztatónak bizonyult, volt egy vámpír pasim, akivel egy gótdiszkóban voltunk, és a normál emberek rendelkeztek egy olyan tulajdonsággal, hogy időnként megérzik a természetfölötti lények jelenlétét, és ez lincshangulatba kergeti őket (üldözik, és elégetik/kapanyélre tűzik, stb. a roszz helyen lévő lényeket).
Na, nyilván ránk is felfigyeltek (én valami random mágiahasználó voltam), de mi okosan elkezdtünk szaladni egy csaj után, minth mi is üldöznénk valakit - az emberek meg csak az irányt érezték, a konkrét személyt nem, tehát már azt a csajt üldözte mindenki, nem minket.
Arra emlékszem, hogy futunk a zegzugos helyen, utolérjük a csajt, és rákiáltunk, hogy rohanj, de baromi gyorsan, mert így le tudjuk annyira előzni a tömeget, hogy elveszítsék szem elől, egérutat hagyunk neki, hogy megmeneküljön. A tömeg pedig egy idő után megelékszik azzal, hogy elűzték a veszélyt.
Közben persze kiderült, hogy a csaj kapott segítségeta sajátjaitól, mert ő meg boszorkány volt.
na. ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése